↯Passing Darkness↯ (H.S)

14. ~ Favorite movie

Folyamatosan, mély levegőket véve próbálom nyugtatni magam. Nem akarom, hogy Harry kiboruljon és tényleg szegény cicám igya meg a levét, hogy nincs szűrő a lepcses számon. Muszáj vagyok valami kellemes témát találni, különben a csöndben még valami hülyeséget találok mondani. Például, megint a kicsi farkát es a hozzátartozó rövid játékidőt hoznám szoba. Nem bírom a csendet sokáig, ismerve magam pont valami ilyennel képes lennék megtörni.

- Szóval... - finoman Harryre sandítok, ahogy a vezetésre koncentrál, és megvilágítják arcát a város első fényei - Azt már tudom, hogy egy elszigetelt maszturbáló barlangban élsz, abból következtetve, hogy nem láttad a Trónok harcát. Akkor milyen filmeket vagy sorozatokat nézel?

Ha azt mondja, Szex és New York a nyakam köré tekerem az övet...

- Mindjárt a lakásodhoz érünk, tényleg nem bírod addig csendben? - teszi fel a költői kérdést, mikor szóra nyílna a szám, leint és újra beszélni kezd - Mielőtt megkérdeznéd honnan tudom a címed, idézd fel a szarkasztikus kis fejecskédben, hogy átkutattam a táskád - mondja egyenletes hangon, bal kezével megmasszírozva orrnyergét, ahogy befordul egy utcába és ismerős környék tárul elém.

Beszarok, tényleg a macskámért megyünk, hogy aztán a mocskos terve részeként kurvának használjon és lepasszoljon egy hugyagyúnak... Kibaszott kurafi!

Próbálok higgadt maradni, pedig tonnás súlyával kezd rám nehezedni a valóság. El vagyok rabolva, a macskám veszélyben van, Matt nem tudom hogy jön ide, de tuti ő is szarban van, és megint pisilnem kell... Picsába! Meg kell őriznem a higgadtságom, vagy a faszfej még jobban előnybe kerül.

- Úgy értem... - köszörülöm meg a torkom, hogy kicsit több magabiztosság költözzön a hangomba - lehetne kellemesebb ez az út, mint amilyen igazából. Neked csak válaszolnod kellene, még csak nem is a korai magömléseidről kérdeztelek - bosszankodom karba tett kézzel.

Oladlra pillantva, Harry csak bazsalyog magában, hogy milyen könnyen tud táncolni az idegeimen. Újra az ablak felé fordítom a fejem, és nézem a tájat, ami egyre ismerőssebb minél közelebb kerülünk a lakásomhoz.

- Figylej édesem, nem legjobb barátnők vagyunk, hogy megbeszéljük mikor kit szopunk le és a rózsaszín melyik árnyaltában akarunk vibrátort venni - sandít rám zöld szemeivel, miközben ujjaival a kormányon dobol.

- Nem is tudom megszámolni hány sebből vérzik ez a mondat - sápítozom és hüledezek, hogy mindig ilyen durván és nyersen beszél a nőkről - Mivel csodálatos vagyok és folyamatosan megy végbe a jellem fejlődésem, most nem oktatlak ki, amiért ilyen tahó vagy - darálom egyre gyorsabban, ahogy a szívem is a egyre szaporábban ver.

Harry előre hajol, hogy a szélvédőn jobban kilásson, miközben az ég felé tekint. Szemeit ide-oda járatja mintha keresne vagy várna valamire. Percek telnek el így, én pedig csak némán figyelem őt, az arcomra is kiülő értetlenkedéssel. Végül nem bírom tovább és rákérdezek.

- Most mi történik? - kérdezzem kissé remegő hangon, és én is kutatni kezdek a szememmel az üres utcákon.

- Végre nem pofáztál feleslegesen valamiről, azt hittem ilyen soha nem fog történni - ámuldozik a bongyori hajú - Vártam a piros havat vagy, hogy disznók kezdenek potyogni az égből - kezd el jó ízűen nevetni mély baritonján.

- Egy hatalmas disznó, éppen vezet mellettem - dünnyögöm.

Nevetéstől kicsordult könnyeit törölgeti és ügyet sem vet rám, úgy vezet tovább.

Harry: kevéske humor/Royce: még mindig rohadt sok jó poén

- Ha te nem vagy hajlandó, majd én elmondom a kedvenc sorozataim - teszek úgy, mintha nem idegesítene a "diadala" - Lássuk... ugye Trónok harca, Stranger Things, Shameless, Rick and Morty, Brickleberry, Brooklyn99 - sorolom a legfontosabbakat - Nézzük a filmeket - gondolkodom el, Harry ábrázatát látva, aki repesve várja, hogy folytassam - A létező összes Marvel film, imádom őket a világom közepe kb ez a film univer- merengenék el, de Harry félbeszakít egy satu fékkel, ahogy leparkol a lakásom előtt.

- Itt vagyunk, babám - kurjantja, mire megdermedek.

Sajnálom a kihagyást, de csak akkor tudok írni ha van ihlet, és a végzős évem olyan mintha, hadat üzent volna a szabadidőnek. Remélem, még nem utáltatok meg és továbbra is olvasni fogjátok a könyvet 💕