Utazás (✔️)

12.

A többiek még egy darabig maradtak, aztán Logan, az én érdekemben kitessékelte őket, hogy véletlenül se jöjjön rá bárki, hogy hol vagyok.
-Pihenned kell.-Mondta Logan, miután elmentek a többiek.
-Nem fogok aludni. Nem fog menni.
-Emlékezz, hogy mi történt legutóbb, amikor ezt csináltad.
-Akkor sem megy. Nem bírom, ahogy becsukom a szemem, megint ott vagyok. Nem fog menni.
-De....-Félbeharapta a mondatot.-Jó, igazad van.
-Akkor beszéljünk végre rendesen.
-Kezdjem?-Kérdezte, mire bólintottam.-Oké. Hát, már kiskoromban apám ráncigált, minden ilyen illegális cuccra, ahogy Tylert is. Anyánk nem szólt semmit, néha még segített is, majd egy idő után lelépett, azóta se hallottam rólam, nem érdekli, hogy mi van velünk. Tavaly év végén szóltam, hogy ki akarok szállni, olyan dolgokat tettem, amikre nem vagyok büszke, raboltam, lőttem rá emberre, drogoztam, piáltam, cigiztem, kihasználtam lányokat, de elegem lett, aztán megláttalak téged és biztos voltam benne, hogy ki fogok szállni. De nem örültek neki, úgyhogy összevesztem veled, hogy ne essen bajod...de nem sikerült és.....-Ekcsuklott a hangja, megfeszültek az izmai és kicsordult egy könnycseppe.
-Semmi baj.-Nem tudtam mást hozzáfűzni, megfogtam a kezét és hozzábújtam.
-Neked nem kell róla beszélni, ha nem akarod.
-De, akkor én is kitálalok.-Mondtam, vettem egy nagy levegőt és összeszedtem a gondolataim.-Apám elég erőszakos volt, benne volt olyan dolgokban, mint te, a bátyámmal együtt. Verte anyámat és erőszakoskodott vele, de anyám szerette, nem hagyta el és nem hagyott ott minket. A bátyám és apám, mindig a pincébe zártak, amikor apám bántotta anyámat, bele akartak vinni ilyenekbe, de én nem akartam belemenni. A pincében, apám és a bátyám folyton vertek, de a suliban és edzésen azt mondtam, hogy elestem, vagy megvágtam magam egy törött pohárral, vagy tányérral, vagy leestem a fáról, szóval, mindig kitaláltam valamit. A világaimba menekültem, ezek a kedven filmjeim és sorozataimból állnak, képes vagyok beleutazni, bármelyikbe. Megtanultam harcolni és amikor elegem lett, fogtam magam és kiálltam anyám mellett, majd visszaütöttem apának és a bátyámnak is, de anyám cserben hagyott, nem állt mellém. Ezekután fogtam magam és leléptem otthonról, tizenhat évesen, ez a dátum látható az ujjaimon és ezért van az idézet a karomon. Évekig nem hallottam semmit a családomról, erre most itt vannak.-Eddig fel sem tűnt, hogy sírok és reszketek.
-E....ezt....nem is tudtam.-Nem tudott megszólalni, csak egyre jobban szorongatta a kezem.
-Honnan kellett volna tudnod?
-De...tennem....
-Nem tudtál volna semmit sem csinálni. Nem ismertél, ráadásul, ugyanolyan rossz helyzetben voltál.
-De, most visszarántottalak oda, ahonnan sikerült megszöknöd.
-Nem érdekes, megtanultam, hogy nem láthatnak gyengének és hogy, ha mosolygok, mindenki elhiszi, hogy jól vagyok.
-De nem szabadott volna szóbaállnom veled, akkor most nem lennénk itt, nem esett volna bajod és élhetnéd nyugodtan az életed és.....
-Logan! Logan hagyd ezt abba!-Szóltam rá.-Ha nem szóltál volna hozzám és nem ismertelek volna meg, akkor a múltam miatt, nem lennék jól. Logan nem tudod, milyen fontos vagy nekem. Szeretlek és ezen semmi nem változtat.
-De, nézd, mit tettem veled.
-Nem te tetted.
-De miattam van.
-Nem te tehetsz róla.
-Ezt mégis, hogy csinálod?
-Ugyan mit?
-Az előbb még sírtál. És, amin keresztül mentél....és most mégis, te nyugtatsz engem és most erős vagy.
-Muszáj erősnek lennem. Nem szabad, hogy lássák, hogy összetörtem, mert....
-Szerintem normális, ha néha összetörsz, néha önzőnek kell lenned. És szerintem gyönyörű vagy, ha sírsz.
-De, ott vannak a Cicák és azok, csak belémkötnének, aminek az lenne a vége, hogy betöröm az orrukat.
-De én ott leszek és nem hagyom, hogy előttük és, mindig itt leszek, hogy segítsek. Mert én is szeretlek téged.-Mondta, majd szorosabban ölelt.

