Utazás (✔️)

16.

-Nem hiszem el! Logan, te egy igazi túlélő vagy!-Lépett be Tyler az ajtón.
-Mit keresel itt?-Indult el Jason Tyler felé, ökölbeszorított kézzel.
-Jason, nyugi!-Szóltam rá.-Majd én intézem.-Mondtam, s kimásztam Logan mellől az ágyból.
Amikor elindultam kifele az ajtón, Tyler elmosolyodott és elindult utánam.
-Mi van hiányoztam?-Fordult felém Tyler, amikor elég messze voltunk a többiektől.-Vagy féltékeny lettél volna Jasonre?
-Te barom, tűnj innen! Ha tehetném most azonnal megölnélek, de kórházban vagyunk, úgyhogy meg tudnának menteni. Köszönd a kórháznak, hogy még élsz! Most pedig takarodj!
-Ugyan, szerintem élvezted, a tegnap estét.-Mondta, miközben elkezdte simogatni a combomon a karmolása nyomait.
-Ne nyúlj hozzám!-Mondtam és lelöktem a kezét a combomról.
-Ugyan, ne már, szerintem élveznéd, ha belemennél.-Mondta, miközben átkarolta a derekam és elkezdett magafelé húzni.
-Ereszd el!-Jött ki a teremből George.
-Majd pont te fogsz megállítani!-Röhögött és odahúzott magához.
-Majd én!-Lépett George mellé Jason.
-Azt hiszem, jobb ha megyek, ha nem akarjuk, hogy ők is úgy végezzék, mint Logan. Majd meglátogatlak, valamikor!-Suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
Elngedett, végig simított a hátamon, majd a fenekemen és röhögve kisétált a kórházból.
-Ezt és a múltkori estét nem mondjuk el Logannek!-Léptem oda a fiúkhoz.
-Dehát......
-Nincs semmi dehát! Legutóbb amikor elmondtam, hogy mit csinált Tyler, idekerült és majdnem meghalt!-Szakítottam félbe Georget.-Nem mondjuk el!
-Egy kicsit kettesben hagysz minket légyszi George?-Kérte Jason.
-Persze, csak beszélj a fejével.-Mondta George, majd visszament a többiekhez.
-Mi van?-Fordultam Jason felé.
-Valerie, az nem megoldás, ha megöleted magad, vagy magölöd Tylert és börtönbe kerülsz, az nem segít Logannek és nekünk sem.
-De, ha megmentelek titeket, akkor igenis számít.
-Valerie! Nem!
-Akkor mit kéne csinálnom? Hm? Hagyjam, hogy megtegye, aztán átjárjon, amikor Logan nincs velem és azt csináljon velem, amit akar? Vagy hagyjam, hogy megverjen? Hm? Sok mindenről nem tudtok Jason! Meg! Fogom! Ölni! Ezt! A patkányt!-Mondtam, majd visszamentem Loganhez.
-Nem bántott?-Tudtam, hogy Tylerre gondol.
-Nem, simán elintéztem.
-Igen, simán!-Mondta George.
-Közben itt volt az orvos. Azt mondta, hogy jövőhéten kiengednek.
-Ez jó hír, de nem foglak itt hagyni.
-Nem maradhatsz itt. Nem lehetsz itt folyton.
-De, igen itt lehetek.
-Figyelj, egyezzünk meg abban, hogy suli és edzések után idejöhetsz, de estére haza kell menned.
-Belemegyek, ha elég, hogy tizenegykor megyek haza.
-Oké, ha megígéred, hogy otthon alszol és nem forgolódsz, nem bizonygatsz bárkinek bármit, nem csinálsz baromságokat és még sorolhatnám.
-Nem ígérhetek semmit. De baromira fogsz hiányozni.
-Csak egy hétről van szó. És ott is itt leszel velem egy csomót. De te is hiányozni fogsz! Szeretlek, ezt ne feledd!
