Dance Teacher || KaiBaek ||

Keserű múlt - 5.Fejezet

Kibum POV

Nyugodt pillantásokkal bámulok ChanYeolra, nem hittem volna, hogy valaha újra látom.

- Szia ChanYeol - köszönök végül, de ő csak tovább bámul rám, így úgy döntök folytatom a beszédet. - Rég láttalak.

- Öt éve - szólal meg - Hogy vagy?

- Mint látod, még élek - ráncolom a homlokom, ahogy az emlékek elöntik az elmém. - Pofátlanság, de ti együtt vagytok? - pillantok BaekHyunra, aki bólint. - Ez mindent megmagyaráz - motyogom. - És mond csak, Chan, szeded a gyógyszereidet? - vonom fel a szemöldököm. Megrándul az arca. - Tehát nem... pedig jobban tennéd - szúrósan méregetem - Köszönöm, hogy jöhettem - fordulok JongHyunhoz, elmosolyodva - Most mennem kell - mondom, és mielőtt bárki is mondhatna bármit, lelépek..

Muszáj lesz beszélnem BaekHyunnal négyszemközt.. Figyelmeztetnem kell!

~°~°~°~°~°~

- Á, Baek, vártalak már - mosolygom. Megkértem, hogy valamelyik nap jöjjön át hozzám. - Gyere csak beljebb, kérsz esetleg valamit?

- Nem, köszönöm - veszi le a cipőjét, utánam sétálva. A nappaliba megyünk, leülünk egymás mellé. - Tehát, miről szerettél volna velem beszélni? - fordul felém.

- Nem köntörfalazok... - veszek egy nagy levegőt. - Szakítanod kell ChanYeollal.

- Ha? - lepődik meg. - Már miért és kéne? Hogy te összegyere vele? Tudod, próbáltam kérdezni ChanYeolt, hogy honnan ismeritek egymást, de nem mondott semmit! El akarod tőlem venni, igaz?

- Nyugodj meg kérlek... hadd magyarázzak el mindent.

- Hallgatlak - teszi karba a kezeit, komoly és mérges arccal kémlelve engem.

- ChanYeol és én.. együtt voltunk öt évig, de olyan történtek a kapcsolatunkban, amiket te nem akarsz átélni... Ő erőszakolt téged sebesre, nem igaz? - kelletlenül bólint. - Kezdem az elején.. Tizenhét éves voltam, mikor kiszöktem otthonról, hogy elmenjek egy buliba, ahová csalással jutottam be, és ott találkoztam ChanYeollal. Meghívott egy italra, beszélgettünk, nevettünk és számot cseréltünk. Majd napok múlva elkezdünk találkozgatni, olyan titkos kapcsolat volt köztünk, mert senki sem tudta. Szerelmes lettem belé. Minden jól ment és végül eljutottunk a szexhez is amitől az elején féltem, de rábíztam magam. Végig kedves, óvatos volt velem, úgy nyúlt hozzám, mint egy porcelánbabához. Egy év után hozzáköltöztem, nem érdekelt senki véleménye. Leérettségiztem és valamit akartam kezdeni magammal, és mindig is szerettem a divatot, így gondoltam elkezdhetnék ruhákat alkotni, először csak magamnak csináltam, majd Yeolnak is terveztem pár darabot, míg felhalmozódtak a darabjaim, és elkezdtem őket eladni az interneten, kicsit talán túl drágán, mert kézzel készültek voltak, és mindegyikből csak egy készült. Cégek harcoltak értem, hogy menjek hozzájuk dolgozni, és mint minden épeszű ember, a jól fizető mellet döntöttem, néha még modellkedtem is a saját ruháimnak, de volt egy kedvenc modellem, Choi Minhonak hívják. A lényeg az, hogy Yeol boldog volt, amiért ilyen jól mentek a dolgaim, és elakart jönni egy bemutatóra, ahol kivételesen én is szerepeltem... a cég pedig megkért arra, hogy a végén egy picit simuljak össze Minhoval, amit megtettem. Soha nem láttam olyan mérgesnek Chant, elpattant az agya, és azon az éjszakán volt az első, mikor megerőszakolt.. de megbocsátottam neki.

Három évig megvoltunk egymás mellet, de nagyon sokat veszekedtünk, én frusztrált voltam a sok munkától, ChanYeol pedig állandóan féltékenykedett, mert időközben kiderült, hogy Minho szerelmes volt belém, és nem félte kimutatni. Chan egyre erőszakosabb lett, és itt nem csak a szexre gondolok. Volt, hogy megvert, nem kedveskedett tovább. nem volt normális, így nehezen, de elráncigáltam egy pszichiáterhez, aki négyszemközt beszélt vele és nekem csak annyit mondott, hogy figyeljek arra, hogy rendszeresen szedje a gyógyszert, amit felírt neki. Egy ideig minden rendben is ment, ismét kedves lett, de azután történt egy olyan dolog, ami miatt kiakadt.. Valahol talán az én hibám is volt, de Minho megcsókolt, bár nem akartam, Yeol pedig látta. Nem volt elég, hogy megerőszakolt, de annyi méreg és adrenalin volt benne, hogy eltörte mind két karomat, majd csak úgy eltűnt. Elájultam és mikor felébredtem már a kórházban voltam.. Kiderült, hogy Minho talált rám, és hívta ki hozzám a mentősöket. Miután nagy nehezen felépültem Amerikába költöztem és öt évig éltem ott, nem rég jöttem vissza - fejezem be a mesélést, figyelve a sokkos tekintetét.