↯Passing Darkness↯ (H.S)

10.~ I have an idea

- Nem hinném, hogy hallani akarom! – rándul egy fintorba az arcom és őt fürkészem, a tekintetemmel.

- Pedig, csak így juthatsz a macskádhoz, kicsim... – mosolyra húzza rózsaszínes ajkait, fém gyűrűs ujjaival, szórakozottan dobolni kezd a kormányon.

- Kegyetlen vagy! – csattanok fel, elkeseredve – Ennyi erővel fitness táborba is küldhetnél vagy spoilerezhetnél a Trónok Harcából is, ha kínozni akarsz! – dünnyögöm, dühösen meredve magam elé.

- Még egy részt sem láttam, abból a sorozatból, angyalom – jegyzi meg mellékesen Harry, az úton tartva zöld tekintetét.

Biztos vagyok benne, hogy az arckifejezésem szörnyülködést és hitetlenséget fejez ki. Meglepettségemben a mellkasomhoz kapok és elnyílnak az ajkaim. Most már, biztos vagyok benne, hogy nem normális! Sipákol a tudatalattim, én pedig, most először, igazat is adok neki. Harry, felém fordítja egy pillanatra a fejét és ráncolja a homlokát, amikor meglátja elborzadt és hitetlen tekintetem. Nehezen, de rendezem a fejemben kavargó, gyors vonatként száguldozó gondolatokat.

- Ez felfoghatatlan! – hüledezem – Akkor még is, mi a faszt szoktál csinálni? – kérdezem méltatlankodva és szokatlanul magas hangon.

Ez, csak egy költői kérdés, de szerencsétlen, azt hitte választ várok. Épp, szóra nyitná a száját, de nem hagyom megszólalni, mivel a saját hipotézisemet kezdem magyarázni. A kezemmel gesztikulálok, és egyre átszellemültebben beszélek, így Harry csöndben kivárja, amíg megszólalhat.

- Én, ezt komolyan nem tudom feldolgozni! Ha a szabad időd eltöltésére fókuszálok, akkor meg pláne nem jön ki, eddig miért nem láttad a sorozatot. Nekem ez az egyik létszükségletem, az életben maradáshoz! – magyarázom elmélyülten.

- Még is, mit gondolsz, mit csinálok szabad időmben? – villantja meg gödröcskés mosolyát, láthatóan jól szórakozik rajtam.

- Tekintve, hogy mekkora paraszt vagy, meg csak úgy vegyük általánosságban a természeted, biztos, hogy nem a barátaiddal vagy és söröztök, meg ilyesmi... Lássuk, csak – gondolkodom, az államat a kezemmel támasztva – Ugyebár, kurvát bárki szerezhet magának... A ribancok is, úgy teremnek, mint a gomba... ha, ezt átlagolom, a teljesítményed idejével – fordulok felé, alaposan szemügyre véve őt, amit Harry nem tud hová tenni – Nem tűnsz nagyágyúnak, aki egész éjszaka bírja merevedéssel... Szóval, bele számolom a viagrát is, mint lehetséges változót... Az eredmény, pedig, hogy így is előtted áll az éjszaka, sőt az összes szabadidőd, minden pillanata – mondom tényszerűen, közölve a hipotézisem.

Harry, felháborodott arckifejezéssel néz rám. Sötét szemöldökeit összevonja, a homloka mély ráncokba szalad. Zöld szemeivel mérgesen, hol rám, hol az útra néz. Az állkapcsában megfeszülnek az izmok és a száját is kemény vonallá préseli. A nyakán kidagad egy lüktető ér, amit személy szerint aranyosnak találok. Az ujjai elfehérednek, ahogyan szorítja a kormányt és gyorsan emelkedik a mellkasa.

Mivel, nincs túl sok veszíteni valóm, felteszem a cseresznyét, erre a habos tortára.

- Az egyetlen magyarázat, amivel ezt a sok szabadidőt el tudod tölteni... hogy, sokat recskázol és kibaszott sokat alszol – mondom halál komoly arccal – Azt nem merem megkockáztatni, hogy esetleg szoktál olvasni – mosolyodom el halványan.

Ha lehet, Harry még inkább feszült lesz. Már rá sem kell néznem, érzem a belőle áradó rosszindulatot és dühöt. Az autó belső tere, Harry frusztráltságától terhes, én még sem érzem rosszul magam, amiért felbosszantottam. Szemem sarkából látom, amint egyik kezével, barna tincseibe túr. Elkuncogom magam, amikor belegondolok milyen könnyű felidegesíteni őt.

