Utazás (✔️)

23.

Reggel, amikor felébredtem, Logan aggódva nézett rám, de én próbáltam leplezni az aggodalmat, amit éreztem és próbáltam nem figyelmbe venni a gombócot a gyomromban.
-Jó reggelt!-Erőltettem mosolyt magamra és adtam egy puszit Logannek.
-Félek.
-Nem lesz semmi baj!-Mondtam, megfogtam a kezét és felhúztam az ágyról, hogy megölelhessem.-Nagyon szeretlek, ezt soha ne felejtsd el!
-Én is téged!-Mondta, majd kicsit megszorított, aztán elengedett és megcsókolt.
Csók közben beletúrtam a hajába, ő finoman nekitolt a falnak, végig simította a hátam, majd a derekamon megpihent a keze, egyre hevesebben csókolt és ölelt, végül a levegő hiány miatt váltunk el, vagy öt perccel később. Ezek után nem szóltunk semmit, próbáltunk levegőt kapni, amikor ez sikerült, összeszedtük magunkat, majd lementünk Adamhez.
-Jó reggelt!-Léptünk le kézenfogva az emeltről.
-Jó reggelt!-Köszönt mosolyogva Adam, de a tekintete félelmet és aggodalmat sugárzott.
-Összedobok valamit reggelire!-Jelentette be Logan, adott egy puszit és kisétált a konyhába.
-Hogy vagy?-Kérdezte Adam és megölelt.
-Megvagyok.
-Biztos?
-Nem, igazából rettegek. De ezt nem mutathatom ki és nem is sírhatok, pedig legszívesebben azt tenném, de tudod, csak a gyengék sírnak.-Mondtam és rámutattam a nyakamon lévő hegre, amiből ezt lehet kiolvasni.
-Nem hagyom, hogy bajod essen.
-De ne feledd, amit tegnap mondtam! Ha minden veszve van, lőjj és őket mentsd!-Mondtam, visszanyelve a könnyeimet.
-Vel én....
-Kész a reggeli!-Lépett be a szobába Logan.
Kimentünk a verandára és megreggeliztünk, majd elindultunk a suliba.

Amikor bértünk a suliba, a barátaim sem néztek másképp, mint Logan és Adam.
-Srácok! Nem lesz semmi baj! Nem lesz gáz!-Mondtam nekik, amikor csoportos ölelkezést tartottunk a folyosón.
Majd mindenki ment a maga órájára, én Joshsal mentem, fizikára.
-Nem tetszik a terv!-Mondta Josh, miközben magához ölelt, óra közepén.
-Hát, már mindegy, nincs másunk ezen kívül.-Mondtam, de amikor hallottam, hogy sóhajt egyet, ránéztem.-Nem lesz gáz!
-Mért vagy ennyire biztos benne?
-Mert, másképp nem megy. Ne aggódj! Tényleg nem lesz semmi gáz!-Mondtam, majd kicsit megszorítottam, aztán elhúzódtam tőle.

Minden egyes órán végig hallgattam, ugyanezt, mindenkitől és mindenkit megnyugtattam, de közben én sem voltam biztos benne, hogy minden rendben lesz. A görcs a gyomromban, egyre rosszabb lett, szünetről, szünetre.

Utolsó előtti óra után kimentem a parkolóba, ahogy megbeszéltük és mikor beszálltam Adam furgonjába, Crystal nézett rám vissza Adam mellől.
-Úristen! Crystal!-Vetettem magam a nyakába.
-Hogy vagy?
-Megleszek, ha túl leszünk ezen.
-Kezdhetjük?-Nézett rám komoran, mire én csak bólintottam.
Adam kábé öt perc alatt drótozott be és hangolta össze a készüléket a gépével.
-Ne feledd, ahogy megvan a bizonyíték, értetek megyünk. De ha bármi félre csúszik, nem várunk a végszóig.-Mondta, mire bólintottam és kiszálltam a kocsiból.

