Utazás (✔️)

14.

Miután Logan elkísért a második órámra, ami fizika volt, megcsókolt és Dylannel hagyott a teremben.
-Mért nem mondtátok, hogy mire készül?-Fordultam Dylan felé.
-Nem lőhettük le a szülinapi ajándékod előre.
-Dehát ez nagyon sok minden és biztos egy vagyon volt és nem szabadott volna hagynotok neki.
-Akartunk, de nem hallgatott ránk. Nem tehet róla. Szegény oda van érted. Mondjuk, klassz l......-Elharapta a mondatot, amikor Tyler leült mellém.
Nem volt időnk elülni, mert a tanár bejött a terembe. Dylan helyet akart cserélni, de mondtam, hogy mostmár ne, úgyhogy maradtunk ott, ahol voltunk és igyekeztünk tudomást sem venni Tylerről. A fizika hamar elment, az egyetlen rossz dolog azon kívül, hogy uncsi volt, Tyler adott egy papírt egy felirattal: Boldog szülinapot Drága! Suli után megkapod, az ajándékod!
Mikor kicsöngettek, rögtön elhagytuk a termet Dylannel, hogy nehogy neki essünk Tylernek. Aztán jött egy matek óra Lisaval, majd egy orosz óra Susannel, majd egy kémia Jasonnel és egy angol Georgeval, végül egy edzés. Edzés után, még mindenkinek volt egy órája, kivéve nekem, úgyhogy leültem a terem elé, ahol Logan órája volt és vártam. Már kezdtem megnyugodni, hogy vége a mai meglepetéseknek és minden egyébnek, amikor a mosdóban állva, Tyler belépett mögém.
-Szevasz Drága! Azt hiszem itt az ideje, hogy megkapd az ajándékod.-Mosolyodott el, majd két kezét a fejem két oldalára helyezte, közelebb hajolt és megcsókolt, mire én felpofoztam.
Ő csak mosolygott, elővette a telefonját, megnézte az időt, majd visszafordult hozzám.
-Van még tíz perc az órából, abba belefér egy menet!-Mondta, majd megcsókolt, megfogta egyik kezével a fenekem, másikkal pedig egyre szorosabban ölelt, hogy ne tudjak elmenekülni.
Megpróbáltam menekülni, de nem ment, egyre jobban húzott magához, majd már nem a gatyán keresztül fogta a fenekem, beletette a kezét a gatyámba, a másik keze pedig megfogta a hajam, hogyha kiszabadulok a szorításából, akkor se tudjak menekülni. Aztán hírtelen a keze kijött a gatyámból és elkezdte felhúzni a pólóm. Valahogy sikerült egy kicsit messzebb kerülnöm tőle, ekkor ráléptem a lábára, ezálta gyengült a fogása a hajamnál, aztán tökön rúgtam, majd ököllel leütöttem, aztán kirohantam a női mosdóból.
-Még nem végeztünk te ribanc!-Jött utánam a mosdóból, letörölte a vért az arcáról, ami abból a sebből folyt, amit az imént okoztam és egyre nagyobb léptekkel jött felém.
Amikor már emelte a kezét, szólt a csengő és Tyler elrohant.
-Ki üvöltött?-Lépett ki elsőnek a teremből Logan.
-Nem tudom.-Mondtam és eldöntöttem, hogy ha hazaértünk, elmondom, hogy Tyler mit csinált, legalábbis, mit akart és, hogy ő üvöltött.

Arra nem számítottam, hogy, amikor hazaérek, a ház fel lesz díszítve és a barátaim várnak majd ott.
-Ez nem lehet igaz! Ezt ti csináltátok?
-Együtt!-Lépett ki Crystal a többiek közül, mire a nyakába ugrottam.
Az este nagyszerűen telt, filmet néztünk, táncoltunk, énekeltünk, activityztünk, felelsz vagy merszeztünk, nagyszerű volt.
Amikor a többiek elmentek és kettesben maradtunk, nem akartam tönkretenni ezt a csodás estét, de muszáj volt neki szólnom, hogy mi történt. Egy darabig még vívódtam, hogy ugyan mi történik, ha holnap mondom el, vagy, ha el se mondom, de féltem, hogy csak rosszabb lesz minden.
-Logan, beszélnünk kell.
-Van valami baj?
-Hát, ami azt illeti, van.
-Mi történt?
-Hát, tudod, benn a suliban, Tyler megpróbált......megpróbálta, mondván, hogy szülinapi ajándék és az órából volt még tíz perc azt mondta, hogy egy menet belefér, aztán megütöttem és elrohantam, aztán, ő volt aki üvöltözött és meg akart ölni, de lelépett, mert kicsöngettek és....annyira sajnálom, nem akartam mondani, mert nem akartam elcseszni a napot....de......
-Rád mászott?-Kérdezte, miközben megfeszültek az izmai.-Meddig ment el?
-Megcsókolt, megfogta a fenekem, a hajam és elkezdte levenni a pólóm, de ekkor leütöttem és elrohantam.
-Le akarta venni a ruhád, bántani akart, meg akart.....-elcsuklott a hangja-és leribancozott.-Egyre idegesebb lett, fogta magát és belevert egyett a falba, amitől szerintem eltört a keze.-Ne haragudj! El kell intéznem valamit! Szeretlek!-Megcsókolt, majd kiviharzott a házból.

