Kennel Party

Chapter 1.

~Nika/Liera_nee-chan~

- Hatolj át az ellenségen, Byakkomaru. Bumm.
Jóformán felfogni sem volt időm a mondatot, mert a következő pillanatban már telibe is trafált a démon fegyver lövedéke. Asriel ereje rég a múlté, így képtelen volt megvédeni a támadástól. Helyette csak vigyorogva állt meg mellettem, mikor elült a por, és elismerően méregette a hajkoronámat, ami olyan alakot öltött, mint egy berobbantott szénakazal. 
- Akartam szólni – nyálazta meg egyik ujját az őrző, és eloltotta a hajtincsem végén izzó pici parázst. – De azt mondtad, maradjak kussba. Most mit fogsz csinálni?
- Egyszerű – fordultam az ellenség felé, miközben megrecsegtettem a kezem. Tényleg hatásos képessége van, egy-két helyen még mindig füstöltem, de kevés ő ahhoz, hogy ennyivel eltegyen láb alól. – Hé, szépfiú! Még egy ilyen, és a fegyvereden lévő szurony a valagadban fog kikötni!
A fenyegetésem nem volt elég hatásos. Újra rám szegezték a puskát. Hát, jó. Ő kezdte.

*

Hatalmasat ásítva léptem be egykori szobámba. Kimerült voltam, és nem vágytam másra, mint egy kényelmes ágyra, ahol kipihenhetem magam. Nehéz is nem fáradtnak lenni, amikor ez a Shinya gyerek céltáblának nézve kergetett végig az egész harctéren. Hülye fehér tigrisek! Én tényleg nem értem, hogy miért támadt rám. Nem csináltam mást, csak épp arra jártam… és mit kapok? Egyből hatalmas macskákat a pofámba, amik ráadásul robbannak is. Idegesítő.
Belépvén az ajtón ugyancsak meglepő látvány fogadott. A copfos és egy számomra teljesen ismeretlen lány volt összebújva egy khm… meglehetősen zavarba ejtő helyzetben. Mi a franc?
- Bocs, téves – léptem volna vissza a folyosóra, aztán eszembe jutott valami. – Álljunk csak meg! Ez az én szobám! Mi a fenét műveltek ti itt? – csaptam ki a bejáratot. Olyan erővel, hogy a kilincs azon oldala, ami a fal felé volt, bele is fúródott a vakolatba. Hiába nevezzük Crowley-t a mesteremnek, nem fogtam vissza magam előtte. – Muszáj mindenhol baszakodnod? Most cserélhetem át a lepedőt!
A vigyori alatt lévő vendég megpróbált felkelni, de a Tizenharmadik nem hagyta. Visszaszorította maga alá.
- Maradj! – utasította a kék hajút mosolyogva, majd rám nézett. – Ilyen hamar visszajöttél?
- Nem így terveztem, de az egyik katona srác megtalált. Legszívesebben a saját puskájával vertem volna agyon, ám az hogy nézne ki, ha leállok vele játszadozni – magyaráztam. – Na! Kimásztok abból az ágyból, vagy segítsek? 
- Még meggondolom – felelte jókedvűen. Aztán intett, hogy csatlakozzam hozzájuk.
Nem kellett többször jeleznie, valóban elindultam. Pont erre van most szükségem. Random etyepetye egy ismeretlen csajjal és azzal az ürgével, akinek legszívesebben kitekerném a nyakát. Nem vicc! Már megtettem egy párszor, de ez a rohadék folyton felkel, és visszarakja a helyére az elmozdított csigolyákat. Vidámságot színlelve álltam meg mellettük, majd egy egyszerű mozdulattal megragadtam az ágyat, és kiborítottam belőle mindkettőt. Most mi van? Én szóltam előre!

