Utazás (✔️)

5.

-Logan?
-Itt vagyok, semmi baj.
-Hogy? Mit keresel itt?
-Sh. Fel tudsz állni?
-Azt hiszem.-Mondtam, de Logan felemelt és visszavitt a szobába, ahol az alvajárásom előtt feküdtem.
Amikor visszafeküdtem az ágyba, a többiek berohantak.
-Úristen! Mi történt?-Lépett be Susan teljes aggodalommal.
-Semmi.
-Semmi?-Nézett rám Lisa.-Majdnem leugrottál a tetőről, miközben alvajártál és, egyáltalán, mit keresel a kórházban?
-Csak, megnéztem egy fát közelebbről, az autóval és a szélvédő, nos túl közel volt a fejemhez.
-Elég!-Lépett be Crystal.-Mondj el mindent! Mondd el, hogy mért vagy ilyen edzéseken és mért nem beszélsz egyikőnkkel sem!
-Te nem állsz szóba senkivel?-Nézett rám Logan.
-Neked úgy tűnt?-Kérdeztem vissza, mire kinézett és valószínűleg meglátott valakit, mert rám nézett és így szólt.
-Rendben leszel? Mert nekem most mennem kell.-És kiviharzott az ajtón.
-Na jó, ki hívta ide?-Néztem mérgesen végig a többieken.
-Senki, csak épp vele voltam, mikor Susan hívott, hogy mi van és elrohantam, de előtte elmondtam, hogy mi történt, mire ragaszkodott hozzá, hogy idejöjjön.-Nézett rám Dylan, miközben leült mellém az ágyra és közben fogta Susan kezét.
-Minek jött? Ő mondta, hogy nem kíváncsi rám.
A többiek összenéztek, majd Crystal törte meg a csendet.
-Jó, de most mesélj csak.-Nézett rám szigorúan, én meg elengedtem, hogy nem válaszoltak az előbbi kérdésemre.
-Nincs mit mondanom.
-Vel!-Szóltak rám egyszerre.
-Jó, oké! Hát rémálmaim vannak esténként és, nem tudok aludni, ez, az alvajárás, még új és most a világokban is minden oké, mármint, csak a szokásos.-A képeket nem akartam mondani.-Az se segít, hogy Logannel összevesztünk, az meg végképp nem, hogy van, hogy vele álmodom, de nem érdekel, túl tettem magam rajta, már nem érzek semmit.
-Az, hogy vele álmodsz, nem ezt sugalja.-Mondta nekem George.-Nem irányíthatod az érzéseidet.
-De, ha nem szólok hozzá, az is egy technika.
-Az nem megoldás.-Szólt rám Lisa.
-Jó, mindegy, én úgy gondolom, hogy igen. Szóval, vagy vele álmodok, vagy rémálmom van, vagy rémálmom van vele. Ennyi.-Már épp váltottam volna témát, de jelzett a telefonom és Dylan meglátta, hogy képet küldtek és, mivel a telefonom ujjlenyomat olvasós, ezért Ő fogta magát és belerakta az ujjlenyomatát, ezáltal, felnyitotta a telefonom és meglátta.
-Mik ezek a képek?
