Háború árnyékában /Befejezett/

5.rész

Mikor felkeltem se Sakura, se Kiba nem volt ott.Oldalra néztem. Naruto még mindig ott feküdt, de az arca már nem volt olyannyira sápadt. Kikászálódtam az ágyból. Az oldalam még fájt egy picit, de sokkal jobban éreztem magam. Kimentem a sátorból, senki sem volt oda kint. Egy kis idő elteltével rájöttem, hogy még csak hajnal van. Visszamentem a sátorba és megnéztem hogy van Naruto. Nem sokkal később Sakura lépet be a sátorba.

-Végre fel ébredtél sensei! -

-Mindent köszönök neked! - hát igen Sakura nélkül nagy slamasztikába lennék - Naruto hogy van?

-Szerencsére túl van az élet veszélyen, Naruto állapota per pillanat stabil, de nagyon lassan javul.- válaszolta Sakura.

Mindketten Narutora néztünk aki még mindig aludt.

-Sensei vedd le a pólód! Átkötözöm a sebeidet! - szólalt meg Sakura

-Igen, köszönöm! - azzal le vettem a pólómat. Inkább egy múmiára hasonlítottam mint nem egy embere. Sakura gondosan ellátott.

-Hol vagyok…? - szólalt meg egy ismerős hang. Hátam mögé néztem. Naruto végre föl ébredt. Nagy kő esett le a szívemről.

-Örülök, hogy fölébredtél, remélem jobban vagy Naruto.-

-Sakura - örvendezett Naruto, Sakura szavaiba vágva.

-Kuss - ordította a ninja lány - mivel mindketten felébredtetek és szemre láthatóan ( Narutora néz ) jobban vagytok, ezért szólok a többieknek és holnap indulunk tovább a csata mező felé -  jelentette ki Sakura magabiztosan.

-Ó tényleg Sakura, hogy áll a háború- kérdeztem.

-Jelenlegi információnk szerint Virág föld királysága új hadi technikát fejlesztett ki. Pár nappal ezelőtt kaptuk meg a parancsot Tsunade-samatól miszerint az ottani helyőrségünket kell erősítenünk.-tette meg jelentését Sakura.

-Értem - válaszoltam, majd Sakuráról Narutora vándorolt a tekintetem. Vajon bírni fogja? Tetem fel a kérdést magamnak. Narutot ismerve biztosan, de mégis valami rossz érzésem volt….