Az első, az utolsó meg a többi

Az első Griffendéles

A harmadik év eleje nem is lehetett volna unalmasabb. A tanárok már az első héten elkezdtek valami irtózatos mennyiségű beadandót és házifeladatokat adni. Scorpiusnak elege volt az egész világból szinte, dühös volt mindenre és mindenkire, amit még az is tetézett, hogy megállás nélkül esett az eső. A kastély folyosói a megszokottnál is sötétebbek voltak, csupán a mágikus gyertyák halvány fénye világította be a tantermek közötti átjárókat. A kviddics edzések sorra maradtak el az időjárás miatt, az eső mellett még a szél is viharossá vált, ami megnehezítette a repkedést. Az udvaron hetek óta nem járt diák, csupán a vadőr, meg néhány tanár merészkedett ki néha-néha ellenőrizni a vihar által ejtett károkat. A diákok unatkoztak, tanáraik pedig talán a házifeladattal akarták lefoglalni őket.
Egyik este, amikor a vihar már tényleg kezdett félelmetessé és pusztítóvá válni, a Mardekár klubhelyiségének ajtaján kopogtak. Már nem sokan voltak lent, a legtöbben a szobáikban tanultak, esetleg próbáltak aludni. A lent lévők furcsán néztek össze, eddig senkinek sem jutott eszébe simán kopogni. Bár a bejárat nem volt mágikus, mint a többi ház esetében, mindenki, aki arra tévedt, valamiféle varázsige segítségével próbált bejutni. De a kint álló személy egyértelműen okosabb volt, a könnyebb utat választotta. Egy ötödéves fiú, Patrick Hills szaladt oda, elhúzta az ajtón lévő reteszt, váltott pár szót valakivel, aztán tanácstalanul fordult a többiekhez.
- Egy lány az- mondta.
- És? Engedd be- kiáltotta valaki.
- Nem lehet- válaszolta Patrick.
- Miért nem?- kérdezte Scorpius, aki eddig a bűbájtan háziját nézegette.
- Griffendéles- érkezett a válasz. Na erre mindenki elhallgatott.
- Ugye tudjátok, hogy hallok mindent?- szólalt meg egy vékony hang az ajtó túloldaláról. Végül egy hetedéves lány nyitott ajtót. Az ajtóban egy vörös hajú, élénkkék szemű lány állt. Zavartan beljebb lépett.
- Bocs a kellemetlenségért, de azt hiszem elromlott a klubhelyiségünk bejárata- motyogta, mire többen felnevettek. Elromlott egy festmény? Szép kis világban élünk.
- Hogy érted, hogy elromlott?
- Hát, nem fogadja el a jelszót. Össze-vissza kiáltozik, a viharról hadovál, meg ilyesmik. Nem tudtam bemenni, a bentiek nem tudnak kijönni. A folyosón viszont állati hideg van- magyarázta a lány. Scorpius ismerte őt bájitaltanról. A neve viszont nem ugrott be neki, nem nagyon figyelt a Griffendélesekre.
- Itt maradhatsz, ha gondolod- szólt az a lány, aki beengedte.
- Te meghülyültél?- horkant fel Scorpius- Beengedni ide egy Griffendélest felér egy öngyilkossággal.
- Fogd be, Malfoy- reagálta le a hetedéves és elindult a hálókörlet felé, otthagyva a Griffendéles lányt a fiúkkal.
- Merlinre is, mi a franc bajod van neked? Ha te nem tudnál bejutni a klubhelyiségedbe sírva hívnád apucit, hogy oldja meg a kialakult helyzetet, nem igaz? De nyugodj meg, nem rontom ezt az átporodott levegőt sokáig, majd szól valaki, ha működik az a rohadt Kövér Dáma- azzal a lány levágta magát az egyik fotelba és szigorúan figyelte a kandallóban égő tüzet. Scorpius pislogott kettőt, aztán ő is a szobája felé indult. Lassan mindenki követte a példáját, csak Patrick maradt lent.
- Figyelj, ne vedd magadra, amit Malfoy mond. Maradj, amíg csak akarsz- azzal a lány teljesen magára maradt. Alig bóbiskolt el a kandalló előtt, mikor az egyik gyertyatartó nagy csörömpöléssel esett a padlóra.
- Mi a...- nézett gyorsan körbe. A lépcső felől motoszkáló hangokat hallott, valaki közeledett. Scorpius Malfoy sötétzöld szatén pizsomában közelített a kandalló felé.
- Te meg mi a rohadt életet csinálsz?- fintorgott a lányra nézve.
- Hogy én? Épp aludtam, semmi közöm nincs ehhez az egészhez!
- Persze- sziszegte a szöszi és gyorsan visszatette a tartót a helyére.
- Amúgy, aranyos a kis pizsid- szólt a Griffendéles óvatos mosolyra húzva a száját.
- Dugulj már el- morogta Malfoy, de amikor az ablak felé fordult, felfelé görbültek rózsaszín ajkai.
- Csak te ébredtél fel a zajra?
- Nem is aludtam- válaszolta a fiú és sóhajtva leült a bársony kanapéra- Hogy hívnak?
- Miért érdekel?
- Nem érdekel- vágta rá Scorpius.
- Akkor miért kérdezted?- a lány megint mosolygott. Egész szép a mosolya- Scarlett vagyok.
- Szóóóval, Scar- fordult felé Scorpius vigyorogva.
- Ne nézz rám így. Hallottam ám Pameláról meg Mirelláról- mondta Scarlett. Persze a lelke mélyén örült a becenévnek. Ki ne örülne, ha egy olyan srác, mint Scorpius Malfoy becézgeti?
- Régi sztorik- válaszolta a fiú.
- Persze. Azért inkább ülj távolabb- Scorpius engedelmesen arréb csúszott, de pár másodperc után meggondolta magát.
- Ugyan, Scar. Nehéz távolmaradni valakitől, akinek ilyen gyönyörű mosolya van- mondta. Scarlett teljesen elámult. Sosem gondolta volna, hogy a híres Scorpius Malfoy ilyeneket is tud mondani. Most már ő sem bánta, hogy ilyen közel ültek egymáshoz.
- Lehet, hogy meg kéne néznem, be tudok-e menni a klubhelyiségünkbe- motyogta a lány zavartan.
- Ne menj még- kérte Scorpius. Nem parancs volt, lágyan szólt a hangja, kérlelte a lányt.
- Miért ne?
- Ezért- és ebben a szent pillanatban történt mindkettejük első csókja, ami ebben az esetben és korban inkább szájrapusziként funkcionált.
Scar és Scorpius csupán egy hónapig voltak együtt. A karácsonyi ünnepség volt a fordulópont. Ezúttal Scorpius kapott egy levelet.
"Nem miattad, miattam.

~Scar"

Ennyi állt a papírfecnin. Az első eset, amikor Scorpiust valaki kikosarazta. De természetesen nem az utolsó.