Dance Teacher || KaiBaek ||

Veszekedés - 3.Fejezet

JongIn POV

Szerda van, ami annyit jelent, hogy újra láthatom BaekHyunt.. kifogom faggatni, egyszerűen megesz a kíváncsiság. Krystalt még négy hétig nem látom, mert meghosszabbították a tárgyalásait.

BaekHyun direkt kicsit előbbre hívtuk az iskolához, legyen időnk vele beszélni.

Mikor megjelenik eltátom a számat. Az arca holt sápadt, mint egy tiszta fehér fal, szemei vörösek és biceg. Inkább én sétálok elé, egyszerűen látom, hogy szenved.

- BaekHyun... - Így közelebbről még rosszabbul néz ki. Megszédül, megfogom a karját, magamhoz húzom, és úgy segítem be az épületbe ahol rögtön egy székhez vezetem és leültetem. - Mi történt?

- Semmi komoly - A mosolya nem az igazi.

- Ne hazudj nekem, nem vagyok vak.

- Miért érdekel téged, ha? Elítéled a melegségem, ezáltal engem is, igen vannak problémáim amikhez semmi közöd! - haragos tekintettel, sziszegve áll fel. - Megoldom, nem kell sajnálkozni, se aggódni, azért, mert tíz árnyalattal fehérebb vagyok, foglalkozz magaddal - morogja, majd elhalad mellettem, hogy kimenjen azt udvarra.

Nesze nekem, megkaptam... hát jó.. akkor nem érdekel mi van vele.. A hülye aggódó fejemet, persze, hogy érdekel.. sejtek is valamit, de mi van akkor, ha tévedek?

Megforgatom a szememet, követem, ám megtorpanok amint meglátom, hogy JongHyun karjaiban zokog... neki elmondta? Velem miért nem viselkedik így?

Mikre nem gondolok? Most féltékeny vagyok? De mire? Bassza meg, olyan vagyok, mint egy hormon zavaros tini, tapsot nekem.

Felsóhajtva lépek ki és amint a két ölelkező észrevesz szétrebbennek.

- SeKyung elment a diákjainkért - sétál elém JongHyun.

- Jó - nézek el, mutatva ezzel sértődöttségemet... szánalmasan érzem magam!

~°~°°~°~

-Rendben kezdjük előröl - Hihetetlen, hogy egy maszkot felhúz az arca elé, mint ha nem is sírt volna. - Mondtam, hogy a fiúknak legyen hátul a keze! - Ilyenkor annyira tapasztaltnak tűnik..

- De, Hyung, ez csak próba! - szemtelenkedik az egyik diák.

- Attól még vedd komolyan...Mindenki vegye komolyan! Érthető voltam? - kiálltja el magát fenyegetően, amire a diákok bólintanak. - Rendben.. előröl! - tapsol, a zenét nem kapcsolja be, csak számolja az ütemeket.

Még egy órán át mutogatja az új lépéseket, fél óráig pedig kijavítja azoknak a lépéseit, akiknek nem elég jó.

Fáradtan gyalogolnak el a diákjaink, BaekHyun frusztráltan pakolja el a cuccát, miközben vállával próbálja megtartani a telefonját, amit füléhez nyom. Köszönés nélkül megy el. Fantasztikus.. beszélni akarok vele, nem érdekelt, hogy elutasította a segítségemet.. Elkérem JongHyuntól a számát.

- Sajnálom Baeket - lép mellém az említett.

- Neked elmondta mi a baja?

- Nem, de elég egyértelmű, hogy ChanYeol bántalmazza.

- Te is így gondolod?

- Biztos vagyok benne.

- Megadod a számát, próbálok beszélni a fejével.

- Ó, csak nem megkedvelted?

- Nem. Egyszerűen aggódom érte - morgom. - Csak ad meg, és ne kérdezősködj, mert megcsaplak - kapom elő a telefonomat, hogy bepötyögjem a számát.