9.

145 3 0
                                    

Négy óra, mehettünk, haza. Mindenki felpattant a helyéről, majd kirohant a teremből. Sétáltunk, a parkolóban, amikor, valaki hátulról, leütötte Logant, nekem meg valamit a számra és az orromra helyeztek és elsötétült minden.

***

Mikor magamhoz tértem, hozzá voltam kötve egy székhez, a kezem és a lábam, egyaránt le volt kötve, a szememen kendő volt, a szám pedig le volt ragasztva. Ez csak egy álom! Nem a valóság! Nyugodj meg! Ha kinyitod a szemed, otthon leszel, Logan karjaiban! Mondogattam magamnak, de aztán átgondoltam, hogy mi történt, az elmúlt egy napban és nem emlékeztem, hogy elaludtam volna, viszont arra, tisztán emlékeztem, hogy leütik Logant a suli parkolójában. Egyszer csak rám jött a pánik és elkezdtem rángatózni, megpróbáltam visítani, de, mivel a szám be volt tapasztva, ezért nem ment.
-Nyugalom szépségem!-Mondta, egy ismerős hang, a hátam mögül, majd leszedte a szememről és a számról is a cuccokat.
-Hol van Logan?-Próbáltam a rablóim felé fordulni, de mögöttem álltak és nem láttam az arcukat.
-De édes, még mindig a barátját félti, holott, ha nincs Logan, vele nem történik ez.-Röhögött mögöttem valaki.
-Mi a francot akartok? És mi van Logannel? És a barátaimmal?-Kérdeztem, teljes pánikba, de csak röhögéseket hallottam.-Dögöljetek meg mind!-Üvöltöttem, mire valaki hátulról felpofozott, erre szétpattant a szemem alatt a bőr és elkezdett vérezni.
-Vigyétek le!-Üvöltötte egy ismerős, mély hang, mire valakik, elvágták a kezemiet és lábaimat visszatartó köteleket és levittek egy pincébe.
Hátulról fogtak és nem láttam az arcukat, levittek, majd egy láncot tettek a bal lábamra és rám zárták a pinceajtót.
Ahogy egyedül maradtam, kitört belőlem, elkezdtem zokogni és nem tudtam abbahagyni. Csak sírtam és arra gondoltam, hogy vajon Logan jól van e és hogy a barátaimnak nem esett e bajuk, aztán, amikor felfogtam, hogy egy pincében vagyok, eszembe jutott az apám, aki folyton egy pincében bántalmazott és zárt be, amikor anyámmal fenn veszekedtek, vagy verekedtek. Aztán, azon gondolkoztam, hogy mit értettek azalatt, hogy, ha Logan nem lenne, akkor én sem lennék itt.

Pár óra múlva, valaki lejött, kapucniban és lerakott elém valami ételt és vizet, majd elindult felfele, de utána szóltam.
-Várj! Felmehetek? Mosdóznom kell.-Mondtam, mire a kapucnis, leszedte a lábamról a bilincset, majd szorosan átölelt és felvitt a mosdóba.
Benn álltam és próbáltam olyan zajokat imitálni, amik hasonlítanak rá, miközben, azon gondolkoztam, hogy tudnék megszökni. Végül, amellett döntöttem, hogy kimászom az ablakon. Elkezdtem, kinyitni az ablakot, minnél halkabban, majd kimásztam, hírtelen, azt sem tudtam, hogy hol vagyok, sötét volt, de a hold fénye, baromi nagy volt, és arra rájöttem, hogy egy erdőben vagyok. Körbenéztem, majd elkezdtem futni, azt sem tudva, hogy hova megyek, de gyenge voltam és többször, meg kellett állnom, mert megbotlottam, vagy kiment a bokám. Egyszer csak hallottam, hogy valaki fut utánam. Elkezdtem, gyorsabban futni, de a gyengeség miatt esélytelen voltam, az, aki követetett, utolért és beleszúrt egy tűnt a nyakamba, amiben valószínűleg, valami drog volt, mert rögtön elkezdtem szédülni és úgy éreztem magam, mint, amikor a suliban bedrogoztak. Egy darabig, olyan volt, mintha repülnék, majd kép szakadás....

