Naruto még mindig ott feküdt a porban. Odasiettem hozzá (már menyire tudtam ) és a hátára fordítottam. Rengeteg vágás, karcolás, zúzódás éktelenedet a testén, de a legsúlyosabb a hasán volt. Megnéztem a puzzusát ami elég gyenge volt de még életben van. Elővettem Naruto táskájából a kötszereket és bekötöttem a sebeit. Nagy nehezen a hátamra vettem. Majd elindultam valami menedék félét keresni.
Az éjszaka hamar leszállt, de Naruto még mindig nem ébredt fel. Úgy aludt mint egy mélyen alvó kisgyerek. Féltetem hiszen a tanítványom. Nem… ez nem olyas fajta érzés volt, inkább mintha az öcsém lenne. Másnap felfedeztem a környéket és nem tapasztaltam semmi fajta veszélyt sem. Ennek nagyon őrültem de annak nem, hogy Naruto még mindig nem ébred föl. Idő közben felszökött a láza is, így tehát elkezdtem borogatni a homlokát. Miután elláttam a kis betegemet magamra is szakítottam időt. Át cseréltem a saját kötéseimet. Ismét eltelt egy nap. Már két napja nem ébred fel.
Másnap mikor felkeltem, láttam ott ült. Végre föl ébredt. Nagyon boldog voltam.
-Hogy érzed magad ?- érdeklődtem.
-Egész jól - válaszolta bágyadtan.
-Holnap indulunk tovább, az úgy jó ?-
-Bocsánat Kakashi-sensei! -
-Miért kérsz bocsánatot??- értetlenkedtem.
-Mert meg kellet volna védnélek téged, de…. de nem voltam elég erős és bajba kevertelek…..és én nem ezt szeretem volna.
-Tudod Naruto a valóságban elég kevésszer van az amit mi szeretnénk. Mi ninják vagyunk az a dolgunk, hogy a falunkat, a barátainkat megvédjük, és ha kell akkor képesek legyünk meghalni egy nemes cél érdekében.
VOUS LISEZ
Háború árnyékában /Befejezett/
FanfictionEz a történet a háborús időkben játszodik.Akkor mikor egy megbízható barát többet ér mint akkár az élet. Ebben a történetben különféle barátok és szerelmek fognak összfonódni a legkülönfélébb módon, de ez nem minden..! Olvass bele és megtudod miről...
