Utazás (✔️)

6.

Miután álomba sírtam magam és a többiek az istenért sem tudtak megnyugtatni, jöttek a rémálmok.
Azt álmodtam, hogy a suliban vagyok és valaki, egy arc nélküli ember fegyvert fog rám és azt mondja, hogy, ha nem mozdulok és nem szólok, akkor nem lesz baj, de meghallottam a barátaim hangját és elkezdtem üvölteni nekik, hogy tűnjenek el, mire a fegyveres pasas, elkezdett rám lőni, de nem talált el, ezért elkezdtem futni, amikor is az egyik lövésnél, eltalálta a combom és elestem. Elkezdtem kúszni és már sírtam, könyörögtem, hogy ne lőjön le, de a férfi fogta és meghúzta a ravaszt, ekkor arra ébredtem, hogy a szívem, kiüti a bordáimat a helyéről és sírok.
-Nyugalom, csak rosszat álmodtál.-Mondta George és letörölt egy könnycseppet, az arcomról.
-Mennyi az idő?-Kérdeztem végig nézve a többieken, akik, mind engem figyeltek.
-Kilenc óra.-Mondta Josh, halál komoly fejjel, mint, aki valami rossz hírt közöl.
-Van valami baj?-Kérdeztem, látva a többiek arcát és, amikor felültem, láttam, hogy ott van egy doboz, a virágok mellett, egy borítékkal.-Ő küldte?
-Kérte, hogy mondjuk meg neked, hogy itt járt.-Fogta meg a kezem Crystal.
-Tulajdonképpen, egész éjjel és hajnalban itt ült, csak most ment el nem rég, hogy ne legyél dühös, amikor felébredsz.-Nézett rám Dylan, miközben, az ölében ülő Susant ölelgette.
-Nem érdekel.
-Legalább, az ajándékot nézd meg, amit neked hozott, hisz a kitűző is hogy tetszett.-Mondta Lisa és ráhajtotta a fejét, Josh vállára.
-Nem miatta tetszett a kitűző, hanem azért, amit szimbolizál.-Néztem rájuk, mire mindenki, tetetett egyetértéssel bólogatott.
-Azért, szerintem, csak nézd meg.-Mondta Dylan és a kezembe adta a borítékot és, a dobozt.

A borítékkal kezdtem, amiben ez állt:
Drága, Hazel (Vel, Virágszál)!
Tudom, hogy nem egy szerelmes könyvben, vagy filmben vagyunk, ahol minden gond és baj tova száll, de, bármit tettem, azt érted tettem és, tudom, hogy egy bunkó paraszt voltam, de csak, amiatt bántottalak meg, hogy ne rángassalak bele olyanba, ami, az életedbe is kerülhet, mert SZERETLEK!
Tudom, hogy gyűlölsz és nem tudsz megbocsátani és, azt szeretnéd, hogy kilépjek az életedből, végleg, ezért, ha tényleg ezt akarod, akkor elmegyek. Remélem, hogy valaha az életben, meg tudsz bocsájtani nekem és, hogy sikerül megtalálni, a Győztesek életét és a boldogságot. Ha azt akarod, hogy elmenjek, hétfőn gyere és mondd meg és én, akkor keddre, már el is tűnök, csak azt szeretném, hogy boldog légy. Nem is akarom húzni az időt, csak, annyit, hogy bármit is mondasz, nekem a válaszom annyi, hogy HÁT JÓ!
SZERETLEK! REMÉLEM, NEM ESIK BAJOD!
Augustus (Logan)