-Én is szeretlek!-Csak félek, hogy baromságot csinálok, vagy megölöm Tylert, ha nem száll le rólunk!-Tettem hozzá fejben.
-Vel, tizenegy óra van.
-De.....
-Vel?! Mi a megállapodás?
-Oké! Szeretlek!-Mondtam, mire odahúzott magához és megcsókolt.
-Én is téged!-Mondta, mikor elváltunk egymástól.-Aludj jól Virágszál!
-Te is, Hercegem!-Mondtam, majd kisétáltam Logantől.

Amikor hazaértem, engedtem magamnak vizet a kádba, majd meggyújtottam pár gyertyát, elindítottam a telefonomról a zenét, majd belemásztam a forró vízbe. Vagy egy órát feküdtem a kádban és énekeltem.
Amikor kiszálltam a kádból, eloltottam a gyertyákat, majd leengedtem a vizet a kádból. Fogatmostam, kifésültem a hajam, majd lefeküdtem, de túlságosan boldog voltam, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy utazok, ezért becsuktam a szemem és, amikor kinyitottam, Rose voltam a Vámpírakadémiából.
-Lissa!-Rohantam át a másik szobába.-Lissa! Semmi baj! Rémálmod volt! Christian!
-Mi történt?-Rohant be Christian.
-Rémálom.
-Sajnos nem az.-Mondta Lissa, levegő után kapkodva.
-A baleset?-Fordult felém Christian, miközben Lissat nyugtatta.
-Nem. Az elrablása, amikor kínozták.
-Semmi baj! Minden rendben!-Mondta Christian, miközben segített kikelni az ágyból Lissanak.
-Jobb, ha megyünk.-Mondta Lissa, átöltözött és elindult az órájára, Christiannal.
Összeszedtem magam és elindultam edzésre, Dimitrijhez.
-Oh, helló Rose!-Kapott el út közben Jesse.
-Mit akarsz Jesse?
-Csak beszélgetni.
-Nem tudom, hogy mennyire rossz a memóriád, de mióta tanulószobán megharaptál, nem is egyszer, azóta nem beszélünk.
-Dehát, az nagyon rég volt már. Ugyan Rose beszélgessünk.
-Bocs, de edzésre megyek!
-Oh, én megvárlak.
-N.....
-Van valami baj?-Szakított félbe Dimitrij.
-Dehogy, csak beszélgetünk.-Válaszolta Jesse.
-Ne haragudj, de ez zárt körű edzés.
-Oké, már megyek is. Majd találkozunk Rose.-Indult az ellenkező irányba Jesse.
-Intéztem volna. De köszönöm. De elárulod, hogy mégis mivel érdemeltem ezt ki?
-Rád mászott, nem ment volna el. Bajban voltál.-Mondta és megfogta egyik kezével az arcomat.
-Szerintem elbántam volna egy hormontúltengéses tizenkilenc éves fiúval.
-De ő nem adta volna fel. Pont azért, mert hormontúltengéses.
-Ugyan, mindegyik férfi fejét el tudod csavarni, ha nő vagy.-Mondtam, mire elmosolyodott.-És itt a mosoly, amit úgy szeretek.-Mondtam, mire közel hajolt hozzám és már megcsókolt volna, amikor ellöktem magamtól.-A-a. Nem lehet. Te mondtad. Edzünk!-Jelentettem be.
Bemelegítettünk, majd, amikor Dimitrij nem figyelt, elkezdtem futni és rávetettem magam, de elkapott, ezáltal én a földre kerültem, ő pedig fölém.
-Mit rontottam el?
-Valószínűleg semmit, csak gyorsabb voltam.
-De te nem figyelsz.-Mondtam és egy mozdulat alatt Dimitrij került a földre, én pedig fölé.
-Ez szép volt!-Mondta és lerántott magamellé.-De ez kevésbé.-Mosolyodott el, majd megcsókolt.
