Háború árnyékában /Befejezett/

7.rész

Aznap este elkezdtük a műveletet.Elindultunk Virág föld felé. Rengeteg kérdés merült fel bennem, vajon jó vezető leszek, vajon megfelelek az elvárásoknak,vajon megbosszulhatom a halottakat, a barátaimat meg tudom menteni majd, vagy talán elbukok és szembesülnöm kell azzal a ténnyel, hogy miattam haltak meg esetleg talán én is meghalok…? Ezek után szememmel megkerestem Narutot. Szemében az elszántság tüze éget, mely a halott barátai emléke egyre jobban megerősítette az elhatározása mellett. Hirtelen rájöttem, hogyha elég elszánt leszek akkor megmenthetem a barátaimat.

Nem sokkal később megérkeztünk a kiadott pozíciónkba. Előttünk volt a célpont nem mozdult, de mégis olyan érzésem volt mintha csak arra várna, hogy kibújunk a bozótból és bekebelezhessen minket. A művelet perceken belül elkezdődik. Vajon mi fog történni ? Élet vagy halál….?

Éjfél. A művelet elindult. Mindenki egyszerre rohant ki a sűrű bozótból. A hold megvilágított minket. Előre törtünk, a hold fénye úgy világított mintha csak híd lenne  egy bizonytalan jövő felé.Nem tudtam hogy-e rét síromként vagy dicsőségem hirdetője lesz. Elkezdődött. Az ellenség hamarabb fel figyelt ránk mint hittem volna. Pár embert eltaláltak, de legtöbben egyszerűen szelték át a kunaik tengerét. Mindjárt ott leszünk a falnál már csak kicsi van hátra, majd egy éles belenyilalló fájdalomra lettem figyelmes a bal karomon. Egy eltalált. Pár másodperccel később a fal mellé értem ahol már nem ért el a sortűz. Kihúztam magamból a fegyvert és a következő lépésen kezdtem el gondolkodni. Fölfelé nem haladhatunk hisz akkor nem csak egy kunai fog eltalálni. Ha áttörőm azzal túl nagy ricsajt csapok, de a fő probléma az, hogy nem tudom mi van a másik oldalt. Akkor csak egy út maradt még pedig a föld alatt. Shinobi idézés. Megjelent előttem nyolc kutya.

-Pakkun kérlek ás egy lyukat a másik oldalra - kérésem után Pakkun rögtön elkezdett ásni. Nem sokkal később át is ért a másik oldalra.Ekkor érkezett mellém Naruto is. Látszott rajta, hogy kicsit ki fáradt. Még nem térhetett vissza az összes ereje vagy nem tudom. Most nem ez a legfontosabb meg kell találnom azt a kis rést a védekezésükön ahol bejuthatok. A gödör felé néztem majd vissza a barátomra.

- Naruto gyere velem lehet, hogyha a föld alatt megyünk több sikerünk lesz mintha föntről mennénk - jelentetem ki hirtelenjében, bár lehet csak azért csináltam, hogy ne keljen egyedül mennem, ha Naruto velem van nyugalom tölt el, és jobban bízom magamban. Bármi történjék tudom, hogy megvéd és ez a tudat adott nekem egyfajta bátorságot, ami miatt be mertem menni abba a szűk lyukba, úgy, hogy azt sem tudom mi vár a túloldalt. Ahogy bebújtam és elkezdtem előre felé mászni éreztem, hogy Naruto szorosan mögöttem jön, ha nem lett volna ott mostanra bizonyára a bizonytalanság már maga köré csavart volna. Végre megláttam a fényt az alagút végén ( nem még nem haltam meg….) . Ahogy oda értünk kimásztam rajta, majd Naruto is követett. Nem láttunk senkit, kicsit megnyugodtam, de ez a nyugodtság nem tartott sokáig, hirtelen mögöttünk kettő robot szerű izé jelent meg, majd éles fájdalmat éreztem a medencém, a vállam és a tüdőm körül. Oldalra néztem és láttam ahogy Naruto összeesett. Szemem tágra nyílt. Már megint rossz döntést hoztam és megint egy barátomnak kell miattam szenvednie. Miután ezek áthaladtak a tudatomon, megjelent előttem egy ember.

-Ezek jók lesznek. - hangja mély volt és durva szinte a börőmön éreztem a gyűlöletet amit a hangjából hallani lehetett. Ezek utána többször gyomorszájon rúgok amitől a földre terültem. Ahogy próbáltam felkelni megint elkezdet rugdalni, de most a tűdöm környékét találta el ami után nem tudtam fölkelni. Elkezdett mindenem zsibbadni és alig kaptam levegőt. Ez nem lehet igaz, hogy ilyen gyönge lennék a fenéébee.

Elájultam.

Bocsi, hogy csak most hoztam a kövi részt😔😒. Azért remélem tetszett😄🐶. Ha bármi véleményetek van írjátok meg, várom a kritikákat is😄😊.