Zűr a jazz városában (Supernatural & The Originals crossover) //SZÜNETEL//

12. fejezet - Castiel & Rebekah

A szobában szinte tapintani lehetett a feszültséget. Castiel rég látott ehhez foghatót. Érezte, ahogy vibrált a levegő, az elfolytott dühtől.

Dean kidüllesztett mellkassal nézett szembe a házigazdájukkal, aki szintén nem pislogott már vagy öt perce, annyira indulatosan bámult vissza a vadászra. Sam a szemét lesütve vizsgálta a szőnyeg mintáját zsebredugott kézzel, és az angyal biztosra vette, hogy legszívesebben láthatatlanná vállt volna.

A szöszi, aki elrabolta Deant láthatóan nem zavartatta magát, mert amikor egy pillanatra abbamaradt a beszélgetés nekiállt kitölteni a második italát. Közben kacéran vizslatta a fiatalabbik vadászt a szeme sarkából.

Kényelmetlen volt kihúzott háttal ülnie az angyalnak a kemény szófán már percek óta, annyira közel Hayleyhez, hogy érezte a belőle áradó hőt. A nő is ideges volt, percek óta az ujjaival babrált, és hol a hasára rakta a kezét, hol a dívány szélét szorongatta.

Cas már majdnem megszólalt volna, hogy valahogyan enyhítse a kialakult helyzetet, amikor megelőzték. Hálás volt érte, nem a diplomáciai érzékéről volt híres.

- Tudod mit, húgom? Unom már, hogy mindig belekevered a családot a zűrös kis ügyeidbe. Ki sem látunk a problémákból, nem hiányzik még egy. - felpattant és vetett még egy gyilkos pillantást Deanre. - Hayley, te viszont szépen velem jössz - intett a nőnek.

- Zűrös kis ügyeim? Ha jól emlékszem miattad van ez az egész cirkusz! - csapta le újra a poharát a szőke nő, de ezzel egyidőben szólalt meg a barna hajú is:

- Azt lesheted! Nem fogom füttyszóra a lábaid elé vetni magam.

A két vadász kérdőn nézett az angyalra, aki csak megvonta a vállát. Vajon mit várhattak tőle?

- De, pontosan ezt fogod tenni! - indult a kanapéhoz a férfi, mire a testvérpár elállta az útját. - Ha nem mentek arrébb itt vér fog folyni!

- Csak a sajátod - nyújtotta Dean a kezét Sam felé, aki egy akkora kést adott neki, mint egy kisebb kard.

- Valóban? Ezt vegyem kihívásnak? - mosolyodott el a férfi, de semmi melegség nem volt benne. Az angyal egyenesen hátborzongatónak találta.

- Nik, viselkedj. - csóválta meg a fejét unotta Rebekah.

- Igen Nikki, tanúlj egy kis jómodort. - bátorodott fel Dean. Ez volt az a pont, amikor az angyal megérezte, hogy eljött az ő ideje.

Angyalkardja a kezében termett, de senki sem látta. Mindenki csak az egyre jobban vicsorgó férfit és a bátor vadászt nézte, így lassan felemelkedett a kanapéról és szabadjára engedte az erejét.

A Winchesterek mintha megérezték volna, hogy mire készü és azonnal féle kapták a fejüket, ezt követte a többiek reakciója is.

Castiel látta, ahogy a szárnyai árnyéka kirajzolódik a falon és a belőle áradó fény beragyogja a szobát. Melegség töltötte el ettől. A hatalomtól.

Egyik kezében a karddal a fiúk felé lépett, a másikkal a veszélyesnek ítélt alakra intett. Kezéből fény tört elő és a falhoz csapta a férfit. Hangos csattanással kenődött fel az egyik kárpitra. A húga és Hayley meg sem mozdultak, megbabonázva figyelték az angyalt.

Sam elkapta a karját, Dean a vállát ragadta meg, és egy szempillantás alatt tűntek el az itt jelenlévők szeme előtt. Teleportálta őket.

Pár utcával arréb fájdalmasan csapódtak a kemény macskakőnek, egy viszonylag kihalt útszakaszon. Az angyal érezte, ahogy az ereje gyorsabban hagyja el, mint azt korábban gondolta volna és elterült a földön. Sötét foltok táncoltak a szeme előtt, hirtelen még fázni is kezdett. Még hallotta, ahogy Dean mond valamit neki vagy talán Samnek és elsötétűlt elötte a világ.