Az első, az utolsó meg a többi

Az utolsó part 2.

A hetedik év a végéhez közeledett. A hetedikesek közül sokan csak üres tekintettel lézengtek a folyosókon és nem tudták elhinni, hogy vége.
Scorpius is érezte, hogy itt a vég, a következő évet már nem itt tölti, hanem a szülei mellett a Mágiaügyi Minisztériumban. Pedig ő nem szeretett volna ott dolgozni. A szülei már a születése óta fenntartották neki ezt az állást, amiről a legtöbb varázsló és boszorkány csak álmodozhat. De Scorpius mégsem lett volna boldog. Az évek alatt annyira megszerette a kviddicset, hogy el tudta volna képzelni, hogy egy életen át azt csinálja. Ám, amikor felvetette a szüleinek az ötletet, a válasz egy egyértelmű "szó sem lehet róla" volt.
Már csak egy hét volt hátra a tanévből, az alsóbb évesek örültek a vakáció gondolatának, a hetedévesek a lehető legtöbb időt töltötték a barátaikkal. Az elmúlt két hétben Scorpius Tommyval, Joeyval és még pár Mardekárossal lógott végig és szinte alig látta Gracet, aki a saját barátaival volt. Azonban az utolsó héten Scorpius kezdte azt érezni, hogy a lány kerüli őt. Végülis, annyira jóban voltak, csak nem akar egy szó nélkül elmenni. Így történt, hogy Scorpius egy fülledt, nyári estén megint a Griffendél klubhelyisége előtt ácsorgott. Már majdnem kimondta a jelszót, amikor kinyílt a portrélyuk és Adley mászott ki rajta.
- Már megint te?- dünnyögte a lány.
- Tavaly mindig örültél nekem- vonogatta a vállát a szöszi.
- Mert tavaly szerettelek- mondta ki Adley- Mi van? Most már úgyis mindegy. Tudom, hogy te nem szerettél, de...
- Én is szerettelek- mondta ki lassan Scorpius.
- Mégis megcsaltál.
- Én...nézd, Adley, éretlen voltam és hülye, nem akarom, hogy ezért haragudj rám- Adley még sosem látta ennyire őszintének a fiút, és tudta, hogy most nem hazudik.
- Nem haragszom. Mindenki követ el hibákat. Jobb ez így- mosolyodott el a lány.
- Szerintem is- helyeselt Scorpius.
- Hé, szerintem az összes volt barátnődtől bocsánatot kéne kérned. Oké, Monica már nem jár ide, de a legtöbben igen.
- Először is, Mirella. Másodszor, nem is olyan rossz ötlet, Scootch- vigyorodott el a fiú.
- Aha, szóval vissza a vezetéknevekhez, Malfoy?- Adley felvonta az egyik szemöldökét, de aztán elnevette magát.
- Majd értesíts, hogy hányan akadtak ki rajtad. Amúgy, Grace az udvaron van- Adley elment, Scorpius pedig a másik irányba indult.
Grace egy padon üldögélt és olvasott. Scorpius kivette a kezéből a könyvet és leült a lány mellé.
- A varázsló háborúk? Én is olvastam.
- Tudsz olvasni?- Grace meglepetten nézett a fiúra, mire mindketten felnevettek.
- Hiányoztál- Scorpius mélyen Grace szemeibe nézett.
- Te is nekem- válaszolta a lány.
- Mit fogsz csinálni a suli után?
- Ne is kérdezd- sóhajtott fel- A szüleim azt akarják, hogy tanár legyek. Ki kíván ilyet a gyerekének? De természetesen az nem érdekli őket, hogy én mit akarok. Azt hiszik, nekem nem lehetnek önálló vágyaim és álmaim. Mintha valami gépezet lennék, aminek megmondhatják, hogy mit csináljon- fakadt ki a lány.
- És ha a szüleid nem szólnának bele, mit csinálnál?- kérdezte Scorpius.
