Háború árnyékában /Befejezett/

15.rész

Ahogy haza értem már sötét volt, így tehát úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok és elteszem magam holnapra. A tervem egész a zuhanyzásig sikerült, azonban az alvással mellé trafáltam. Egész éjszaka nem tudtam elaludni, valami furcsa érzésem volt, de próbáltam nem nagyon foglalkozni vele. Valahogy kettő és három óra között végre eltudtam aludni.

Másnap reggel nagy bajban voltam. Már amikor felkeltem késésben voltam. Persze ez a tudat adott egy kis ,adrenalint' és nem kellett azzal bajlódnom, hogy éppen a nadrágom felvétele közben nehogy elaludjak. Ezek után ló halálában vágtattam a találkozási helyre. Azonban amikor oda értem a két társam mint valami veszett állatok kezdtek el engem kergetni. Ez ment kb tíz percen át, mikor aztán Tsunade megjelent a helyszínen ezzel megmentve az életemet.

-Nektek nem kellet volna már elindulnotok? - kérdezte felvont szemöldökkel az ötödik.

- De, de Kakashi már megint késet. - árulkodott Naruto.

-Huhh... mindegy csak induljatok már. -

Így is lett, elindultunk. A hegy felé vezető út nem volt egyszerű. Rengeteg szikla állták az utunkat illetve igazából kijárt út sem akadt sehol. A bozótban sokszor bele akadtam tüskés ágakba, ezzel megkarcolva a kezemet. Dél körül értük el a hegy tetejét. És meglepetésemre ott volt az akatsuki, azt hittem, hogy majd még nekünk kell keresgélni őket. Azonban az információ amit kaptunk egy pontban téves volt. Három alak állt előttünk, két nagyobb és egy alacsonyabb. Arcukat nem láttam mivel csuklya volt rajtuk, azonban a szélső kettő lehúzták magukról. Kettő ismert bűnöző volt, Deidara és Tobi. Nah igen, inkább helyesbítek, egy veszélyes bűnöző, de ki lehet a harmadik? Nem sokkal később ezt is megtudtam, azonban elégé kellemetlen volt számomra. A harmadik előre sétált és levette a kapucniját. Kobayashi Keiko volt. Szívem összeszorult, látva azt a lányt akit én tényleg szeretem, de ő ezt csak kihasználta. Gondolatok ezrei töltöttek el. Miért pont az akatsuki? Az akatsuki miért jobb nálam? És miért most tűnsz föl? Miért akkor amikor már éppen túl léptem volna, miért kell engem megint összetörnöd? Testem nem látható mondón, de remegni kezdet. Hogy féltem-e tőle? Nem tudom, csak abba voltam biztos, hogy szabadulni akarok. Várjunk csak, ha ő most az akatsukival van akkor,.... akkor meg kell, hogy öljük. A ráeszmélés mindennél jobban fájt. Szememből apró alig látható, azonban ólom nehéz könnycsepp csordult ki. Tele volt fájdalommal, kérdésekkel amikre sosem kaptam választ. Tudtam, hogy nem az önsajnálatnak van itt az ideje, de nehéz volt elkerülni az értelmetlen azonban mindennél nehezebb kérdéseket. Miért én? Miért engem büntetsz ezzel? Miért nekem kell szenvednem? Ezek azok a kérdések amikre nincs válasz, mivel a kérdések nem is valósak. Mind mind csak az önsajnálatból képződik és ha nem tudjuk belátni ezt akkor ezek a kérdések fognak elemészteni. Ezek azok a kérdések amikkel kibúvókat akarunk keresni a sors rossz dolgai alól, ezekkel próbájuk megtalálni a dolgok miértjét, de azonban ez csak rossz dolgokhoz vezet. Ha hagyjuk akkor csak a lelkünket fogja szét rongálni. Megkel látni a dolgokban a szépet a rossz után, és a rosszon túl kell lépni. Tudtam, hogy túl kell lépnem rajta és nekem kell elmondanom neki, hogy szeretem mivel csak így tudok túl lépni. De miért van az, hogy ez ilyen nehéz?...

👉🦄Nah, sziasztoook. Itt a nyár utolsó része, remélem tetszett. Ha igen jelezd. Arra szeretnélek titeket kérni, hogy irjátok le commentbe menyire tetszik a történet 10- ből menyit adnátok a story-ra.

És még valami, mivel sajnos kezdődik a suli valoszinűleg ritkában tudom majd hozzni a részeket, de mindent beleadok és megpróbálom tartani az egy hét egy rész ( ha több lesz az idom, akkor többet hozok na értitek)
Remélem tetszet ez a rész is^^ sziasztoook🦄👈