Utazás (✔️)

8.

Amikor hazaértünk, láttam, hogy a telefonomon, vagy száz értesítés van. Megnéztem és láttam, hogy keresett Lisa, Susan, George, Jason, Josh, Dylan és Crystal, gyorsan irtam mindenkinek, hogy jól vagyok és, hogy csak elaludtam, aztán megláttam, hogy jött egy e-mail, félve nyitottam meg és mikor megnyitottam, láttam, hogy újabb képek születtek.
-Logan!-Szóltam neki és ő egy másodperc alatt, mellettem termett.-Ez nem jó, nem hagyom, hogy téged is belerángassalak, nem eshet bajod, sem neked, sem a többieknek.
-Nem hagylak itt! Remélem tisztában vagy vele! Főleg így nem!-Jelentette ki és rábökött a telefonomon a képekre.
-De Logan....
-Nincs, de!-Szakított félbe.-Nem hagyom, hogy bajod essen.
-Azt sem tudom, hogy ki csinálja a képeket, nem akarom, hogy bajod essen! Nem érted?
-Oké.-Mondta, majd leült és az ölébe húzott.-Gondoljuk végig, láttad a suliban és a kórházban. Gondoltál rá, hogy az a valaki, aki a képeket csinálja, az drogozott be?
-De ki és miért?
-Nem tudom, de ha megtalálom, megölöm.-Mondta, de nem úgy tűnt, mint aki tényleg nincs tisztában a dolgokkal.
Féltem, az igazságtól, mi van, ha Logannek köze van a dologhoz, vagy mi van, ha ő tervelte ki és irányitja az egészet?
Ezek a gondolatok, rögtön elillantak, amikor elkezdte csókolgatni a nyakam, felálltam, szembe fordultam vele és szembe ültem vele, az ölébe, majd megcsókoltam. Olyan volt a csók, mint, amikor legelőször csókolt meg rendesen, a bulin, felelsz vagy mersz közben. Megszűnt a külvilág, csak mi ketten léteztünk, ugyanazt a levegőt szívtuk és semmi nem létezett, sem tér, sem idő, csak mi ketten. Szép lassan a nyelve átvándorolt a számba, majd levettem a pólóját, ő pedig az enyémet, kicsatolta a melltartóm, majd egyre hevesebben csókolt és ölelt magához, végül már semmi nem választott el minket.

***

Reggel, hétkor, keltem, a fejem, Logan mellkasán volt, az ujjaink összekulcsolva. Egy darabig néztem, ahogy angyalian alszik, majd felvettem a fehérneműm és Logan pulcsiját és lementem, reggelit készíteni. Sütöttem, tükörtojást és főztem kávét, közben dudorásztam. Nem tudtam elfelejteni, a tegnapi napot és estét, aztán éreztem, hogy valaki mögém lép, gyöngéden átkarol és egy csókot lehel a nyakamra.
-Jó reggelt Virágszál!
-Jó reggelt Életem!-Válszoltam neki és furcsa volt kimondanom, hogy Életem, mert, még soha, senkit nem hívtam így, nem volt soha senkim, akire így néztem volna.
-Nem gondolod, hogy egy kicsit nagy a pulcsim?-Mosolyodott el és megjelentek a gödröcskéi.
-Nekem tetszik.
-Nekem is, csak, mintha egy kicsit bő lenne.
-Túlélem.-Mondtam és a kezébe nyomtam a kávéját.
Megreggeliztünk, lezuhanyoztunk, felöltöztünk és elindultunk suliba, ahol a barátaink, mérgesen néztek ránk.
-Sziasztok!-Szálltunk le a motorról.-Van valami baj?-Néztem végig rajtuk.
-Hogy van e valami baj?-Fakadt ki Lisa.-Csak annyi, hogy tegnap nem voltatok suliban és a szívbaj kerülgetett minket, mert, semmilyen üzenetre nem válaszoltatok.
-Bocsánat, csak tegnap előtt, történt egy kis affér, ami rendesen kiütött, úgyhogy, úgy láttuk, hogy jobb, ha nem jövünk suliba.
-Mi történt?-Vette át a szót Susan.
-Velt, bedrogozták, itt a suliban és, hát kifeküdt tőle, aztán, gondoltam, jobb, ha nem keltem fel, hogy kipihenje magát.-Mentegetőzött Logan, de nem úgy tűnt, mint, akit, nagyon zavarna, mások véleménye.
-De, ügye nem történt baj?-Nézett rám aggódva Dylan.
-Nem, jól vagyok, csak erősen, kiütött.
-Neked, mi történt, az arcoddal?-Fordult Logan felé George.-Már a múltkor is néztem, de nem tudok rájönni.
-Semmi, csak megkarcoltam, valamivel.-Hazudta Logan, majd meglátta Tylert, Josh mögött és elindult felé.
-Logan, állj meg!-Szóltam rá, amikor láttam, hogy elkapja Tyler karját és elkezdi rángatni.
Berángatta a fiú öltözőbe, majd neki lökte, az egyik szekrénynek és elkapta Tyler nyakát.
-Ha meglátom, hogy még egyszer, csak úgy nézel rá, mint múltkor pármunkánál, én kitekerem a nyakad.-Mondta Logan, égő szemekkel.
-Logan állj már le!-Szóltam rá.
-Nem hallod Logan?-Nézett rá mosolyogva Tyler.-A kis barátnőd szólt, szerintem ugranod kéne.
-Fogd be a pofád!
-Tudod, velem, sokkal jobban járnál és, ha erre rájösz, én ott leszek, csak vigyázz, nehogy úgy fotózzanak le, ahogy nem akarod.-Intézte felém a szavait, mire Logan behúzott neki egyet, majd mellé léptem és leszedtem Logant Tylerről, de én még belerugtam egyet.
-Mi folyik itt?-Lépett be a kémia tanár, majd ránézett a földön fekvő Tylerre és ránk.-Maga, maga, maga és maguk, tanítás után, büntetés.-Mutatott végig rajtunk és Susanékon.
Amikor kimentünk a folyosóra ránéztem Loganre.
-Ez mégis mi volt?
-Csak megvédtelek.
-Honnan tudtad, hogy Tyler mit akar?
-Nem tudtam, csak gondoltam.
-Hallotad, mit mondott a képekről?
-Rólad?-Kérdezte, mire bólintottam.-Igen, hallottam.
-Azt is tudtad?
-Sejtettem.
-Honnan?
-Ezt, még nem kell tudnod.-Válaszolta, majd magához ölelt és így szólt.-Sajnálom, hogy belerángattalak.
Már épp nyitni akartam a szám, hogy ez csak egy büntetés, de valami azt súgta, hogy nem csak arról beszél.