~Rei~

Ez kell most nekem, de komolyan... Az az idióta colos is megint elkezdett terrorizálni, erre valami liba 3.0 is megjelenik a színen, aki kiborít az ágyból. Mondjuk... Annyiban jó volt az egész, hogy megúsztam ezt a nyomorult baszakodást. Viszont, ettől még marhára nem lesz szimpi nekem ez a csaj.
- Ismeritek egymást?- sandítottam jó szúrósan a colosra, felkelni egyenlőre a földről még lusta voltam. Jó, így utólag belegondolva hülyeség volt megkérdezni, hisz egyértelmű volt számomra, hogy ez a két jómadár- vagy inkább szúnyog, mivel a csajnak is vörös szemei voltak -biztosan ismerik egymást.
- Igen.- érkezett a rövid, ámde annál egyértelműbb válasz. Gondolom, ha tovább kérdezősködöm, értelmesebb válaszokat nem fogok kapni. Főleg úgy, hogy az érkező még csak szóra sem méltatott. Hjajajj... Annyira kellett még ide valami hülye nőszemély, aki a colossal valamiféle kapcsolatban állt. Bár, ahogy eddig levettem, ez sem épp fanolta. Legalább, nem csak én vagyok az egyedüli, aki így van ezzel.
Mivel már kezdtem fázni a padlón, vettem a fáradságot, hogy visszamásszak fel az ágyra. Még jó, hogy legalább a hálóing sikeresen rajtam maradt. Utólag meg is téptem volna a colost, ha miatta égtem volna... Vagy nem tépni, de minimum egy kicsit megrágni. Nehogy már csak ő harapdálózhasson! Heh...
A kedvességem még mindig befigyelt, így ezüstös tekintetemet a csajra fordítottam, valami kedvesebbnek tűnő műmosoly mellett.
- Hallod, te. A kopogás az számodra ismeretlen, és esetleg barlangban laksz?- kérdeztem tőle csípkelődős hangnemben.
- Itt lakom, te nagyeszű! Mellesleg az ÉN szobámba vagy azzal együtt,- bökött fejével a colos felé, aki követte azóta a példámat, s szintén felkelt a földről- szóval egy szavad nem lehet.- hangja hasonlóan kedves volt, akárcsak az enyém. Drága colos csak a maga ártatlan mosolyával nézett hol engem, hol pedig a liba 3.0-át, látszott, hogy mennyire is sok hozzáfűznivalója van jelenleg a dologhoz. Mondjuk, nem hiszem, hogy tudott volna bármiféle értelmeset is mondani. Vaaagy... lehet, hogyha megszólalt volna, azzal csak rontott volna ezen az így is very-very fantastic helyzeten.
- Rá van írva a neved, hogy te szobád?- mosolyogtam a lányra pimaszul, szerintem kellőképpen be fogok neki így mutatkozni. Unalmamba átmásztam drága terrorizálóm ölébe, mert miért is ne. Hátha lesz alkalmam ténylegesen megrágni.
- Nem. De ennyi erővel te is szépen felemelheted a seggedet, és kimehetsz innen, hiszen a te nevedet sem látom sehol.- vágott vissza az idegen. Fasza. Végre valaki, akivel lehet is egy kicsit szócsatázni, hisz az eddigiek alapján hasonlóan nagy lehetett a szája, mint nekem. És, nem bánt velem még lekezelően, mint a kedves "gazdám", illetve két kis fan libuskája. A gondolatra sunyi mosoly szökött az ajkaimra, mire ,,fotelem" kissé felvonta a szemöldökét.