A következő pillanatban, a hozzá közelebb eső kezemért kap. Hatalmas keze, erősen közrefogja vékony csuklómat. Olyan erősen fonja ujjait, a csuklóm köré, hogy hiába rángatom, nem tudom kiszabadítani magam, a szorításából. Olyan vérben forgó szemekkel néz rám, amitől azonnal abbahagyom az ellenkezést. Nyelvével megnedvesíti az ajkait, mielőtt beszélni kezdene, azon a mély és reszelős hangján.

- Szóval, kibaszott viccesnek találsz, igaz? – dörmögi, dühtől izzó hangon – Remélem, akkor is kuncogni fogsz, amikor a farkammal betömöm a szád! – sziszegi összeszorított fogai között – Tövig el fogok tűnni, abban a forró és szemtelen kis szádban, majd bele fogok élvezni, te pedig minden zokszó nélkül, le fogod nyelni és élvezni fogod! – morogja sötéten, most már vággyal is a hangjában – Addig fogod csinálni, amíg nekem kedvem tartja hozzá és még hozzá, milyen készségesen... Ugye, kicsikém? – bár nem nézek rá, tudom, hogy most mosolyog és meg van elégedve magával.

Reszketni kezdek, és egész testemet elfutja a forróság. Szabálytalanul kapkodom a levegőt, a sokk miatt, amit most okozott, ez a kanos félkegyelmű... Rettentően zavarban vagyok, amire a vöröslő fejem is utal. Minden hova nézek, egyedül Harry tekintetét kerülöm. A kezemet, amelyiket a csuklómnál fogva szorongatja, elengedi. De csak addig, míg össze nem fűzi az ujjainkat. Összekulcsolt kezeinket combjára fekteti, majd sokkal rendezettebb arccal felém fordul. Szemében önelégültség, vágy és némi pajkosság csillan. Ajkai egy halvány, de annál szemtelenebb mosolyra húzódnak.

- Ha jól viselkedsz, virágszálam... eszek előtte egy kis ananászt is – kacsint rám.

- Neked, teljesen elmentek otthonról! Tiszta hülye vagy, ha azt hiszed le foglak szopni! Annál több ész szorult belém, még ha nem is látszik, de így van! – kiabálok magamból kikelve – Különben, még a fogamat piszkálni sem lennél elég – vigyorgok gonoszan, de Harry elengedi a megjegyzésem a füle mellett és témát vált.

- Elmondjam, mit találtam ki, a macskádért cserébe, mindenem? – lehel puszit arra a kézfejemre, amit szorongat, és nem enged, hogy elhúzzak.

- Nyugodtan, rontsd tovább a helyzetet... – felelem flegmán.

- A raktárban láttad, hogy megöltem egy embert. Egy rivális bandához tartozott az ipse, akik piti módon lenyúltak és elrejtettek egy szállítmányt, ami eredetileg az enyém, csak ellopták ezek a senkiháziak. Szóval ennek a bandának a főnökével, hogy te is megértsd, csajos barátságot ápolok, szerelmem. – magyarázza tárgyilagos hangon, miközben ellenőrzi a visszapillantókat.

- A csajos barátságot úgy érted, hogy megvagytok egy légtérben és hamisan jó pofiztok, de egymás háta mögött, próbáljátok megfúrni a másikat? – kérdezem feszülten, mivel zavar, hogy fogja a kezem.

- Valahogy úgy, csillagom – hangzik fel, Harry mély baritonja.

- Azért, ez elég tiszteletlen és bántó a lányokkal szemben, hogy így gondolsz a barátságainkra – próbálom megvédeni a nememet.

- De valahol, igaz... persze nem mindegyikre, meg ilyen megnyugtató baromságok – veti oda.

- Köszi, most aztán nagyon kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak érzem magam, elmehetnél valami gurunak – vetem oda szarkasztikusan.

- Szóval, ez a rivális főnök, mindig oda van a nőimért és tudja, hogy én semmi szín alatt, nem osztozkodom az értékes tulajdonaimon. Az egyszerű ribancokat, simán lepasszolom neki. De te ennél sokkal értékesebbnek számítasz – pillant rám, magyarázásközben – Elő kell adnod, hogy mennyire szerelmes vagy belém, így Dean, rögtön le akar majd csapni a kezemről. Te elcsábítod és kiszeded belőle, hova rejtették a szállítmányt. Ha, ez meg van, cserébe megkaphatod a macskádat...

Hali, emberek! Kicsit később hoztam, mint terveztem... de jobb később, mint soha nem igaz? :D Royce, megint táncolt Harry idegein :) Harry meg felhasználná őt, a 'munkájában' :D

Ha tetszett és szeretnéd, hogy folytassam, kérlek nyomj egy vote-ot és kommentelj!

Köszönöm.

~happygirl~