-Semmi.-Vágtam rá.-Odaadod a telefonom?-Kérdeztem, de nem mozdult, ezért fogtam és kikaptam a kezéből, majd láttam, hogy újabb képeket küldtek, amin itt fekszem és alszom.
Gyönyörű vagy, amikor alszol!
Aztán volt egy, amin Logan karjaiban vagyok, volt, amin a kocsiban ülök és még egy csomó, ahol alszom itt, a kórházban.
-Vel! Mik ezek a képek?-Kérdezte újra Dylan, mire jött még egy kép, amin a barátaim is rajta vannak és ez még most készült, mert a képen, én fekszem az ágyon, Ők pedig mellettem ülnek, vagy épp állnak.
-Semmi!-Szóltam rá Dylanre, majd fogtam magam és kiszaladtam a folyosóra, ahol egy kapucnis alak épp kisétált az épületből, de én nem hagytam annyiban és kirohantam utána, majd egy dudálást hallottam és, amikor megfordultam, egy kocsi majdnem elütött, de Josh ellökött előle, majd visszavitt a többiekhez.
-Azt hiszem, van még mit mesélned.-Nézett rám dühösen Jason és a képeket nézte a telefonomról, amiket az ismeretlen küldött.
-Ezek, csak képek.
-Igen, amiket ki is küldött?
-Az egyik volt osztálytársam, ezzel szoktuk szivatni egymást.-Hazudtam, mert nem akartam Őket belerángatni ebbe az egészbe, de kit akarok becsapni, nem hülyék, nyilván tudták, hogy kamuzok.
-Oh, igen? És, ha ez a volt osztálytárs, ilyen jó haver, akkor mért csak fotózott és mért nem jött ide, hogy mi van veled?
-Honnan tudjam, biztos elfoglalt.
-De képeket tud készíteni rólad?! Most tényleg Valerie, kit akarsz becsapni?-Tudtam, hogy mérges, mert csak akkor hív Valerienek.
-Nem tudom! Oké? Fogalmam sincs, hogy ki ez az alak, de a buli után bukkant fel és azóta küldi a képeket.-Fakadtam ki.
-Hogy tessék? Már hónapok óta kukkolnak és egy szót sem szóltál?
-Igazából, egy időre abbahagyta. De sajnos későre jár és nektek holnap suli, úgyhogy mennetek kéne.
-Holnap jövünk és elmesélsz mindent.-Néztek rám szigorúan.
-Én nem hagyom itt.-Mondta Dylan.
-Dylan, menj, nem maradhatsz. Ne hiányozz miattam a suliból.
-De...
-Dylan, menj, kérlek.-Szakítottam félbe és szerencsémre bejött egy nővér, aki kizavarta a többieket, nekem pedig adott nyugtatót, ami szinte azonnal hatni kezdett, de még mielőtt a többiek elmentek volna, én meg elaludtam volna, utánuk szóltam.-Kérlek, ne mondjatok senkinek semmit, de főleg ne Logannek és kérlek, ne engedjétek, hogy bejöjjön hozzám Logan.-Amikor ezt sikerült nagy nehezen összeraknom, elnyomott az álom.

