Nemezis

6

- Én... nem... Te hallgatóztál? - förmedtem rá. A támadás a legjobb védekezés elvet alkalmaztam. 

- Nem. - rázta meg a fejét. - Én voltam a  téma. És én hallgattam ki. Tehát nem hallgatóztam, csak hallgattam az információkat. Magamról. Van különbség. - magyarázta és úgy tűnt, ő komolyan is gondolta amit mondott.

- Akkor sem szép dolog kihallgatni mások beszélgetéseit! Az egy privát telefonhívás volt!- kértem ki magamnak és most, hogy az ijedtség kezdett elmúlni, átvette a helyét a harag. Megint. Hogy lehetek már megint mérges erre a srácra? 

- Igen, aminek a téméja én voltam, meg a feszülős pólóm. - nézett rám hunyorogva. Észrevettem, hogy ezt gyakran csinálta. Talán szemüveges volt? Mindegy, most nem ez volt a lényeg, hanem hogy épp égtem. Már megint. És nagyon. Hogy lehet, hogy mindig sikeresen beégettem magam ezelőtt a srác előtt? Hiszen huszonnégy órája sem ismertem! 

- Egyáltalán nem a feszülős pólód volt a téma! - ráztam meg a fejem zavartan és akaratlanul is a mellkasára villant a tekintetem. Basszus! Tényleg feszült rajta a póló. Remek. Tényleg kinyírom Gint. 

- Tényleg? Pedig én úgy hallottam. - ütögette meg az állát.

- Hát. - léptem el mellette, miközben becsuktam az ajtót. - Rosszul hallottad. Ugyanis meglehetősen biztos vagyok benne, hogy azt mondtam "Nem figyeltem meg, hogy ráfeszül-e a póló a mellkasára". 

- De ettől a téma még a tökéletesen kidolgozott mellkasom volt. - lesett rám oldalról, mire sóhajtottam egy nagyot.

- A legjobb barátnőmmel beszélgettem. - adtam meg magam. - Ő érdeklődött felőled, meg afelől, hogy ráfeszül-e a mellkasodra a póló. - sóhajtottam. Ha már égek, égjek becsületesen.

- Hát, akkor megmondhatod neki, hogy igen! Feszül rajtam a póló. - pillantott le a pólón is átvillanó izmaira.

- Ne aggódj, nem kell elmondanom neki, ugyanis a saját szemével is látni fogja. Legkésőbb holnapután már itt lesz. Imád téged. És ha most megbocsájtasz...-  nyomakodtam el Shawn mellett azzal a feltett szándékkal, hogy lemegyek a konyhába. Úgy gondoltam most már ideje volt tényleg megcsinálni a vacsorát. Volt egy kis lelkiismeretfurdalásom, amiért ilyen könnyen elárultam Gint Shawnnak, de miatta találtam magam ilyen kellemetlen szituban, így a legkevesebb volt, hogy ő is kellemetlen helyzetbe kerüljön, nos... a tudta nélkül is.

Az már más kérdés, hogy a rajongása mindenki (főleg Shawn) számára nyílvávanvalóvá fog válni, amint beszabadul a házunkba. Illetve, előbb a saját házukból kell kiszabadulnia, de nem féltettem Gint, főleg most, hogy tudta, jövendő gyermekei apja itt van a házunkban. 

Szórakozottan, a gondolataimba mélyedve lépkedtem a lépcsőn, így azt hiszem jogosan mondom, hogy majdnem legurultam a lépcsőn, amikor Shawn hangjától ijedtemben ugrottam egyet. 

- Szóval ő a rajongóm. Te miért nem? - érdeklődött.

- Shawn, ne settenkedj! - szóltam rá még mindig hevesen dobogó szívvel. 

- Nem settenkedtem! - kérte ki magának sértődötten. 

- Persze. - hagytam rá és gyorsabban szedtem a lábam. - Ne kövess már! - szóltam rá ismét, amikor a nyomomban ő is lelépett az utolsó lépcsőfokról.

- Nem követlek! Csak nem válaszoltál a kérdésemre. 

- Melyikre? - kérdeztem sóhajtva.

- Miért nem vagy a rajongóm? 

- Istenem, Shawn, hagyjál már! - nevettem fel hitetlenül. A csapnál megmostam a kezem, aztán felcopfoztam a hajam. 

- Ne, már Manócska! Azt mondtad bármit kérek, segítesz.