↯Passing Darkness↯ (H.S)

9.~ Cat vs dog

Ha alaposan koncentrálsz, érezhetsz valami sült húsra emlékeztető szagot! Háromra vegyél egy nagy levegőt, és mond el milyen szagot és/vagy illatot érzel! Mehet?

Egy...

Kettő...

Három!

Na, mit érzel?

Enged meg, hogy segítsek, ha nem érzel semmit sem és nem tudod, hogy milyen sült hús szagról zagyválok. Mert, éppen most ég le, a pofámról a bőr, Harry megjegyzése miatt!!!

Az arcom olyan piros, mintha valaki most vágta volna be a sütőbe, egy kis pirításra. A srácok, a pipi vagy csirke szót, régebben használták a lányokra, mint megnyerő és bugyi olvasztó csodafegyvert. Hála az égnek, az emberek észhez tértek és rájöttek, hogy ez tök röhejes dolog, de én... Na, én most minden kétséget kizáróan, egy kibaszott grill csirkének érzem magam!

Szerintem, ha elhajtanánk egy paradicsomos stand mellet, a kis paradicsomok kiabálni kezdenének, hogy 'Anya, te vagy az?!'. Nem akarom, hogy egy paradicsom rokonság a nyakamba szakadjon, így is elég az original családom.

A vörösben pompázó fejem mellett, hatalmas szemekkel nézzek Harryre. A számat hirtelenjében, rettentően kiszáradtnak érzem. Egyetlen szót sem tudok kipréselni magamból, a meglepettség és méltatlankodás elegye miatt. A bakelit nagyságú szemeimmel, Harry szemtelen alakját figyelem. Közben, pedig némileg kapkodom a levegőt, a sokk miatt, amit okozott.

Ő, csak lazán a kormányon tartja a kezeit, miközben önelégülten és szemtelenül mosolyog. Előbukkannak a gödröcskéi és lehet, hogy csak az előző mondandójának hatására, de szívesen megnyalnám azokat a kis mélyedéseket. Gesztenyebarna tincsei, aranyosan kunkorodnak a tarkóján és a homlokába lógnak. Hiába ilyen kis helyes, egy orbitális barom!

- Miért lettél ilyen szótlan, cicukám? – kérdezi Harry, pajkosan mosolyogva némi önelégültséggel, miközben én még mindig a sokkból próbálok felocsúdni.

- Mert, egy rohadt grill csirke lettem! – csattanok fel, végre megtalálva a hangom és egész testemmel felé fordulok az ülésemben.

Harry még mindig az úton tartja a tekintetét, de a szeme sarkából engem figyel, remekül szórakozva rajtam. Bár, a csirkés megszólalás miatt, ráncolni kezdi a homlokát.

- Még is, mi a faszról beszélsz, szerelmem? – értetlenkedik, még mindig idegesítően vigyorogva.

- Most komolyan, el kell magyaráznom? – hitetlenkedem morogva, és elfordulok tőle, duzzogást imitálva, de közben majd megpukkadok a nevetéstől, hogy nálam az előny.

Legyen, bármilyen kemény maffia vezér, mindegyik pasi megtörik, egy lány duzzogása alatt!

- Mivel nem járt hozzád kéziszótár, ezért kénytelen leszel elmagyarázni nekem, mindenem – mondja valamivel kedvesebb és békítőbb hangon.

- Enged meg, hogy segítsek... az első pont, hogy ne legyél ennyire alpári seggfej! – dörrenek rá, és nagyon sok akaraterőt beáldozva, az arcom is kifejezéstelen marad.

- Bejön, hogy ennyire tüzes és szenvedélyes vagy, életem! – mondja perverz hangon – De, ne most pazarold el az energiád, pláne ne erre az ostoba hisztire – az intonációja már inkább fegyelmező és domináns, de még mindig érzem benne a szándékot, hogy próbál hatni rám és megpuhítani.

Válaszul, csak egy morgást kap, ami egyébként félig, az elfojtott nevetésem. Nem biztos, hogy sokáig tudom tartani a duzzogós álcám, ha ennyire nevethetnékem van. Még mindig el vagyok fordulva tőle és az ablakon bámulok kifelé, látszólag a tájon elmélázva. Némi suhogást hallok, de azonnal rájövök, mit csinál, mikor a keze a térdemre simul. Meleg tenyere a csupasz térdemen, az egész testemben kellemes bizsergést ébreszt. Az ujjaival finoman cirógatni kezdi a bőröm, ami igazából jól esik.

Ma már embert ölt és pisztolyt fogott rád, nem mellesleg elrabolt, nehogy már elmenj a bugyidba! Szidalmaz a libidók réme, más néven a tudatalattim.

