Zűr a jazz városában (Supernatural & The Originals crossover) //SZÜNETEL//

16. fejezet - Sam & Rebekah

- Akkor, mi legyen? - pakolt ki Dean pár üvegcsét az asztalra. - Szenteltvíz, só, halott ember vére vagy az a fura növény, amit Sammy hozott? - vett a kezébe még egyet, amiben aranysárga folyadék volt, majd miután beleszagolt, fintorogva letette azt-

- Mondtam már, hogy a neve verbéna. És, ha nem akarsz este, úgy viselkedni, mint egy zombi, akkor fogod magad és te is iszol belőle - vette ki a kezéből a másik Winchester az üveget és töltött belőle az előtte lévő poharakba.

Még mindig a hotelszobában voltak, de kicsit feldobták a helyet. Kések, töltények, hosszú ezüst pengék és sóval teli zacskók borítottak a helyiséget. Ha betoppant volna egy takarítónő, minden bizonnyal itt helyben ájul el a látvány okozta sokkhatás miatt.

- A többi semmit se fog elérni. Legfeljebb kinevetnek, ha szenteltvízzel borítasz le valakit este.

- Mi van, ha a csapos csak meg akart mérgezni? - hagyta figyelmen kívül Dean, az öccse előző kijelentését. Túl régóta volt űzte már a családi vállalkozást és vadászott le vámpírokat a jól bevált módszerekkel, hogy így hirtelen más eszközökhöz folyamodjon. Hiszen mikor ért többet valamilyen különös fűszernövény, mint egy ezüstpenge?

- A neve Camille, és hatásos volt a verbéna, mikor hiszed már el? - az egyik vizes- verbénás poharat Dean felé, a másikat az angyalnak nyújtotta. A harmadikat ő maga emelte fel. - Fenékig.

Az angyal és a vadász bizonytalanul szemlélte az italt, mire Sam felhajtotta. - Nem azért rohangáltam az elmúlt két órában a városban, hogy most kárba menjen. Jobb lesz, ha megisszátok - vetette oda a társainak félvállról és a még félig teli üveggel leült a kanapéra. Megmártotta benne a késeit, különösen a démonölő pengéjét, és lerakta őket az asztalra száradni.

A bátyja és Castiel szótlanul nézte, így folytatta. Elővette azokat a töltényeket, amiknek a fele meg volt töltve azzal a keverékkel, amivel árthatnak a boszorkányoknak, a fele pedig üres volt és munkához látott.

Szépen, egyesével megtöltötte őket porrá őrölt verbénával, meg a folyadékkal is és kis kupacokba rakta őket. Készülni kellett a vacsorára.

~

A szobát elborították a szebbnél szebb ruhák. Bordó estélyi hever gyűrötten az ágyon lévő kupac tetején, de hamarosan érkezett rá a fekete strasszköves társa is. A vámpír a szekrénye előtt állt és mérgesen dobálta ki egymás után annak a tartalmát. Egyszerre bosszantotta és kíváncsisággal vegyes izgalommal gondolt a vacsora gondolatára.

Negyed órával korábban elérte Samet, aki csak annyit mondott neki, hogy jönnek. Próbálta lebeszélni, de nem sikerült, a Winchesterek túl elszántak és kíváncsiak voltak. Hiába mondta nekik, hogy nem csak ők lesznek az egyedüli vendégek és az este valószínűleg véres leszámolásba torkollik, a fiúk fel akarták mérni a Mikaelsonokat, és ez az alkalom ígérkezett a legjobb ötletnek.

Végül kiválasztott egy finom fekete csipkével díszített szürke ruhát, ami nem is volt annyira ünnepi és elégedetten állt fel. Esze ágában se volt lemenni, hogy segítsen a fivéreinek az előtérben, ahol nagy munkálatok folytak. Korábban amikor kilépett Elijah egy csapat vámpír segítségével hozatott be egy hosszú asztalt és kezdett el dirigálni valamilyen lampionokkal és terítőkkel kapcsolatban. Ti szerveztétek, oldják meg nélkülem. - vonta meg a vállát és bezárkózott. Most nem volt kedve parancsokat osztogatni, ami általában nem volt jellemző rá. Hiszen ugyanolyan heves vérmérsékletű és főnökösködő volt, mint a hibrid bátyja.

Helyette az ölében a laptopjával és a telefonjával a kezében információ után kezdett kutatni a vadászokról. Az első dolog, amit talált egy korábbi körözés és letartóztatás volt Dean és Sam Winchesterre. Hamar visszahívta az egyik informátora az rendőrségtől, és átküldte neki az akkori aktákat.