***

Amikor kinyitottam a szemem, megint a pincében voltam, fogalmam sincs, mennyit voltam kiütve, vagy, hogy mi történt, de oda volt készítve, étel és víz, mivel a fejem rettenetesen fájt, ezért fogtam és elkezdtem inni a vizet, majd úgy voltam vele, hogy nem árt, ha eszem is, így megettem, ami oda volt készítve.
-Csodálom a kitartásod, hogy megpróbáltál elszökni, szép volt.-Mondta valaki a sarokból, majd természetesen kapucniban, odajött és felvitte a tányért, amiből ettem, hallottam, ahogy elfordítja a kulcsot a pince zárjában.
Megint rám jött a sírhatnék. Nem sírhatsz! Erősnek kell lenned! Sírni gyengeség és téged nem láthatnak gyengének! Mondogattam magamban, majd ránéztem az alkaromra és az idézetre koncentráltam.
"Ha a poklon mész keresztül, menj tovább!"-Állt a karomon, az idézet, Winston Churchilltől.
Ettől kicsit megnyugodtam, majd, hogy eltereljem a gondolataimat, elkezdtem gondolkozni, hogy, ha ezt túlélem, mit varratok magamra.
Eldöntöttem, hogy magamra varratok, azt még nem tudom, hova, de egy idézetet az Alienből:" Úr a pokolban, vagy rabszolga a mennyben!"
Valamint magamra tetováltatok, valamit, ami a szabadságot jelképezi, mondjuk egy galambot, vagy egy izzó szívet, vagy valami hippis cuccot. Az is eszembe jutott, hogy elhagyom ezt a várost, vagy ezt a világot. Aztán eszembe jutott, most csak egy mentsváram van, a világaim, ideje utazni. Fogtam magam és lefeküdtem egy matracra, ami nekem volt odatéve, majd becsuktam a szemem.
Amikor újra kinyitottam, Melinda voltam, Piper lánya a Bűbájos Boszorkákból és anya épp az egyik Démont robbantotta szét, ami ránk támadt.
-Mindenki jól van?-Kérdezte anya a testvéreit, Phoebet és Paige-et.
-Megvagyok.-Válaszolta Paige.
-Még élek.-Jelentette be Phoebe, majd ránézett.-Te megvagy?
-Persze, mért?
-Csak, mert ezt a Démont, neked, Leonak, a fiúknak és Melindának küldték.
-Nem, minden rendben.-Mondta anya.
-Melinda, mostmár kijöhetnél a konyhából, nem kell bújdosnod.-Mondta Paige
-Mi, te végig ott voltál?-Nézett rám mérgesen anya.
-Igen, látni szerettem volna egy igazi akciót.
-De megmondtam, hogy túl veszélyes.
-De anya, már tizenkilenc vagyok, meg tudom védeni magam.
-Pontosan, tizenkilenc vagy, tehát, nem a Démonokkal kéne foglalkoznod, hanem a fiúkkal, a tanulással, meg ilyenek, amiket a veled egyidős lányok csinálnak, mint az unokatestvéreid.
-De...
-Nincs, semmi, de.-Szakított félbe anya.-Leo! Wyatt! Chris!-Üvöltötte anya, mire apa és a két bátyám, beteleportáltak.
-Újabb Démon?-Nézett apa anyára.
-Igen, eznnel nekünk címezve és a lányod, itt bújkált.
-Mi?-Fakadt ki Chris.-Hugi, nem megmondtuk, hogy vigyázz, mert a törékeny virágszálak, megsérülhetnek?!-Húzta az agyamat Chris.
-Padlás!-Mondtam és rámutattam Chrisre, ezzel felteleportálva őt a padlásra, de már jött is vissza.
-Nagyon vicces.
-Tudod, minden virágszál, megtudja védeni magát.-Mondtam, azzal elindultam kifele, az ajtón.
-Most meg hová mész?-Szólt rám Wyatt.
-Anya azt mondta, hogy csináljak olyan dolgokat, amiket a velem egyidős lányok, úgyhogy, elmegyek sétálni, hátha találkozom valakivel.-Mondtam, majd rájuk csuktam az ajtót.