Eleinte tartottam magam, de nem tudtam ellenállni az ajkainak, így viszonoztam a csókját.
-Khm!-Szakított félbe minket Mason.
-Bocsánat!-Mondtam, majd felpattantam a földről.-Azt hiszem, hogy kéne, egy kis kondi edzés, jobb lesz, ha most futok pár kört.-Mondtam és elkezdtem futni, miközben láttam, hogy Dimitrij a földön ül és engem néz.
-Mégis mi volt ez?-Csatlakozott hozzám Mason.
-Semmi! Egy hiba!
-Nekem nem úgy tűnt, hogy hibának éreztétek.
-De, igen az volt!-Mondtam és gyorsabban kezdtem futni.
Kinyitottam a szemem. Nem bírtam tovább koncentrálni, ránéztem az órámra: hajnali egy. Aludnom kell! Becsuktam a szemem és arra koncentráltam, hogy el tudjak aludni.

Reggel már hatkor kipattant a szemem. Próbáltam minnél lassabban készülni, majd, amikor ez nem sikerült, bementem Loganhez a kórházba, majd úgy voltam vele, hogy ott maradok egész nap.
-Vel? Mit csinálsz itt?-Kérdezte Logan.
-Ne haragudj, hogy felébresztettelek.
-Semmi baj, valószínűleg, vissza fogok aludni. De mit csinálsz itt?
-Nem tudtam aludni és gondoltam, bejövök hozzád.
-Hány óra?
-Negyed nyolc.
-Nem kéne suliba menned?
-Itt szeretnék maradni.
-Megállapodtunk.
-Jó, mindjárt megyek. De mért ragaszkodsz ennyire hozzá?
-Mert a suliban biztonságban vagy, tőlem és tőlük.
-Nem kell biztonságban lennem tőled.
-De, nézd mi történt. És a múltkor veled?
-Logan, ezt már megbeszéltük, számomra, tökéletes vagy! Én így szeretlek, ahogy vagy! Tökéletes vagy!-Mondtam és megcsókoltam.
Amikor el akartam húzódni tőle, levegőért, visszahúzott és megint megcsókolt, egyre hevesebben csókolt, magára húzott az ágyon és benyúlt a pólóm alá, elkezdte finoman simogatni a hátam.
-Ezekután, nem akarlak elengedni.-Mondta mosolyogva, miközben az egyik kezével babrálta a hajam, a másikkal pedig a hátamat simogatta.
-Megállapodtunk.-Mondtam és amikor elindultam volna kifelé, visszahúzott és újra megcsókolt.
-Ez mi? Mi van a hátadon és mért van bekötve a kezed és mi az a fásli a lábadon és mi ez a seb a fejeden?-Kérdezte aggódva, amikor kiszúrta a sérüléseim, amiket tegnap a sötétben nem látott.
-Semmi, már szinte teljesen elmúltak.
-Vel!?
-Jó, hát belevertem a tükörbe és a szilánkok elvágták a kezem, meg a lábam....és leestem a motorról és bevertem a fejem, de már jól vagyok.
-És a hátad?-Kérdezte, majd ránézett a combomra.-Tyler tette! Igaz? A hátad és a combod is?!-Nézett rám, mire csak bólintottam.-Meddig ment?
-Semeddig.
-Vel!
-Jó! Rajta nem volt póló, rajtam meg csak fehérnemű, nem tudtam szabadulni a szorításából. Én annyira sajnálom és....
-Nem neked kell bocsánatot kérned.
-De, amikor eltűntél, megvertem, véresre vertem a fejét és Jasonék szedtek le róla.
-Nem kellett volna rátámadnod. Vel, ha bajod esik én nem tudom, mit csinálok!
-Nem lesz baj, meg tudom védeni magam! De most megyek! Suli után jövök. Szeretlek!-Mondtam, majd megcsókoltam.
-Én is téged!-Mondta, én pedig kisétáltam a kórházból.