Miután elolvastam, könnybe lábadt a szemem, de nem akartam, hogy a barátaim, megint sírni lássanak így fogtam a kis dobozt és kinyitottam és, ekkor nem bírtam és kicsordult egy könnycsepp.
Az én Elfajzottamnak, Trisnek, Négyestől. (Velnek Logantől.)-Áltt, egy kis cetlin.
Megcsináltatta nekem, a csoportok jelképeit, a Beavatottból, mind az ötöt és ezt egy nyakláncra. Mind az ötnek, saját drágaköve volt, a műveltek jelképét, kék kővel rakták ki, az őszintékét, ezüsttel, a bátrakét, feketével, az önfeláldozókét, szürkével és a barátságosakét, zölddel.
-Hé, jól vagy?-Karolt át George.
-Persze, csak, nézd, milyen gyönyörű.
-Igen, pont, mint a lány, aki kapta. Segítsek feltenni?
Csak bólintottam, mire George, rögtön fogta és, egy egyszerű mozdulattal felrakta a nyakláncot.
-Ki kell innen mennem, még ma.
-Mi? Dehát.....
-Dehát, holnap, már alapból is kimehetnék.-Szakítottam félbe Crystalt.-Csak egy nappal megyek el előbb és, annyival, saját felelőséggel, ki lehet menni.
-Ügye tudod, hogy, ha kimész, akkor nálad leszünk és nem engedünk sehova egyedül.
-Megegyeztünk!-Vágtam rá.
Elintéztünk, egy-két papírt az orvossal, aztán, bár nem örültek neki, de elhagytam a kórházat.

-Egyedül laksz, egy ekkora házban?-Lépett be Jason.
-Igen. Nincs senkim, akivel itt tudnék lakni.
-De nem félsz itt egyedül?-Kérdezte George.
-Azok után, amin keresztül mentem, azok után megnyugtató, egyedül, egy ekkora házban lakni. Megágyazok nektek és, akkor tudtok fenn aludni.
-Oh, nem!-Jelentette be Dylan.-Csak a lányok alszanak, mi vigyázunk rátok.
-Dylan, két napja, nem alszol, pihenned kell.
-Vicces, hogy úgy mondod ezt, hogy te hónapokig, nem aludtál.
-Oké, de holnap muszáj, haza mennetek, mert utána, suli.
-Ebbe, belemegyek.

A nap többi része ugyanúgy telt, beszélgettünk, filmet néztünk, csináltam ebédet, majd vacsorát, aztán lefeküdtem aludni, míg a fiúk figyeltek rám, ami nekem, nagyon komoly lelkiismeret-furdalást okozott. Akartam Utazni, de túl fáradt voltam, ahhoz, hogy koncentráljak és, ahhoz is, hogy álmodjak, így reggel, frissen ébredtem.

Készítettem reggelit és kávét, a többieknek, majd tanultunk közösen, aztán ebédeltünk, megnéztük a Szerelmünk lapjait, majd a Dirty Dancinget, aztán, a többiek hazamentek. Elmentem, hajat mosni és lezuhanyozni, kitisztítani a fejem. Már kezdtem elfelejteni, az egészet, amikor valaki elkezdte dobálni, az ablakom kaviccsal. Kinéztem az ablakon és Logan állt ott.
-Ó Júlia, mért vagy te Júlia?-Szólt fel hozzám, de valami,nem stimmelt, így lementem hozzá és láttam, hogy a pupillái akkorák, hogy a gesztenyebarna írisze, szinte nem is látszik.
-Logan, mit szedtél be?-Néztem rá, teljes pánikban.
-Semmit, tök jól vagyok.-Vigyorgott.
-Logan, gyere be hozzám, nem vagy jól, mi van, ha bajod esik?!-Szóltam rá, majd felkísértem a szobámba.-Ülj le, hozok hideg vizet.-Mondtam, de amikor visszajöttem, láttam, hogy az arcán, van egy vágás és a válla is vérzik.-Veled meg mi a jó Isten történt?-Néztem rá, majd bekötöztem a sebét és lefertőtlenítettem az arcán a vágást.-Jobb, ha alszol, gyere feküdj le.-Mondtam neki, mire a fejét belehajtotta az ölembe én pedig elkezdtem simogatni a fejét és dúdoltam neki.
Amikor aludt, olyan volt, mint egy angyal, a ráncok, kisimultak a homlokán és a szeme alatt. Szép lassan, engem is elnyomott az álom.