Már több órája elment, nem válaszolt a hívásokra, sem az üzenetekre. Egész éjjel nem jött válasz, és én nem tudtam aludni emiatt.

Reggel, amikor bementem, kimerült voltam testileg és lelkileg egyaránt. Még mindig nem volt semmi válasz, nagyon féltem, miután este úgy elviharzott a motorjával, törött kézzel, tiszta ideg volt, csakúgy lelépett. Mi van, ha baja esik? Mi van, ha már baja is esett?
-Mit csináltál vele?-Estem neki a folyosón Tylernek.
-Mire gondolsz Drága?
-Tegnap este, mit csináltál vele?
-Semmit nem csináltam vele, de veled szívesen csinálnék bármit.
-Dögölj meg!-Löktem neki a szekrénynek, majd elsétáltam.
-Hé! Mi volt ez az előbb?-Lépett mellém Susan.
-Semmi, csak beszólt és, muszáj volt lépnem.
-Beszélhetünk?-Lépett mellénk Dylan, majd nyomott egy puszit Susan homlokára.
-Persze!-Mondtam és intettünk Susannek, hogy menjen oda a többiekhez.-Te tudod, mi van vele?-Néztem rá dühösen, de közben belül reszkettem a félelemtől és a sírástól, ami kerülgetett.
-Ezt akartam kérdezni én is. Mi történt tegnap este?
-Inkább délután.-Lépett mellém mosolyogva Tyler.-Bár akkor sem történt meg, aminek meg kellett volna.
-Na jó! Elég volt!-Fogtam magam és elkezdtem verni Tylert.
Két perce vertem a fejét, de ő csak röhögött, felnézett rám, miközben folyt a vér az arcából.
-Máshol is ilyen tehetséges vagy?
-Dögölj meg!-Fogtam magam és elkezdtem a szekrények felé húzni, majd fogtam a fejét és épp mielőtt beleverhettem volna a fejét, Jason lerángatott róla.
-Hé, hé! Állj le! Nyugalom!
-Ő sem állt le! Először engem kínzott, most pedig Logant kínozzák valahol! Engedj el, hogy addig verhessem, amíg meg nem hal! Eresz!-Üvöltöttem, miközben Jason, George, Josh és Dylan kirángattak a suliból, aztán jött egy üzenet.-Engedjetek már el!
-Kérlek nézz rám!-Szólt Dylan.
-Engedj el, csak az üzenetemet akarom megnézni.-Mondtam, mire mindnyájan elengedtek.-Jézusom! Nem! Nem!-Próbáltam megnyugodni, az üzenet után.-Megölöm! Esküszöm, bemegyek és megölöm!
-Mi az? Mi történt?-Kérdezte értetlenül Jason.
-A kórháztól van egy csomó nem fogadott hívásom! Ő tehet róla, hagy öljem meg!-Már indultam vissza a suliba, de a fiúk elém álltak és a telefonom elkezdett csörögni.-Haló!-Szóltam bele.-Igen, én vagyok! Igen! Jézus isten! Máris megyek!-Mondtam, letettem a telefonom és elindultam a motorom irányába.
-Ki volt az?
-A kórházból hívtak, Logannek balesete volt az éjjel, be kellett vinni. Odamegyek!
-Megyünk veled!-Mondta Josh, majd odafordult Jasonhöz és Georgehoz.-Fedezzetek.-Kérte.
-Ahogy végeztünk, megyünk utánatok.
-Köszi!
Felpattantam a motorra és már mentem is. Negyed óra múlva, már ott is voltam. Elindultam befele a két fiúval az oldalamon.
-Jó napot!-Léptem oda a recepcióshoz.-Logan Johnsonhoz jöttem.
-Igen, fenn van, nemrég hozták ki a műtőből.
-Köszönöm.-Mondtam és elindultam arra, amerre a recepciós mutatott.-Doktor úr. Logan Johnsonhoz jöttünk. Mi történt?
-Igen, nemrég hoztuk ki a műtőből, belsővérzése volt, két golyót szedtünk ki a testéből, egyik a tüdejét érte, eltört a keze és megrepedt bár bordája. Nem tudom mikor ébred fel, kómában van, ha hozzátartozói, akkor bemehetnek hozzá, de mondom, nem tudok biztosat mondani az ébredésére.
-De rendbe jön?
-Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, de nagyon komolyak a sérülései.
-Köszönöm.-Mondtam, miközben, már a könnyek csípték a szemem és elindultam a szobája felé.
Amikor beléptem, nem bírtam tovább és sírvafakadtam. Loganből, mindenhonnan csövek lógtak ki.
-Én tehetek róla.-Mondtam, miközben leültem mellé és megfogtam a kezét.-Ne haragudj Kicsim.
-Nem a te hibád.-Ült le mellém Josh és Dylan.
-Mi van, ha nem épül fel?
-Fel fog, hidd el, hogy rosszabb állapotból is épült már fel.
-Lelőtték...-Csak ennyit tudtam kinyögni.
-Vel-simogatta meg a hátam Dylan-fel fog épülni.
Fogtam magam és befeküdtem mellé az ágyra.
-Annyira sajnálom! Szeretlek! Annyira szeretlek!-Mondtam és elkezdtem szorongatni a kezét és adtam neki egy puszit.-Kérlek ne hagyj itt! Maradj velem! Ne hagyj, ebben a pokolban!