- El sem hiszem, hogy ezt mondom... - sóhajtja Harry, mintha maga is kételkedne abban, amit mondani fog – De kérlek, beszélj hozzám, babám... - nógat nehezen kibökve a szavakat, még mindig a térdem simogatva.

Nagyon halkan elkuncogom magam, hallva, hogy ezek a szavak szinte fizikai fájdalommal járnak számára. Végre valami jó, legalább a duzzogásos elméletem beigazolódott! Azonban az kezd bosszantani, hogy milyen jó érzés a cirógató keze, egy ilyen orbitális barom érintése, nem szabadna, hogy ilyen jól essen.

- Vedd le a mancsodat a lábamról, vagy az első adandó alkalommal, átmegyek rajtad epilátorral álmodban! – dörrenek rá.

Harry azonnal visszarántja a kezét, közben pedig hallom, ahogyan egy pillanatra elakad a szava és nyel egy hatalmasat. Ennél a pontnál, már nem bírom tovább és kirobban belőlem a nevetés. A Range Rover belsőterét, betölti a hangos kacajom. Harry zöld szemeivel az arcomat fürkészi és rózsaszín ajkait egy csöppet lebiggyeszti. A homlokán megjelennek, a már ismerősnek számító, értetlen kis ráncok és sötét szemöldökét is összevonja. A fejét teljesen felém fordítja, hogy megpróbáljon rájönni, még is mi a franc játszódhat le bennem.

- Ezt benyaltad, de rendesen, haver! – rázkódok még mindig a nevetéstől.

- Valami egészen mást fogok, a kifulladásig nyalni – kacsint rám, mire rögtön abba marad a jó kedvem – Úgy képzelem, hogy méz és eper ízed lehet – simítja meg az állát, elmélkedést imitálva – A kezeidet és a lábaidat le fogom kötözni, úgy fogok eltűnni a combjaid között, addig élvezve a puncidat, ameddig csak én akarom! – dörmögi birtoklóan, azon a mély baritonján, amitől a hideg futkos a gerincemen.

- Tudod mennyi az idő? – mondom elfúló hangon – Éppen ideje befognod! – csattanok fel, zavaromban.

- Nyugi, Royce! Még ilyen méregzsáknak is imádlak! – gügyögi jól szórakozva, Harry.

- Van egy ötletem! – fordulok hirtelen felé, mire ő meglepetten pislog rám – Nekem kellene valami, cserébe pedig nem fogok szökéssel próbálkozni! – próbálok meggyőzően és bizalom gerjesztően mosolyogni – Áll az alku?

- Nem próbálsz, megszökni a héten vagy mi? – válik kétkedővé az arckifejezése és felhúzza az egyik szemöldökét – Egyáltalán mi az, amire szükséged lenne, egy kiadós orgazmuson kívül, virágszálam? – vigyorog perverzen.

Most nem fojthatod meg, Royce! Ő vezet, a végén még karambol lenne belőle és kár lenne érte, ha te meghalnál! Csak várd meg, amíg megáll az autóval... vagy legalább lassít...

- A macskámat, Shadowt szeretném! – mondom határozottan, neki pedig azonnal elnyílnak hitetlenkedésében, azok a dús ajkai.

- Felejtős, kicsim! – mondja olyan hangsúllyal, mintha az apám lenne és megtiltaná, hogy bármilyen állatot is haza vigyek.

- Már pedig, nem te mondod meg! – teszem karba a kezeim és fújtatok, a kislány szerepet játszva.

- Fogadd el, hercegnőm! Tarts kavicsot, az a legszuperebb háziállat – ötletel gödröcskés mosollyal.

- Csak akkor, ha képen törölhetlek vele... - motyogom magam elé, de elég hangosan, hogy ő is hallja – De miért?

- Van egy Sheldon nevű kutyám, nem akarok mellé macskát! – magyarázza lassan, mintha csak értelmi fogyatékos lennék.

Please, ne magadból indulj ki! Degenerált debil seggfej...

- Részvétem, Sheldon! – kiabálok az ablak irányába, mintha a hangom eljuthatna a kutyáig.

- Tudod mit... kitaláltam valamit! – görbülnek sejtelmes és gonoszkás vigyorra, Harry ajkai.

Egy extra hosszú részt hoztam, remélem nagyon boldogok vagytok! :D Legalább annyira, mint én, mikor megláttam az 1K feletti megtekintést :) Nagyon szépen köszönöm, minden egyes olvasómnak, akik folyamatosan támogatnak <3

Ha tetszett és szeretnéd, hogy folytassam, kérlek nyomj egy vote-ot és kommentelj!

Köszönöm.

~happygirl~