- Nyitnék egy kis boltot az Abszol úton. Nagyon régóta erről álmodozom. Egyszerre lenne könyvesbolt és kávézó. A könyvesboltban nem tankönyvek lennének, hanem ilyenek, mint ez- mutatott a könyvre, ami még mindig Scorpius ölében hevert- És lenne egy külön részleg a muglik által írt könyveknek. A kávézó is ilyen elven működne, lenne vajsör, sütőtöklé, de lennének mugli italok is. Így a mugli születésűek is otthon érezhetik magukat- Scorpius teljesen elámult. Eddig is gyönyörűnek tartotta a lányt, de nem látta, milyen, amikor az álmairól beszél. A szemei csillogtak, állandóan mosolygott és olyan boldognak látszott, mint még soha.
- Tedd meg- mondta a fiú. Grace szomorúan nézett rá.
- Nem lehet. A szüleim...
- Tudom, tudom. Az én szüleim is elképzeltek nekem egy jövőt, amit én nem akarok. De nem fogok hallgatni rájuk. Van elég pénzem egy saját lakásra, nem tarthatnak örökké otthon. Gracie, költözz el velem. Megnyithatod a boltodat, én meg kviddicsezhetek. Csak te meg én, szülők nélkül- Grace egy percig nem gondolkodott, a fiú nyakába borult, miközben könnyek záporoztak le az arcán. Scorpius átölelte a lányt, simogatta a haját és akkor érezte először, hogy igazán boldog valakivel. Aztán óvatosan eltolta magától a lányt, letörölte a könnyeit. Most jött el az a smárolós pillanat, ami mindkettejüknek megfelelt.
Egy héttel később a Roxfort Expressz újra elindult a diákokkal. London felé zötykölődve, Scorpiusnak eszébe jutott valami.
- Elfelejtettem- fordult a mellette utazó Grace felé.
- Mit?
- Megígértem valamit Adleynek- Scorpius felpattant, nyomott egy puszit a barátnője homlokára és kirontott a folyosóra. Nem telt sok időbe, amíg megtalálta Adleyt. A lány a csapattársaival nevetgélt, amikor Scorpius betört hozzájuk.
- Elfelejtettél bocsánatot kérni a volt barátnőidtől- Adley megcsóválta a fejét.
- Majd most. Adley, gyere velem- kérte. A többiek visszafolytott nevetéssel figyelték a jelenetet.
- Minek kellek én oda?
- Hogy lássák, te megbocsájtottál és ne üssenek meg- Scorpius olyan volt, mint egy kisifú, aki az édesanyjának könyörög. Adley feltápászkodott.
- Majd jövök, srácok- szólt oda a csapattársainak és a szöszivel együtt kiléptek a fülkéből. Az első lány, akit megkerestek, Diana volt. Bármennyire is idegesítő volt, ő is megérdemelt egy bocsánatkérést. Diana egyedül üldögélt a fülkében.
- Menj innen- visította, amint meglátta Scorpiuts.
- Egy percet legyél csendben, amíg elmondom, amit szeretnék, Merlinre- a fiú segítségkérőn nézett Adleyre- Szóval, csak szeretnék bocsánatot kérni. Tudod, mindenért.
- Azt hiszed, mindent jóvá tehetsz egy mondattal? Tudod te, hogy mennyire fájt ez az egész? Te meg pont szartál az én érzéseimre. Menj innen, Scorpius- Diana dühösen meredt a volt barátjára, aki lassan kihátrált a fülkéből.
- Hát, asszem ez várható volt. Tényleg kegyetlen voltál vele- dünnyögte Adley.
- Tudom. De hé, én megpróbáltam- a következő lány Wendy volt. Wendy a húgaival kártyázott, amikor észrevette Scorpiust és Adleyt, magától kiment a folyosóra.
- Nem akarom, hogy a húgaim egy légtérben legyenek veled- meredt a fiúra.
