A vacsora - 2.Fejezet

620 33 11
                                    


JongIn POV

Elégedetten nyújtózva kelek fel az ágyból. Hát én este kielégültem, az már biztos! Feleségemre pillantok, aki békésen szuszog tovább. Hihetetlen, hogy amint ránézek, vagy csak rágondolok a szívem hevesen dobog, szinte kipattan a helyéről, ennyi év után is szeretem őt, igazán, egész testemmel, s összes porcikámmal.

Mivel most elég korán keltem, na meg nem sietek sehová így kényelmesen felrakok főni kávét, anélkül, hogy rohannom kéne. Közben neki kezdek valami egyszerű reggelinek, amit nem fogok leégetni, mert nem nagyon tudok se főzni se sütni.

Két apró kar fonódik derekam köré, amire elmosolyodom.

- Szeretlek. - motyogja a hátamba Krystal. Esküszöm megzabálom.

- Én is téged, Drágám. - cirógatom meg gyengéden a karját.

- Egy hétre el kell utaznom egy tárgyalás miatt.

- Megint? - fordulok felé. - Kereshetnének mást, akit ugráltatnak. - ciccegem nem tetszésem jeléül.

- Ne duzzogj, öreg vagy már ehhez. - csipkelődik megint a korommal.

- Mint ha te olyan fiatal lennél.

- Fiatalabb mint te! - kuncogja és egy puszit nyom az arcomra. - Észre se fogod venni azt az egy hetet.

- Ha te mondod. - forgatom meg a szemeim.

- Rosszabb vagy mint egy nő! - nevet fel hangosan.

- Akkor... te sem vagy nő? Mert rosszabb vagy annál. - kezdek kötekedni.

- Tudod, néha nagyon tahó tudsz lenni! - teszi karba a kezeit, de a mosoly ott marad gyönyörű arcán.

- Pont ezért szeretsz. - húzogatom a szemöldökeimet.

- Az a szerencséd, hogy én nem az a nő vagyok, aki egyből megsértődik.

- Ezért mondtam én is... nem vagy

- Ó, fogd be! - pisszeg le, csókot nyomva a számra. - Te mamlasz, reggelezünk meg.

A vigyor levakarhatatlan az arcomról. Ezért is szeretem ennyire Krystalt, ő tényleg más.. teljesen más! Megerőltető volt hozzászokni a természetéhez, mert sok dolgot nem szeret, amit átlagosan egy nő igen. Kezdjük a bókokkal. Nagyon ritka az, amikor elviseli, ha bókolnak neki, így nekem is nehéz volt. Azt se kedveli, ha egy férfi ajtót nyit neki, miszerint "Van kezem, tudom használni." Kemény csaj, akivel senki nem akar ujjat húzni. Miután Krys viszonozta az érzéseimet foggal-körömmel védett más nőktől, és nem egyszer történt meg, hogy elküldte mellőlem azokat a nőket is, akik semmit nem akartak.
Ettől függetlenül megbízik bennem, ahogyan én is benne.

A reggelit végig nevettük, majd ő elkezdett pakolni. New Yorkba kell mennie.. Már most hiányzik, nem szeretem, ha elmegy, nélküle minden olyan hűvös.

Egy hosszú csókot váltunk az ajtóban, majd mikor megjön a taxija egy aranyos mosollyal elköszön. Végig nézem, ahogyan kihajtanak az utcából, végül visszasétálok a házba és készülődni kezdek.

Teljesen készen, elégedetten állok a tükör elé.. Mit nekem harminchat év? Oké, már van pár őszhajszálam, de még az is jól áll. Úgy viselkedek mint egy egoista.. nem lesz ez így jó.

Felsóhajtva pillantok az asztalra, ahol BaekHyun rajzmappája lapul. Megforgatom a szemem, magamhoz veszem és így indulok az iskola felé... fogadjunk, hogy ott lesz.

Meg sem lepődök, mikor tényleg ott áll kipirulva, toporog mint a múltkor. Nem tud megmaradni egy helyben.. és miért vörös mindig az arca?

Odasétálok hozzá, és szó nélkül nyújtom át neki a mappát, amire megkönnyebbülten fellélegzik.

Dance Teacher || KaiBaek ||Where stories live. Discover now