Valaki kizökkentett az utazásomból és elkezdett rángatni.
-Mi van már?-Néztem fel.
-Ébredj!
-Ugyan minek?
-Mert enned kell, vagy rosszul jársz.
-Mi van, újabb drog? Nem vagyok éhes. Inkább takarodj és rohadj meg.-Mondtam, mire éles fájdalom hasított az oldalamba, valaki belém rúgott.
-Csak egyél!-Mondta, mire felnéztem és az a kapucnis alak, leült mellém és elkezdte a számbaadni a falatokat.
Miután megetetett, elővett egy cigit és meggyújtotta, majd oda akarta adni.
-Vidd a közelemből.-Mondtam neki, mire fogta és megszorította az arcom, két oldalt, amitől, akaratom ellenére szétnyílt az állkapcsom és beletette a cigit a számba.
-Szívd meg!-Parancsolt rám és már emelte az öklét, hogy megüssön, ha nemleges választ kap, ezért fogtam és beleszívtam, mire kivette aszámból és ő is beleszívott, majd visszatette a számba, így szívtunk el egy cigit, közösen az ismeretlen fogvatartóim egyikével.
A cigi égetett és fájt, és biztos vagyok benne, hogy nem sima cigi volt, hanem füves cigi, mert elkezdtem érezni a hatását. A fiú felállt, majd odaadott pár ruhát.
-Öltözz át, itt van még pár ruha, pizsama, fehérnemű, satöbbi.
-Én jól vagyok így.-Válaszoltam neki, mire fogott egy üveg vizet és leöntött.
-Már nem, vizes vagy, nehogy megfázz.
-Ha nem tűnt volna fel, le van kötve a lábam, plusz te itt állsz.
-Nos igen, itt jön a számomra jobb rész, el kell, hogy engedjelek, de mivel, akkor szabad leszel, itt kell maradnom, és ha nem öltözöl, nekem kell segítenem.-Mondta, majd odalépett, kinyitotta a zárat a lakaton, ami a lábamon volt, majd várt.
-Fordulj el.-Szóltam rá.
-Azért, hogy amikor visszafordulok, leüss, kizárt.
Nem próbálkoztam, mert láttam, hogy készül, hogy megüt a lánccal, ha nem csinálom, amit mondd, ezért, gyorsan átöltöztem. Egy piros, haspólót kellett felvennem, ami nem takart túl sokat, egy fekete, szaggatott rövidgatyával. Mikor teljesen kész voltam, visszatette a láncot a lábamra, majd leült vissza mellém. Ekkor már éreztem, hogy a fű megtette a hatását, majd fogott még egy cigit és meggyújtotta. Ugyanazzal a technikával szívtuk, mint az előbb, azt leszámítva, hogy egyre közelebb hajolt és rám fújta a füstöt, majd a vége felé, már úgy szívtuk, hogy szájjal vette ki a számból, nem tudom, hogy csinálta, de nekem is így kellett tennem és nem mertem ellenkezni. Amikor elszívtuk a cigit, fogta és megcsókolt, amit én nem viszonoztam, mire fogta, a még égő csikk végét, rám feküdt, rátérdelt a kezeimre, megpuszilta a nyakam, majd elnyomta a csikket a nyakamon. Végül odahajolt a fülemhez és belesúgta.
-Holnap, megismételjük, de lehet, hogy kicsit tovább megyünk.-Fogta magát, leszállt rólam, majd felsétált.
Még az arcát se láttam, nem tudtam, hogy ki az, de előtte kellett öltöznöm, cigit szívnom vele, megcsókolt, amit én nem viszonoztam és ő többet akar. Teljesen ki voltam a fűtől, és ki voltam lelkileg, csak feküdtem és azt sem tudtam, hogy ki vagyok, nem hogy mi történt, az elmúlt huszonnégy órában, forgott velem a világ.

Utazás (✔️)Where stories live. Discover now