Az utolsó órámnak is vége lett és vártam a többiekre, amikor minden kezdődött. Egyszercsak Tyler jelent meg a folyosó végén, majd szaporábban kezdett el lépkedni, én felálltam a padról és elkezdtem menekülni a másik irányba, mire utolért és elkapta a hajam, visszarántott és két kezét a fejem mellett támasztotta és közelhajolt, hogy ne tudjak elmenekülni.
-Mi van Cicám? A múltkor nem sikerült eljutni a célig, de most több időnk van.
-Hagyjál békén!-Mondtam neki és megpróbáltam elmenekülni, de nem tudtam.
-Ugyan, tudom, hogy te is akarod!
-Dögölj meg!-Mondtam és arcon köptem, mire felpofozott.
-Engedd el!-Lépett ki a teremből Logan.
-Mért mi lesz?-Simította meg az arcom.
Logan elindult felénk és nekiesett Tylernek, én pedig a földre estem. Amikor felkeltem, hogy segítsek Logannek, ahogy arra számítottam, David kapott el hátulról.
-Én mondtam hugi, nem viselkedsz, bajok lesznek.
-Mit keresel itt?
-Megfigyelünk, tudod ki van még itt?
-Marcus?
-És Victor is.
-Dögölj meg!-Mondtam, mire leütött és elájultam.
Kint tértem magamhoz a parkolóban, ahol Tyler, Victor, Marcus és David nézett ránk mosolyogva, amikor ránéztem Loganre, láttam, hogy mellettem térdel és hál' istennek, csak egy kicsit vérzett az arca.
-Hogy döntöttél Vel?-Nézett rám Victor.
-Kapja be! Egyikőnket sem fog megkapni!-Mondtam, mire Tyler felpofozott és Marcus belémrúgott egyett.
-Ez a végső szavad?
-Igen!
-Sajnálom!-Mondta, majd elővett egy pisztolyt az övéből és Logan fejéhez helyezte.
-Képes lenne megölni a saját fiát? Inkább engem öljön meg. Még jól is járna. Ha megöl, Logan veletek marad.
-Mondasz valamit!-Mondta és elémlépett.
A fegyvert a fejemhez nyomta és a golyót, hangos kattanással a csőbe töltötte.
-Lőjjön és az utolsó, amit látni fog, ahogy a fia fellélegezve sétál el a parkolóból.-Mondtam és becsuktam a szemem.
Vártam a lövést, hogy a golyó a fejembe repüljön és Adam lelőjje ezeket a barmokat, ugyan lövés hang volt, de nem érkezett golyó a fejembe. Aztán hallottam még egy lövést, majd még egyet és még egyet. Amikor kinyitottam a szemem Tyler, Marcus, David és Victor, holtan feküdtek előttem.
-Jól vagy?-Rohantak felém a többiek, de minden elsötétült.

***

Amikor kinyitottam a szemem, sötét volt és csövek lógtak ki az orromból.
-Szia!-Néztem a mellettem fekvő Loganre.
-Szia!-Nézett rám mosolyogva.
-Jó reggelt!-Néztek rám mosolyogva a többiek.
-Mi történt?
-Vége van Vel!-Nézett rám mosolyogva Josh.
-Volt egy kisebb agyrázkódásod és elájultál, valamint van egy kis borda zúzódásod.-Magyarázta Adam.
-Mennyit voltam kiütve?
-Három napot.-Lépett be George.-Szóltam az orvosnak, hogy felébredtél, azt mondta, hogy alá kell írnod pár papírt és még ma hazavihetünk.
-Hála az égnek!-Mosolyodtam el, mire mindenki el kezdett nevetni.

A nap többi része azzal telt, hogy a többiek szórakoztattak, majd aláírtam a papírokat és hazavittek. Este nálam aludt mindenki, majd egész héten. Fel sem tudtam fogni, hogy végre vége és végre vadak és szabadok lehetünk.

-Szeretlek titeket!-Mondtam ebédnél, amikor mindenki nálam volt.
Itt voltak Jenniferék, Adam és a mennyasszonya, Crystal, Jasonék, egy szóval, mindenki, aki számít.
-Mi is téged!-Mondták egyszerre, miközben a magasba emeltük a poharainkat, majd meghúztuk a piát.
-Szeretlek!-Suttogtam Logan fülébe, mire megcsókolt.
-Khm....kimenjünk?-Kérdezte mosolyogva Dylan, amikor már vagy öt perce csókolóztunk.

***

Féléve történt ez az egész. Féléve, normális életünk van. Nagyszerű volt a bál Logannel, majd Adamék esküvője. Féléve történt, Logannel egy éve vagyunk együtt, az egész nyarat abban a házban töltöttük, ahol az elrablásom után voltunk, majd Logan elvitt csak kettesben énekelni, lett saját lemezünk, aztán elmentünk csapatban is énekelni. Visszagondolva az elmúlt egy évre...nem volt egyszerű, nem volt a legsikeresebb, bár ez is csak nézőpont kérdése, de ha újra kéne élnem, mindent ugyanígy tennék, mert azok az emberek, akiket szeretek, tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk. Olyan emberek vesznek körbe, először az életemben, akik szeretnek és az már azt jelenti, hogy "Hé, félig tele a pohár!" de nekem ennél több nem is kell, csak ezek az emberek kellenek, hogy szeressek élni, bármit megtennék értük és bármit megtennék Loganért. Egyszóval, az életem most tökéletes. De az Utazás-ról nem mondok le!
-Szeretlek!-Mondta Logan, miközben beléptünk az év első napjára.
-Én is téged Szerelmem!
-Szerelmem!-Ismételte meg és megcsókolt.
-Mehetünk?-Léptek be mögénk a többiek, mostmár Crystallal együtt, mert felvették a sulinkba.
-Kezdődjön, a buli!-Mondtam, majd átkaroltuk egymást és elindultunk a folyosón.