↯Passing Darkness↯ (H.S)

7.~ Get in the car!

Egész testemben megfeszülök és továbbra is farkasszemet nézek a rám szegezett fegyverrel. Inkább ezt nézem, mint a zöld szemű srác, idegesítően tökéletes arcát és önelégült vigyorát. Próbálom egyenletesen venni a levegőt, mert ez pont nem az a pillanat, amikor el akarok kezdeni, hiperventillálni. Az állkapcsomban rángatóznak az izmok és összeszűkítem a szemem.

Mennyi rossz karma kell ahhoz, hogy így kibasszon velem a sors?! Eskü, soha többé nem eszem meg más chipsét...

- De jó, hogy megtaláltál! –imitálok örömöt – Miért nem fogadtál rá, máris pénzben? – csöpög belőlem a gúny.

- Ne hogy azt hidd, baba! – kacsint rám – Liam és Louis, jönnek nekem 50 fonttal - ecseteli vigyorogva.

- Minden jó, ha a vége jó! – felelem szarkasztikusan – Amúgy kicsoda, Liam és Louis? – kíváncsiskodom.

Egy ekkora faszkalapnak lennének barátai? Ez lehetséges?

- Közöd? – dörren rám – Nem sokára, úgy is golyót eresztek abba az okoskodó kis fejedbe, ha meghalsz, az ilyen apróságok egyáltalán nem fognak számítani – mondja ridegen.

- Köszi, a biztatást, a jövőre nézve – felelem unottan.

- Most pedig, kurva gyorsan szállj be a kocsiba és nincs több szökés! – parancsol rám, dühös tekintettel.

Egy tappotat sem mozdulok és dacosan felszegem az állam. Biztos, hogy nem fogok beszállni az autójába, amilyen kiszámíthatatlan, még képes lenne lehajtani velem egy hídról. Nem kockáztathatom, a hullám imidzsét, hogy egy ilyen mellett találjanak meg! Meg annyira elmeháborodott sem vagyok, hogy beüljek egy fegyveres mellé! Honnan tudjam, hogy nem megrögzött gyorshajtó? Dacosan a szemébe nézek, azt üzenve, hogy 'azt várhatod, seggfej!'.

Az ujjai egyre jobban elfehérednek, amivel a pisztoly markolatát szorítja, a kormányon pihentetett keze is megfeszül. Egyébként jóképűnek mondható arca, most eltorzul a haragtól és visszatartott frusztrációtól. A szemében izzik a harag és összeszorítja a fogait. Az orrlyukai kitágulnak, ahogy egyre mélyebb és szaporább lélegzetet vesz. Kidudorodnak a nyakán az erek és a homloka enyhén ráncba szalad. Szinte, érzem a belőle áradó, perzselő feszültséget és haragot, ami ellenem irányul. Azt hiszem, kihúztam a gyufát...

- Már így is, kibaszott ideges vagyok a szökésed miatt! Arról nem is beszélve mennyi időt elvesztegettem a keresésedre! Folyamatosan szájalsz velem, és tiszteletlen vagy! Azt hiszed, hogy te irányítod a helyzetet, ezzel a flegma viselkedéseddel, de kibaszottul az én kezemben van az életed! Ha nem találnálak, egy legyőzendő kihívásnak és vonzónak, már rég lelőttelek volna! Kurva gyorsan szállj be a kocsiba, mielőtt meg nem találom húzni a ravaszt! A kis szökésedért, még számolunk... majd én nevelek beléd modort és tiszteletet! – kiabál velem torka szakadtából.

Megszeppenek a hirtelen jött agressziójától és vehemenciájától. Érzem, ahogyan az arcom elsápad, és kisé remegni kezdenek a kezeim. Kinyitom a számat, mivel mondani akarok neki valamit, de inkább meggondolom magam, mielőtt epeömlést kapna. A kilincsért nyúlok és beülök a Range Rover anyósülésére.

- A maffia nem vált be, és most felcsaptál Uberezni? – motyogom bosszúsan, inkább magamnak, mint neki, utalva arra, hogy furikázgatni fogunk.

- Mondtál valamit?! - csattan fel, miközben elfordítja a slusszkulcsot és gyújtást ad.

- Csak azt, hogy milyen kiegyensúlyozott vagy... –fordítom felé a fejem, ő pedig az utat nézve vezetni kezd.

- Ha minden humoros megjegyzésed, egy fenekeléssel jutalmaznám, leszakadna, a kezem mire végeznénk – mondja vészjóslóan, de a szemét nem veszi le az útról.

- Még beteges perverzitásaid is vannak, hát ez csodálatos! – mondom szarkasztikusan és kibámulok az ablakon – Mint ha, csak a karácsonyi kívánság listámról ugrottál volna le... - gúnyolódok vele.

A szája szegletben, egy észrevehetetlen és egészen halvány mosoly bujkál, amit próbál elnyomni. Nocsak, ki hitte volna, hogy vevő a humoromra? Egy kicsi, de annál önelégültebb mosolyt, megengedek magamnak. A fejem felé fordítom, és úgy kezdek beszélni tovább.

- Remélem garanciális vagy, mert ha elromlanál, Ebay-ről rendelek egy másikat, olyan nélkülözhetetlennek tűnsz – villantok felé, egy hamis vigyort.

- Belőlem csak egy van, nincs még egy, ilyen tökéletes példány! – mondja mély hangján és egy kicsit kihúzza magát.

- Ha esetleg elemmel működnél, szívesen feldugom neked őket – mosolygok ártatlanul – csak egy verseny zongorával együtt.

- Te csak ne csinálj semmit, majd én dugdosok! – feleli szigorúan és a szemöldökét is összevonja egy picit, ahogy a vezetésre koncentrál.

- Csak segítőkész vagyok – mondom ártatlanul és ismét az ablakon bámulok kifelé.

- Baba, ilyen őrülttel még nem találkoztam, mint te! – csóválja a fejét, hitetlenkedve.

Hello emberek, végre részt hoztam! :D Harry eddig, elég puha pöcs volt, de most már előjön a birtokló és uralkodó éne... :) Royce pedig marad a maga szemtelen valója :D

Ha tetszett és szeretnéd, hogy folytassam, kérlek nyomj egy vote-ot és kommentelj!

Köszönöm.

~happygirl~