Dance Teacher || KaiBaek ||

A találkozás - 1.Fejezet

JongIn POV

Lassan pislogok, érezve arcomon a napsütés melegét. Kinyitom a szemem, oldalra fordulok átkarolva a feleségem derekát. Elmosolyodom, amint ölelésembe bújva laposan pislog. Apró csókot nyomok ajkaira reggeli köszöntésképp.

Harmincnégy éves, rajztanárként dolgozó férfi vagyok. Feleségem van három éve.. az én egyetlen Kystalom. Bár még nincs gyermekünk, nagyon szeretnénk, egyszerűen még élvezzük egy kicsit egymást társaságát.

- Mennem kell. - sóhajtom, ahogyan rápillantok a faliórára.

- Tudom. Csinálok gyorsan reggelit, addig el nem mész, míg nem eszel! - bök mellkason, kipattanva az ágyból.

Vigyorogva állok én is fel, hogy elmenjek letusolni. Nem vagyok már oly' fiatal, még is annak érzem magam, bár mán nem járok annyit konditerembe mint tinédzser koromban, de jól tartom magam, nem engedem, hogy az izmaim a semmibe vesszenek, jól tartom magam. Kreol színű bőrömön érzem a hideg cseppeket, majd jólesően törölgetem át a testem, utána felöltözök valami elfogathatóba, hogy utána a konyhába sétáljak. Krytal már nagyban megterített, ami annyit jelent, hogy együtt szeretne velem reggelizni. Megforgatom a szemem, mosolyogva ülök le és kezdek el enni.

- Ez nagyon finom, Drágám. - bólogatok elégedetten, karórámra tekintve. - Jesszus, elkésem!

- Dehogy, még csak fél nyolc van. - legyint.

- Nem emlékszel?! Találkozóm van a tánctanárral, elég gázos lenne, ha úgy mutatnám be az osztályomnak, hogy még a nevét sem tudom. - állok föl, magamhoz véve a táskám. - Szeretlek, Édesem, majd jövök. - nyomok egy futó csókot az ajkaira, és a kocsikulcsot felkapva rohanok is.

Leparkolva a suli előtt vetem magam befelé, pár diáknak köszönve. Igazán nem értem a mai fiatalokat, nagyon szemtelenek tudnak lenni, de ettől függetlenül a szívemhez nőttek a rosszaságok.

Az igazgatóihoz érve észreveszek egy viszonylag alacsony és fiatal srácot, ahogy kényelmetlenül toporog, kipirult arccal.

Nagyon remélem, hogy ő a tánctanár, és nem ment már el, ha nem ő.

- Jó napot.. te lennél a tánctanár? - Sietek elé, meghajolva, ahogyan kell.

- Napot' igen, én lennék. Az egyik osztályfőnökkel már beszéltem, állítólag mind a három osztálynak ugyanakkor van az ofője, és akkor tarthatnák a táncórát. Ó, jaj, de modortalan vagyok, a nevem Byun BaekHyun. - mosolyodik el lágyan. Zavarban van, így tenyeremet a vállára helyezem nyugtatásképp.

- Én Kim JongIn vagyok, és igen az osztályfőnökin szeretnék, ha a táncot tanítana a kölyköknek. Ne haragudj, ha ezzel megbántalak, de hány éves vagy? Nagyon fiatalnak tűnsz.

- Nem sértesz meg vele. - kuncogja - tizenkilencet töltöm az idén. Tudom.. fiatal vagyok, de kiskorom óta odáig vagyok a táncért a keringő az egyik kedvencem, hisz' olyan gyönyörű és művészi, érted? - ecseteli, gyorsan, beleadva minden csodálatát, hadarva. Tehát egy kisfiúval van dolgunk.. ez vicces lesz.

- Persze, hogy értem. A művészet hozzám tartozik, rajztanár vagyok. - mosolygok. Ez a srác egy energia bomba, kíváncsi vagyok hogyan kezeli a srácainkat, mert ők aztán tiszteletlenek.

- Woah! Ez tök menő, én is nagyon szeretek rajzolni, de anyám azt mondta nem érek el vele semmit. - sóhajtja.

- Szívesen megnézném a rajzaidat valamikor, viszont nekem sietnem kell, örülök, hogy megismerhetlek, akkor ma tizenhárom órakor az udvaron - közlöm vele, majd amint csak bólint egyet továbbsietek, mert nem szeretnék késni az órámról.