Végre, hónapok után, jól aludtam, nem álmodtam semmit és nem jártam alva. Végre kipihenten ébredtem.

Amikor kinyitottam a szemem, egy csomó virág és lufi volt körülöttem, majd bejött a nővér a reggelivel a kezében és a reggeli mellé kaptam egy cetlit.
Itt voltunk még suli előtt, de aludtál, suli után visszajövünk. Puszi: Dylan, Josh, George, Jason, Lisa, Susan és Crystal.

Amíg vártam, hogy elteljen a nap és a barátaim visszajöjjenek hozzám, elkezdtem gondolkozni, hogy ki lehet a kukkoló. Először a Cicákra gondoltam, de nem hiszem, hogy annál többet érek nekik, hogy kibeszéljenek a hátam mögött, miközben szart sem tudnak rólam. Majd eszembe jutott, hogy mi van, ha Logan, vagy az apja, de amikor eszembe jutott, hogy mit mondott az apjának a meccs után, akkor Logan kiesett, de az apját benn tartottam. Aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha az apám. Majd visszahoztam Logant a gyanusítottak közé, mert eszembe jutott hogy mit mondott neki Tyler. Mi van, ha ezek négyen összejátszanak? A gondolatmentet az ajtón belépő barátaim szakították félbe.
-Sziasztok!-Köszöntem nekik és egy nagy kő esett le a szívemről, hogy végre itt vannak, biztonságban éreztem magam.
-Hali. Jobban vagy?-Kérdezték, szinte egyszerre, ami gyanús volt nekem.
-Mi történt?-Néztem rájuk.
-Hát a Cicák pletykálnak és Logan aggódik, de nem mondtunk semmit, mert ezt kérted, viszont ezt küldi.-Mondta Susan és a kezembe nyomott egy kis dobozt, amikor kinyitottam, majdnem elsírtam magam.
-Ez komoly?-Néztem rájuk könnyes szemmel.
-Igen.-Mondta Josh.-Halálosan.
Fogtam és felraktam a Fecsegőposzátás kitűzőt a ruhámra, ami aranyból készült és volt egy drágakő a szeme helyén.
-Srácok nem kellett volna ennyi virág.-Néztem rájuk mosolyogva.-Amúgy, hagy tippeljek, a Cicák azt híresztelik, hogy valaki felcsinált és azért vagyok kórházban, hogy mik a további terveim a babával. Közel járok?
-Igazából-kezdte George-teljesen jól kitaláltad, de szard már le, mindegyiket úgy vették fel, hogy valakinek a valakije, ráadásul, mindenki magából indul ki.
-Mikor engednek ki?-Ült mellém Crystal.
-Hát elméletben, hétfőn már mehetek suliba és edzésre.
-Ügye tudod, hogy úgysem hagyjuk, hogy edz?
-Tisztában vagyok vele.-Mondtam mosolyogva.
-Viszont, holnap nincs suli, maradunk veled, egész hétvégén és vigyázunk rád.-Mondta boldogan Lisa.
-Tudod, hiányzik a társkapitány, edzésekről, a másik társkapitány totál ki van és szörnyen szét van esve.-Mondta Dylan, miközben megbökött a könyökével.
-Az edzések hiányoznak, a társkapitány, nem izgat. De meséljetek, hogy mi volt a suliban.
Elmesélték, hogy Tyler egyre bunkóbb és még párszor hallhattam, hogy Logan mennyire aggódik, aztán végig hallgattam, hogy dög unalmasak az órák és, hogy mennyire hiányzom nekik, majd egészen estig minden hülyeségről beszélgettünk, egészen addig, amíg be nem lépett Logan a szobába.
-Haver, szerintem ne erőltesd ezt, már a suliban is mondtuk, hogy nem akar látni.-Lépett be elé Josh.
-Csak egy percet adjatok.-Kérte Logan, mire rám néztek, én meg, magam sem tudom mért, de bólintottam.-Szörnyen nézel ki.-Kezdte Logan, amikor kimentek a többiek.
-Te sem nézel ki jobban.-Mondtam neki, látva a fekete karikákat a szeme alatt.-De, ha sértegetni jöttél, akkor el is mehetsz!
-Igen tudom, hogy szörnyen nézek ki, mert egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert te....-Félbeharapta a mondatot.-Nem azért jöttem, hogy sértegesselek, csak érdekelt, hogy vagy és, hogy megkaptad e a kitűzőt.
-Vagyok. És igen, amint azt láthatod, megkaptam a kitűzőt.-Válszoltam neki, félváról véve az egészet.-Azért meglep, hogy így aggódsz, miután a múltkor, még nem akartál megismerni és nem érdekelt, hogy mi van velem. Ez neked jó buli, vagy a Cicák vettek rá erre, netán valamelyik csaj, aki ezért cserébe lefekszik veled? Nézzük, hogy roppan össze a lány, aki elméletben mindent kibír, bár közben szart se tudnak a problémáiról és az életéről!
-Nem! Ennek oka volt, hogy miket írtam neked és, hogy reagáltam, azért tettem, hogy megóvjalak, mert sz....
-Oh, igen? Akkor szép okkal, hogy megvédj, az idegösszeroppanástól, sétálj ki a kórházból és ne gyere többet!-Üvöltöttem neki és egy kicsit bántott, hogy nem hallgattam végig, majd megjelentek Dylanék és kitessékelték a szobámból. Végül, amikor kiment sírvafakadtam és a többiek megpróbáltak megynugtatni, de nem ment, úgy érztem, mintha hátba vágtak volna egy kalapáccsal és kiszakították volna a lelkem egy részét.