Reggel úgy ébredtünk, hogy, valahogy felkerült mellém és én a mellkasán feküdtem, Ő pedig védelmezőn átkarolt, mind két kezével.
-Jó reggelt!-Köszönt nekem, amikor kinyitottam a szemem.-Figyelj, ne haragudj a tegnapi viselkedésemért, hülye voltam és....
-Nem akarom, hogy elmenj.-Mondtam neki válaszul, a levelére.
-De Vel, nem lesz egyszerű és nem vagyok, az a jófiú, akinek hiszel.
-Tudom, ez tegnap kiderült, de, amikor az ölemben volt a fejed és néztelek, miközben aludtál, rájöttem, hogy még, ha belepusztulok is, akkor sem akarlak elveszíteni.
-Tudod, túl jó vagy hozzám. És gyönyörű vagy, amikor alszol.-Súgta a fülembe.
-Mit szedtél be tegnap? Egyáltalán mi történt?
-Ez, az a dolog, amiről, jobb, ha még nem tudsz. Lehet, enyém a megtiszteltetés, hogy bevihetlek a motoromon, a suliba?Terelte el a témát rögtön.
-Te tegnap, bedrogozva motoroztál ide?
-Igen, de most jól vagyok, hála neked.
-Hogy van a karod?
-Megvan. Szóval, bevihetlek motorral?
-Azt megköszönném. Csak elkészülök.
Gyorsan összeszedtem magam, felöltöztem és feltettem a kitűzőt a felsőmre, majd a nyaklánccal babráltam, amikor belépett mögém.
-Hagy segítsek.-Mondta és becsatolta a nyakláncot, majd nyomott egy csókot a nyakamra, még miután elhajolt, akkor is éreztem, a lehelletét a nyakamon és az ajkainak melegét.-Akkor indulhatunk?
-Igen, máris.-Mondtam, összedobáltam a cuccaimat, majd, bezártam a házat és felültem mögé a motorra.
Amikor mentünk az úton, szorosan átöleltem és hozzábújtam, majd, amikor megérkeztünk, leszálltam mögüle és kirázott a hideg, amit Ő is észrevett. Fogta és levette a pulcsiját, majd rám adta, körbefonta a kezeit a derekamon és megcsókolt, majd végig puszilgatta a nyakam, amitől kirázott a hideg és kellemes borzongások futottak át rajtam.
-Mehetünk?-Kérdezte, mire én bólintottam, majd összefonta az ujjainkat és így sétáltunk be a suliba.

A szekrényemnél álltam és épp pakoltam be a könyveimet, amikor odajöttek hozzám a Cicák.
-Mért voltál kórházban?-Nézett rám Jennifer.
-Biztos a baba miatt.-Röhögött Sarah.
Már ökölbe szorítottam a kezem, hogy ütök, amikor mellém léptek a többiek.
-Kérdezzük meg őket, ők biztos tudják.-Mutatott a barátaim felé röhögve Diana.
Na ebből elég, most behúzok nekik egyet! Már emeltem a kezem, amikor valaki mellém lépett és megfogta azt.
-Hölgyeim, ha bármi problémájuk van Vellel, akkor azt kérem jellezék a párjának is, ugyanis ez a lány autó balesetet szenvedett, ezért volt kórházban, míg a barátai és a párja, halálra aggódták magukat, úgyhogy kérem szálljanak le róla, mert szegény eleget szenvedett, az elmúlt napokban.-Mondta féloldalas mosollyal Logan és kijöttek a gödröcskéi, amiket imádok egy fiún.
-Köszi!-Mondtam és megcsókoltam.
-Gondoltam közbelépek, mielőtt, betöröd az orrukat.
-Jól gondoltad.-Mondtam röhögve, miközben, barátaim értetlenül néztek rám.-Majd mesélek.-Mondtam rájuk nézve, de rögtön elillant a jó kedvem, amikor megláttam a kapucnis embert épp kilépni a suliból.