Az első, az utolsó meg a többi

Felelsz vagy mersz

A negyedik év majdnem fele elszaladt már. December volt, minden klubhelységben égett a kandalló, a diákok vastag takarókba burkolózva töltötték az estéket.
Péntek este volt, a Mardekárosok pedig unatkoztak. Tanuláson senki sem gondolkozott, túl hideg volt a beadandókhoz. Scorpius Malfoy az egyik sötétzöld fotelben üldögélt egy takaróval az ölében. Tizennégy éves korára egyre jobban kezdett hasonlítani az édesapjára, amikor ugyanennyi idős volt. Nagyképű volt, lenézte a félvéreket és a mugli születésűeket, nem sok embert engedett közel magához. Sokan féltek is tőle. Na meg persze egyre helyesebb lett. A kisfiús báj kezdett átalakulni valami egészen mássá. Tejfölszőke haja nem volt tökéletesen belőve, kócosan lógott szürke, fagyos szemeibe. Azokba a szemekbe, amik annyi embert kergettek el már csak egy pillantásukkal is. Rózsaszín ajkai állandóan gúnyos vigyorra húzódtak, amikor valakivel beszélgetett. Szinte az összes lány megfordult utánna, bármit megadtak volna akár csak egy pillantásért is.
Akkor este csak ült és gondolkodott. Csak úgy az élet dolgain. Amikor valaki berontott a klubhelységbe. Finn Hemmings volt az, félvér, ötödéves. Izgatottnak tűnt. Majdnem mindenki felé fordult a szobában, csak Scorpius nem, a Malfoy fiú továbbra is csak bámult maga elé.
- Kitaláltam, hogy mit csináljunk!- jelentette be Finn. Várt egy kicsit, de senki sem reagált, ezért folytatta- Szóval, a mugli világban van ez a játék. A neve felelsz vagy mersz. Pörgetni kell egy üveggel, akire mutat az üveg szája, vagy válaszolnia kell egy kínos kérdésre, vagy meg kell csinálnia valami feladatot- magyarázta. Na, ez már több diák érdeklődését is felkeltette. Még Scorpius is tanusított egy kis figyelmet. Finn közben helyet foglalt a kanapé karfáján, a többiek pedig lassan köré gyűltek.
- Akkor mindenki játszik?- nézett körbe egy hatodikos lány, Eva Morris.
- Mi értelme van ennek az egésznek?- sóhajtott fel Scorpius.
- Az az értelme, hogy ne und szét azt a rusnya képed- vágott vissza egy negyedéves.
- Ne kezdjétek megint!- szólt közbe Finn.
- Akkor játszunk vagy mi lesz?- morogta Scorpius beletörődve a mugli játékba. Valaki hozott egy tintás üveget, azzal pörgettek. Az üveg szája egyértelműen Scorpius egyik barátjára, Tommyra mutatott.
- Nos, akkor felelsz vagy mersz?- tette fel a nagy kérdést Finn.
- Felelek, azt hiszem- motyogta Tommy, aki szintén nem értette, hogy miért jó ez a játék.
- Oké, kezdjük egy lazább kérdéssel- javasolta Finn.
- Tetszik valaki?- kérdezte Eva. Tommy láthatóan elpirult.
- Hát, öhm...tulajdonképpen...
- Mondd már, nem érünk rá- sürgette a testvére.
- Oké. Olivia- pillantott egy alacsony, szőke lányra, aki eddig varázsló sakkot játszott az unokatestvérével.
- Tessék?- nézett fel a lány a nevét hallva.
- Semmi, bejössz Tommynak, na haladjunk- Finn összedörzsölte a két tenyerét aztán megint pörgetett. Közben Olivia kérdőn bámult Tommyra, aki csak rázta a fejét, mintha nem tudná, miről van szó. Finn saját magát pörgette.
- Felelsz vagy mersz?- kérdezték a többiek szinte teljesen egyszerre.
- Merek- vonta meg a vállát a fiú. A többiek tanácstalanul néztek össze. Még senki sem játszotta ezt a játékot, nem tudták, milyen feladatot kellene adniuk.
- Menj oda a legszebb lányhoz a szobában és mondd meg neki, hogy szerinted szép- szólalt meg valaki. Ez az ötlet mindenkinek tetszett, úgyhogy Finn feltápászkodott, körülnézett és odasasszézott egy harmadikos lányhoz, Valeriehez. A lány épp olvasott, amikor megzavarták, kicsit mérgesen nézett fel Finnre.
- Val, szép vagy- mondta a fiú. Valerie felvont szemöldökkel nézett Finnre vagy öt másodpercig, aztán inkább visszamélyedt a könyvébe.
- Hát ez nem jött össze, haver- szólt egy hetedéves, mire mindenki nevetni kezdett. Finn bosszúsan ült vissza a helyére, de azért megpörgette az üveget. Végre egy lány! Julia Blumera mutatott az üveg. Julia a kviddics csapat hajtója volt, szőke haja állandóan szoros copfba volt kötve a feje tetején. Kérdőn nézett a társaira, de meg sem várva a kérdést, a merést választotta.
- Ülj bele Richard ölébe és maradj ott a játék végéig- szólalt meg Tommy hirtelen. Scorpius ekkor kezdte megérteni, hogy mire is jó ez a játék.
- Ja, ha holnap hajnalig tart akkor addig ott kell dekkolnom?- kérdezte Julia, de azért eleget tett a kérésnek, amit Richard sem bánt annyita. A következő körben mindenkinek elállt a szava, ugyanis Scorpius következett.
- Merek, mielőtt megkérdezitek- vágott egy grimaszt. A többiek össze-össze súgtak, aztán egy óráknak tűnő fél perc múlva megszületett az ítélet.
- Menj oda ahhoz a lányhoz, aki szerinted a legdögösebb és adj neki egy puszit- szólt Eva. A szöszi mint egy időhúzásképp végignézett a jelen lévő lányokon, aztán felállt a kényelmes foteléből, elindult és megállt Wendy Hastings előtt. Wendy barna, hosszú hajú, mogyoróbarna szemű, borzasztó jó adottságokkal rendelkező lány volt. Scorpius már másodikos korukban felfigyelt rá. Wendy arcát ezernyi pici szeplő borította, amitől csak még aranyosabbnak tűnt. Scorpius lehajolt, hogy az arcaik egy vonalban legyenek, közelebb hajolt a lányhoz, és szimplán nyomott egy puszit a lány...szájára. Wendy, sőt, senki sem számított erre, a szobában megfagyott a levegő egy pillanatra, aztán a többiek hangos éljenzésben törtek ki. Wendy pislogott kettőt, mire újra belenézett Scorpius szürke szemeibe. A következő puszi már magától jött. Ezután a játékot kettővel kevesebben folytatták, Scorpius és Wendy a folyosókon sétálgattak.
- Nem gondoltam, hogy meg mered csinálni- szólt Wendy. Scorpius lesajnálóan nézett a lányra.
- Ugyan, kicsim, nem ismersz te még- de aztán jobban is megismerték egymást. A nyár közepéig tartó kapcsolatuknak a lány szülei vetettek véget, mivel nem tudták elviselni, hogy a lányuk egy Malfoy-jal randizik. De Scorpius ekkor már nem keseredett el, mint korábban. Tudta, hogy tulajdonképpen bárkit megkaphat, akit szeretne. Miért kellene neki egy olyan lány, aki nem aranyvérű és ráadásul még szeplős is?