Este becipelt az ágyba, majd segített átöltözni aztán, lezuhanyoztunk, fogatmostunk, majd lefeküdtünk. Ő szorosan ölelt én pedig a hasán pihentettem a kezem, a fejem a mellkasán volt és hallgattam, ahogy szuszog, majd elalszik. Csak néztem, ahogy alszik, nem mertem becsukni a szemem, néztem, ahogy a ráncai kisimulnak, ahogy a mellkasa emelkedik, majd süllyed, ahogy lélegzik. Simogattam az arcát és gyönyörködtem a fiúban, akibe beleszerettem.

-Mit csinálsz? Feküdnöd kéne.-Lépett mögém, Logan, amikor felébredt.
-Reggelit csinálok, remélem szereted a nutellát.-Mondtam és a kezébenyomtam a tányért, amin a megkent kenyerek voltak, majd adtam neki kávét.
-De feküdnöd kell.
-Nem bírok ki még egy napot fekve és semmit téve.
-Dehát, két napot feküdtél.
-Plusz két napot, egy pincében, leláncolt lábbal. Muszáj csinálnom valamit.
-Jó, de, ha jönnek a többiek, nem fognak örülni.
-Majd meggyőzöm őket.

A nap hamar eltelt, jöttek a többiek, beszélgettünk és elvoltunk, csak az nem tetszett, hogy úgy néztek rám, mint egy törékeny virágszálra, mint, aki nem tudja megvédeni magát. Este elmentek, Logannel még beszélgettünk, aztán lefeküdtünk. Éjjel, sikerült úgy aludnom, hogy nem volt rémálmom.

***

Már egy hete ott voltunk, minden nap ugyanúgy telt, napközben a barátaink nálunk voltak, este csak mi ketten, sokszor visszajöttek a rémálmok, de, amikor Logan felébresztett és átkarolt, mindig sikerült visszaaludnom, rémálom mentesen. Kezdtem meggyógyulni és a kiszívás nyomok már teljesen eltűntek. Egyik reggel, arra ébredtem, hogy Logan nem fekszik mellettem, kimásztam az ágyból és kimentem a verandára, Logan ott ült és festett.
-Hát te?-Álltam mögé és megpusziltam.
-Csak lefestem a legszebb virágszálat, akit valaha láttam.-Mondta, mire felnéztem a vászonra.-Vegyítettem a filmjeinkkel.
A festményen Logan és én álltunk, Logannek épp egy meg nem gyújtott cigi lógott ki a szájából, rajtam egy olyan mennyasszonyi ruha volt, mint Katnissen a második részben és alul már a fekete fecsegőposzátás ruha volt, valamint a ruha lángolt, rajta is. Mindketten azon a falon álltunk, ahol Tris és Négyes a harmadik részben.
-Nem is mondtad, hogy tudsz festeni.
-Sok mindent nem mondtam még, amit tudok.-Húzta féloldalas mosolyra a száját és megjelentek a gödröcskéi, amiket imádok.-Tetszik?
-Gyönyörű. De mesélj, miket tudsz még.
-Akár, majd meg is mutathatom.
-Azt hiszem, azzal tisztában vagyok, de, attól még megmutathatod.
-Este megmutatom. De, akkor nézzük több nyelven beszélek, tudok festeni, rajzolni, énekelni....sok minden van még, folytassam?-Nézett rám mosolyogva.
-Nem kell. Most én jövök, bár szinte ugyanezeket tudom. Milyen nyelveken beszélsz?-Ültem az ölébe.
-Spanyol, francia, német, angol, latin, görög, portugál.
-Tudsz franciául?-Döbbentem le.-Meg tudsz tanítani?
-Megtanítalak, ha cserébe te is tanítasz nekem egy nyelvet. Milyen nyelveken beszélsz?
-Spanyol, angol, német, ó latin, olasz, görög, portugál.
-Megtanítasz olaszul és ó latinul?
-Ez kettő.
-Jó bocsi.
-Mit szólnál, ha most megtanítanék egy harmadikat?-Kérdeztem és megcsókoltam, egyre hevesebben csókoltam, ő pedig egyre jobban szorított magához.
-Ezt a nyelvet, többször átvehetnénk.-Mondta mosolyogva, végre kezdett minden visszatérni a régi kerékvágásba.
-Benne vagyok.-Mondtam, majd ránéztem a vászonra.-Én is festhetek valamit?
-Persze, akármit.-Mondta és levette a vásznat a helyéről és egy újat tett a helyére.
-Bocsi, kellene egy kis emlékeztető.-Mondtam és levettem róla a pólóját és nyomtam egy csókot a mellkasára.

Lefestettem magunkat, ahogy a medence szélén csókolóztunk, a bulin, ahol először csókolt meg.
-Gyönyörűen festesz.
-Te sem panaszkodhatsz.
-Hát igen, tökéletes vagyok.-Röhögte el magát.-Ahj, dehogy vagyok, nem szeretem fényezni magam.-Mondta, leszedte a pólómat a vállamról és nyomott egy csókot a kulcscsontomra.
-De számomra az vagy.-Mondtam és megcsókoltam.
-Ha hazamentünk, elmegyünk a studióba énekelni?-Kérdezte, miután elváltunk egymástól.
-Természetesen.-Mondtam mosolyogva.-Szeretlek!
-Én is téged!