Az órák, hamar elteltek, volt egy angolom, egy olaszom, egy bioszom és egy matekom, majd ebédeltünk és, mehettünk a büntetésre, ahol a barátaim kérdőn néztek rám.
-Ne kérdezzétek.-Kértem tőlük, de ők csak nem hagyták annyiban.
-Mégis mi volt ez?-Nézett rám Lisa.
-Csak beszélgettünk, Tylerrel.-Válaszoltam nekik.
-Legközelebb, közelebbről is beszélhetnél hozzám.-Fordult hátra mosolyogva Tyler, mire Logan felpattant.
-Üljön vissza, azonnal!-Szólt rá a tanár.
-Nem, csak beszélgettetek, belerugtál.-Fordult felém Josh.
-Nem tudtok rólam, mindent. Nem vagyok az a jó kislány, akinek hisztek.
-Akkor hallgatunk. Szeretnénk hallani a titkaid, amiket ránk bízhatsz és egyéb információkat.-Mondta George.
-Álljatok be a sorba.-Mondta rám mosolyogva Logan.
-Te sok mindent tudsz rólam.-Néztem rá.
-De, nem eleget.-Mondta, miközben összekulcsolta, az ujjainkat.
-Én sem tudok rólad, szinte semmit.-Vágtam vissza neki.
-Mindent sorjába.
-Oh, én mesélhetek.-Nézett rá, aztán rám Tyler, mire Logan arcára egy kisebb pánik ült ki.
-Pofa be Tyler!-Szóltam rá.-Tőle szeretném majd hallani a dolgokat, amikor akarja és, ahogy akarja, nem fogom erőltetni, tudok várni.
-Nagyszerű, akkor majd szólj, ha mesél, mert ezt majd hallanom kell.-Vágott vissza Tyler.-Kíváncsi vagyok, hogy magyarázza ki magát, nálad.
-Ha ezzel azt akarod elérni, hogy kíváncsivá tégy, akkor közlöm, hogy nem fog menni, úgyhogy egész nyugodtan visszafordulhatsz.-Mondtam neki, majd hozzábújtam Loganhez, aki átkarolt.-Nem aludtam még ilyen jól.-Mondtam neki, miközben nyomtam egy puszit, az arcára.
-Örülök, hogy segíthettem.-Mosolyodott el, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Logan!?-Néztem meg a telefonom.
Bünti? Micsoda rossz kislány!-Állt az egyik kép alatt, ami most készülhetett.