Dance Teacher || KaiBaek ||

Megbocsátás - 4.Fejezet

JongIn POV

- Idióta vagy! - üvölt le kedves barátom.
- De nem hittem volna, hogy ez fog történni!

- Akkor se kellet volna elmondanod, hátba szúrtad!
- Nem akartam.. de BaekHyun is hibás - teszem karba a kezeim.
- Ne kend rá! Hányszor mondjam el neked, hogy ő csak egy gyerek?

- Totál bűntudatom van..

- Legyen is... ilyen emberrel nem dugok.
- Hagyj már ezzel.. tényleg rosszul érzem magam, pedig azt hittem jót teszek. Most mit csináljak?

- Te barátom már semmit. Elcseszted, Baek egyenes gyűlöl, amit teljesen megértek. Mivel ChanYeol egy hetet adott neki, amit a kórházban tölt, hozzám költözik, de biztos vagyok benne, hogy vissza akar majd menni...

- Akkor akadályozd meg!

- Nem fogom.

- Mi? Miért nem?! Tudod, hogy mit művelt vele!

- Saját döntései vannak, ha ezt akarja, megteszi. Majd egyszer megtanulja hol van a helye, és hogy mit kell tennie ilyenkor - végig komolyan beszél, utálom mikor ilyen.. jobban szeretem a hülye JongHyunt.
- Belefog halni - csóválom meg a fejem.

- Te fogsz meghalni, ha Baek közelébe mész.
- Olyan vagy~!

- Igen, ilyen vagyok, és most, hogy ezt letudtuk csinálok neked valami kaját.
- Éhes is vagyok, besegítsek?
- Gyere - nyújtja a kezét, amit elfogadok, hogy együtt a konyhába menjünk.

Szépen vagyok... Tényleg azt hittem jót teszek neki, erre a kórházban köt ki. Jóvá akarom tenni! BaekHyun soha nem ártott nekem, én pedig hülyén gondolkodtam, és tönkretettem a kapcsolatát. Beszélnem kéne ChanYeollal megint? De lehet azzal még jobban feldühítem, és most nem ez az egyetlen problémám.
Krystal holnap hazajön a válóper miatt és az én szüleim meg az övé is jönnek. Meg akarnak győzni azzal kapcsolatban, hogy hatalmas hibát követek el azzal, hogy elhagyom álmaim nőjét. Ja.. álmaim, azelőtt, miután mással szexelt volna a hátam mögött. Az a nő egy hiba volt, a szüleinknek meg csak az utód kell, de kurvára nem az enyém az a gyerek. Bár ők ezt nem tudják, mivel Krsystal hívta fel az én őseimet is panaszkodni, és nem mondott teljesen igazat. Na majd én felvilágosítom őket, elmondom a teljes sztorit, rólam szálljanak le, elválok akkor is ha törik, ha szakad.

Másnap száj elhúzva néztem ahogyan a szüleim autója beáll a ház elé. Nem akarom ezt, semmi kedvem tárgyalni velük erről.. Még is kinyitom nekik az ajtót.
- Szia, Drágám! - puszilt meg anyám az arcomat és átölel. Nem ölelem vissza, rossz kedvem van. Az apám csak bólint felém, látszik rajta, hogy ő sem akarja ezt.

Besétálunk a nappaliba, én, mint egy kölyök, leülök a fotel elé, ahová a szüleim ültek. Úgy érzem magam, mint régen, mikor mindig mindent így beszéltünk meg.
- Hamarosan Krystalék is megérkeznek... szeretném, ha kedves lennél vele - közli anyám.
- Viccelsz ügye? - kerekednek ki a szemeim. - Anya, az a nő megcsalt.

- De gyermeket vár tőled!

- Már ha az enyém lenne - pusmogom.
- Mit mondasz?
- Hogy a baba nem az enyém!

- Nekünk azt mondta, hogy.

- Hazug ribanc. Anya, én szerettem őt, mindent megadtam neki, amit csak kiejtett a száján, ám a gyermekkel várni akartam, de ő nem. Úgy döntött szerez magának egy pasit aki felcsinálja és majd hazajön, elmondta volna, hogy tőlem van, de elrontottam a zseniális tervét azzal, hogy hirtelen megjelentem, s rajta kaptam ahogyan a nyelvét másnak nyomja le. Köszönöm, nem kérek belőle. Nem érdekel hova fog nekem térdelni, nem fog érdekelni, ha zokogni, könyörögni fog. Eljátszotta a bizalmam.