~Nika/Liera_nee-chan~

A copfos ölében ücsörgő csaj mosolya úgy fest ragályos, mert hasonló módon kezdtem el vigyorogni. Ez jó hír! Végre Crowley talált valakit, aki nem olyan begyepesedett, mint a többiek. A nagy jókedvemben akaratlanul is felé nyújtottam jobbomat.
- Nika – mutatkoztam be. Az mellékes, hogy igazából Krisztina.
Látszott, mennyire meglepődik, de nem félt. Határozottan csapott bele a markomba, majd megszorította. Ezüst-szürke szemei ravaszságtól csillogtak. Talpraesett… ez volt az első, ami megfogalmazódott bennem.
- Rei – rázta meg a kezem. Én pedig azonnal kirántottam a copfos öléből.
- Szóval, kedves Rei! – vetettem karomat rögtön a nyakába. A kék hajún látszott, hogy kezdi elveszíteni a fonalat. Nem baj, italozás közben majd megtalálja! – Hogy állsz az alkohollal? Whisky? Pálinka? Vagy jöjjön ebben a sorrendben?
- Állj le! – szorított rá hirtelen mesterem a tarkómra, mire mindent elengedve térdre rogytam.
- Most mi van? – horkantam fel.
- Fél perce vagy itt, de máris a rosszra neveled – válaszolta Crowley, majd fokozta az erőt az ujjaiban. Fájdalmasan nyögtem fel. Meg kell hagyni, rég fegyelmezett már ilyen durván. Tényleg fontos lehet számára ez a kiscsaj.
- Csak megkérdeztem, szomjas-e – sziszegtem összeszorított agyarakkal. – Ez olyan nagy bűn?
- Szeretném, ha viselkednél a közelében – utasított határozottan. Igen, tehát nagy bűnt követtem el. Nem csodálom. Eusford jogosan félti tőlem az új lányt.
Váratlanul Crowley kutyusa – mintha én nem lennék az – megrántotta a copfos fonatát. Nem csak a pasi, de még én is meglepődve néztem rá. Rei új szintre emelte a haj tépés szabályait, majdnem elröhögtem magam.
- Befejeznétek végre! – förmedt ránk. – Mégis hány évesnek néztek? Ne ti döntsétek már el, mit csináljak! Ha inni akarok, iszok! Érthető?
- Hol találtad ezt a csajt? – érdeklődtem a mestertől. Cseppet sem zavart az a tény, hogy az emberünk legszívesebben megfojtana.
- A házban.
- Persze – vettem gúnyosra a hangsúlyt. – Csak úgy varázsütésre itt termett, mi?
- Komolyan mondom. Az egyik bútor mögött bujkált.
- Na, ne szívass! Tényleg önként jött el hozzád? – nevettem fel. A kék hajú azt hiszem, felülírta a házhoz szállítás fogalmát. Cuki.
- Figyeltek ti egyáltalán rám? – puffogott tovább, mire én kiszabadítottam magam a férfi karmaiból. Vigyorogva léptem újra a csajszihoz, majd kézbe vettem az arcát. – Mit akarsz?
- Semmit – gyürkésztem meg a pofiját. – Szerintem, jól elleszünk. Már ha egyáltalán Crowley megengedi, hogy játszunk.
A lányról mindenféle érzést le lehetett olvasni, csak a tetszést nem. Talán ha tovább folytattam volna a nyúzását, orrba is vág, de szerencsére Horn hamarabb csapott le az ostorával. Épp időben sikerült elkapnom a meglendített fegyvert.
- Végre itt vagy! – kiáltott felém a szőke. Ez nem az a tipusú üdvözlés volt, ahol örülünk, hogy láthatjuk a másikat. Pont az ellenkezője. Horn már hónapok óta várja, hogy meg tudjon gyepálni.
- Ej, Szöszi! – cöccintettem. – Mit mondtam neked a korbácsolásról?
Szabad kezemmel még utoljára megborzoltam Rei buksiját, aki csak egy morgással közölte, mennyire unszimpatikus vagyok a számára. Aztán Horn társaságában elhagytuk a helyszínt, hogy valahol a friss levegőn rendezzük sorainkat.
Sajnos, a házban tilos bunyózni! Crowley világosan a tudtunkra adta, mennyire nincs ínyére, mikor bent marakszunk. Ezt akkor közölte elég érhetően, mikor a keleti szárnyat kábé a földdel tettem egyenlővé. Több hónapig tartott, mire valamicskét ki tudtam engesztelni.

Naszóval...
Nem tudom, kinek rémlik, de anno említettem, hogy készülök egy meglepivel. Ami itt is lenne :3 Remélem majd elnyeri a tetszéseteket~