Dance Teacher || KaiBaek ||

Vége - 9.Fejezet

JongIn POV

Kedvelem, kedvelem BaekHyunt, ezen nincs mit letagadni. A szívembe véste magát, még ha eleinte nem is akartam. Azt hiszem jól mennek a dolgok köztünk, bár mikor együtt "fürödtünk" és lekezelt, utána kicsit furcsán viselkedett, de inkább nem hoztam fel.
Már eltelt egy hónap, az iskolának pedig hamarosan vége. A diákok már nagyon izgulnak az évzáró miatt, én pedig egyre szarabbul érzem magam, mert ma utoljára szembe kell néznem a feleségemmel. Nincs kedvem ehhez. Belefáradtam a kérdésekbe, abba, hogy rám próbálják erőltetni az együtt maradást.. Nem. Ennyi a válaszom. Aish. Indulnom kéne, de annyira hányingerem van, Ah, ne legyél ekkora nyomorék Kim JongIn, felnőtt férfi vagy!

- Baek!

- Hüm? - bukkan elő a feje az ajtónál.

- Nem jössz velem? - nézek rá maci szemekkel.. Ja nagyon felnőtt férfi!

- Jó próbálkozás, de nem. Még el kell intéznem egy fontos hívást - rázza meg a telefont.

- Az nem ér rá?

- Nem - jön be végül a szobába. - Sok sikert - ölel meg. - Ezután teljesen vége lesz, meg fogsz könnyebbülni - kezdi el begombolni az ingemet.

- Tudom.

- Jó utat. - Még egyszer megölel és elsétál. Megint furcsán viselkedik.. Istenem, annyira zavar, hogy nem tudok rajta néha kiigazodni. Annyira tudni akarom, hogy ilyenkor mikre gondol!

Azt hittem hosszabb lesz ide az út. Direkt végig szenvedtem, de nem, még így is olyan gyorsan ideértem... sajnos.

Belépek az épületbe, a szívem gyorsabban kezd verdesni.. csak legyen gyorsan vége.

Meglátva a feleségemet elfintorodok. Szépen, elegánsan, egy nőhöz méltóan van felöltözve.. ez a nő, akibe beleszerettem, akit feleségül vettem... Azt hittem együtt fogunk megöregedni, hihetetlen szép, belülről még is rohad és ez kiakasztó, leromboló. Végig nézek a teremben, de annyira nem érdekel mér a szituáció, hogy minden arc homályos. Erre a napra nem akarok emlékezni.. soha.

Nos, akkor kezdjük.

~°~°~°~°~°~

Megkönnyebbülésemben felnevetek. Tényleg szabadnak érzem magam! Milyen régen is éreztem magam így, már el is felejtettem hogy ez ilyen frissítő.

- Baekkie! - robbanok be a nappaliba, ahol éppen nézi a tévét.

- Aish! Megijesztettél! Hogy ment?

- Jól, elvált vagyok hivatalosan is.

- Hüm, az jó - mosolyog halványan. - Holnap megünnepelhetjük.. mondjuk áthívhatnánk JongHyunt és Kibumot.

- Király lenne, és elmondhatnánk nekik végre, hogy kedveljük egymást úgy.

- Rendben. - bólogat.

- Elintézted a telefont? - ülök le mellé.

- Ja.. jól ment - von vállat.

- Baek.

- Igen? - fordítja felém a fejét. Egyik kezemet a derekára vezetem, és közelebb húzom magamhoz. A másik kezemmel alsó ajkára simítók. Szép szája van. Csókolni valóak. Furcsán érzem magam, mert ő.. még is csak egy fiú. Szokatlan vele csókolózni, más, de még is jó. Szemeibe nézek. Ezekben a fekete gyönyörűségekben el lehet veszni...

- Khm,... már vagy két perce bámulsz - nevet fel kínosan.

- Mert gyönyörű vagy.

- Fiú vagyok...