Háború árnyékában /Befejezett/

8.rész

Mikor magamhoz tértem egy sötét, dohos szagú szobában találtam magam. Mellettem Naruto hevert még mindig mozdulatlanul. Körül néztem a helységben, nem láttam más élőlényt a közvetlen közelünkben, majd föl álltam és az egyetlen fényforrás felé sétáltam. Az ablakon nem volt üveg csak rács ami megakadályozta, hogy kijuthassak innen. Kinéztem az ablakon, a kinti táj számomra teljesen ismeretlen volt. Az erőd amiben fogva tartottak egy hatalmas virág föld mellett terült el, erről eszembe jutott, hogy valószínűleg Virágföld rabolt el minket.

Nem sokkal később hallottam ahogy a zár kattog az ajtóban, majd egy hatalmas nyikorgást és kitárult az ajtó. Két őrrel néztem farkas szemet majd az egyik oldalra fordította a fejét és intett a társának, aki egy lányt lökőt be az ajtón. Megviseltnek látszott, haja aranybarna volt helyenként egy-egy szőke tincs is belekeveredett. Oda sietem hozzá és felsegítettem. Arca koszos volt és apró vágások éktelenkedtek rajta.

-Hogy hívnak ? - kérdeztem magabiztosan.

-Keiko… Kobayashi Keiko vagyok, avarrejtekből. És te ? - kérdezte még nálam is magabiztosabban, amivel kb 2 másodperc alatt a porba tiporta az enyémet. Hát igen a hangja selymes volt mint a selyem és ezt még megfűszerezte a magabiztosága is.

- Hatake Kakashi vagyok…… avarrejtekből. Életemben nem láttalak téged.- válaszoltam, most már nyugodtsággal és ámulattal a hangomban.

-Most komooly sensei ?? 5 percig kivagyok ütve és te már most becsajoztál ?? - szólalt meg Naruto a hátam mögött. Szinte el is feledtem, hogy ő is itt van,majd hátra néztem:

-Nyugodj meg Naruto semmi nem történt amiről lemaradhattál volna. Ő itt Kobayashi Keiko szintén avarrejtekből. - mutattam a mellettem lévő lányra, majd Keiko felé fordultam és most Narutora mutattam - ő itt Uzumaki Naruto szintén avarrejtekből. Most, hogy mindenki tudja ki kicsoda mostmár igazán kiszabadulhatnánk innen, kezd elegem lenni ebből a helyből. - Naruto felé fordultam, szemmel láthatóan jól volt - Naruto használd a rasengant, lehetőleg az ablak mellett táláld el a falat. - Naruto fölugrott.

-Rendben, csak figyelj! - majd egy klón megidézésével létre hozta a rasengant, amivel megajándékozta a falat. Pár másodperc alatt egy hatalmas lyuk tátongót a falon.

-Kész is. Mehetünk. - jelentette ki Naruto, majd kimászott a lyukon, Keiko követte, utána én következtem. Ahogy mindhárman elértük az erdőt akkor hallottam meg a kiabálásokat, miszerint elszöktek a fogjok és követő csapatokat küldenek utánunk. Nem tudtam mit hagyunk hátra, de nem is voltam rá kíváncsi. Most az számított, hogy vissza érjünk bár szerintem egyikünk sem tudta, hogy hol vagyunk.

Ahogy haladtunk előre, egyszerre csak zajokat hallottam mögülem. Hátra néztem és éppen csak eltudtam kerülni azt, hogy pár kunai a testembe álljon. Megálltunk mindhárman, pár másodperc várakozás után láthatóvá vált az ellenségünk aki …. aki nem ember volt. Egy robot volt, úgy nézet ki mint egy ember csak sokkal kockább volt, szó szerint.

-Menjetek tovább - adtam ki a parancsot...persze ekkorra már Naruto nagyban harcolt, Keiko pedig melletem állt.

-Nem hagyunk itt Kakashi -mosolygót rám a lány, én is viszonoztam.

Hirtelen Naruto a fának csapódott, majd a robot megragadta a torkánál és a fának szorította. Rögtön a segítségére siettem, de amit most tettem egész életemben nem bocsátom meg magamnak. A robotra támadtam a Raikirivel, de persze nem hatot rá viszont engem is ugyanúgy mint Narutot a fának vágott, a combomat görcsös fájdalom vette úrrá ami miatt nem tudtam föl állni. A robot még mindig engem figyelt majd amikor eljutott a proceszorjáig, hogy nem tudok föl állni folytatta a dolgát. A robot Naruto felé fordult, kezébe valami féle mesterséges csakrát gyűjtött és létre hozta a Raikirit. Fel nézet Narutora majd egy hirtelen mozdulattal a Raikiri Naruto mellkasán át a fába csapódott. Mintha megállt volna az idő, láttam Naruto arcát, hallottam az ordítását és láttam ahogy a teste a földre esett és nem kelt fel. Mégis mit tettem…...

Köszi, hogy elolvastad remélem tetszett. Nem sokára hozom a kövi részt.