- Bocsánatot kérni jöttem. Tudom, hogy a kapcsolatunk nem végződött túl jól a szüleink miatt, de nem bántam veled túl jól, szóval sajnálom- hadarta Scorpius egy szuszra. Wendy meglepetten pislogott egy párat, majd elmosolyodott.
- Semmi baj, Scorpius. Azt hiszem nem voltunk még elég érettek ahhoz a kapcsolathoz- mosolygott a lány.
- Jössz velünk? Még bocsánatot kell kérnem két lánytól. Vagyis háromtól, de Mirella már nincs itt.
- Persze. Hátha valaki felpofoz, azt ki nem hagynám- Wendy összenevetett Adleyvel, aztán a trió elindult a következő lányhoz, Scarletthez. Scarlett a legutolsó fülkében utazott a legjobb barátnőjével.
- Mi ez, valami Scorpius Malfoy volt barátnői felvonulás?- szólalt meg a legjobb barátnő, Jasmine, de Scarlett csak megrázta a fejét, kíváncsi volt, mit akarhat a szöszi.
- Scar...- szólalt meg a fiú, mire a lány felnevetett.
- Szerettem ezt a becenevet.
- Hát persze, én adtam- Scorpius bólintott, mintha csak egyértelmű lenne- Na mindegy. Te szakítottál velem, ami váratlanul ért, és azt írtad, nem miattam, de tudom, hogy miattam volt. Seggfej voltam, bocsánat- Scarlett oldalra döntötte a fejét, sóhajtott egyet és felállt.
- Ki a következő?- már négyen vonultak végig a folyosón. Egy valaki maradt már csak hátra.
Pamela a barátjával beszélgetett, amikor Scorpius megérkezett. A lányok kint maradtak a folyosón.
- Kijönnél egy kicsit?- kérdezte a lánytól. Pamela habozott egy percig, de aztán megadta magát.
- Hű, de sokan lettünk- ámult el a lány, amikor meglátta a többieket.
- Pammy, szeretnék bocsánatot kérni. Te voltál az első barátnőm, az első, aki miatt nem csak magamra figyeltem. Sajnálom, hogy nem becsültelek meg annyira, mint kellett volna.
- Nem haragszom már egy jó ideje. Végülis, csak tizenegy évesek voltunk, mit tudtunk a szerelemről?- ekkor a Roxfort Expressz fékezett egy nagyot. Megérkeztek. Scorpius Grace-szel és a volt barátnőivel együtt szállt le a vonatról, sejtve, hogy valami még lesz. Mirella ott állt a peronon az öccsére várva. Scorpius vigyorogva megállt előtte.
- Mi van, pisis? Látom, bejött az élet- nézett végig a volt barátnőkön.
- Nem panaszkodom. De nézd, Rella, sajnálok mindent, amit veled tettem. Remélem, nem haragszol.
- Nem, dehogy. Az a múlt, már mindegy. Mi meg alapítunk egy klubbot, igaz csajok?- kérdezte, mire a kisebb csoport nevetésben tört ki.
- Scorpius Malfoy Volt Barátnői- vihogta Wendy.
- SMVB- rövidítette le Adley, mire megint nevetni kezdtek.
- Lesz címerünk...- képzelgett Pamela.
- És valami menő indulónk is- folytatta Scarlett.
- Na jó, majd csatlakozom én is- Diana haladt el mellettük.
- És, Grace, téged nem tudunk bevenni, bocsi- sajnálkozott Mirella.
- Nem is bánom- Grace felnézett Scorpiusra, aki mosolyogva átkarolta a barátnőjét.
- Én sem.

THE END.

Na, először is szeretném megköszönni a megtekintéseket, kommenteket és voteokat. Köszönöm, hogy olvastátok, szerettétek meg ilyesmik. Ma este felrakom az új történetem első részét, akit érdekel, maradjon itt velem.
Köszönök mindent, xoxo, Virág.