Zűr a jazz városában (Supernatural & The Originals crossover) //SZÜNETEL//

15. fejezet - Dean & Rebekah

A Winchester hasogató fejfájásra ébredt. A torka száraz volt, a látóterében fekete foltok táncoltak, amikor kinyitotta a szemét, a nyaka elgémberedett a kemény felülettől, amin feküdt és valamilyen ismeretlen okból az ingéből bódító szivarfüsttel keveredett sörszag áradt. Mikor is ivott utoljára sört?

- Látom felkeltél - dobott le mellé nem túl finoman Sam egy könyvet, mire a bátyja úgy érezte, mintha megremegne alatta a föld. - Mosakodj meg és beszélünk.

- Mi történt? - vakarta meg a tarkóját. Az előző estéből utoljára az a kép maradt meg neki, hogy belép a bárba. Utána teljes sötétség.

- Ha megfürödtél megbeszéljük - lépett arrébb Sam és kezdett el pakolászni az asztalon. Majd mintha eszébe jutott volna valami, megfordul és a fejéhez kapott. - Ó, és ne spórolj a tusfürdővel.

Dean morgott valamit és bezárkózott a fürdőbe. Hosszú percekig engedte magára a meleg vizet lemosva az út porát és még sok mást. A feje is kezdett kitisztulni. Egyre több részletre emlékezett vissza az előző estéből. Legelőször is arra, hogy a amikor márt azt hitte megszabadult a munkától és jöhet a szórakozás, helyette ott is munka fogadta, Klaus Mikaelson személyében.

Belebújt egy a kis szekrényre készített puha, frotír köntösbe és visszament a nappaliban időző öccséhez. a szállodai papucs a legfinomabb anyaggal volt bélelve, a köntös annyira volt bolyhos, amennyire azt szerette és még szantálfa illatú apró tusfürdős flakonokat is talált.

- Gondoltam jobb lesz, ha felhozatom - bökött Sam az asztalon lévő tálcára, ami megvolt pakolva mindennel, ami jó reggelire. Rántotta halmok, palacsinták, bacon szeletek és még egy rakás gyümölcs is sorakozott rajtam mintha nem három, hanem harminc főre rendelték volna. A másik karosszékben Cast találta, aki érdeklődve szemezett egy pohár kávéval. A kávé hallgatott mint a sír.

- Hogy vagy, haver? - paskolta meg Dean az angyal vállát. Közben levetette magát és a díványra és egyszerre tömött be a szájába vagy öt palacsintát és egy adag rántottát. Farkas éhes volt.

- Azt hiszem jól... haver. - kortyolt bele Castiel a poharába. Egy korty elég volt neki, undorodva rakta vissza a tálcára. Érezte az italnak minden egyes részecskéjét, és be kellett vallania nem volt jó ízük.

Miután Sam is megreggelizett elégedetten dőlt hátra. Gonoszan rámosolygott a bátyjára és karba tette a kezét. - Tényleg kíváncsi vagy arra, hogy mi történt tegnap este?

Dean bólintott és nekilátott egy újabb szelet pitének. Életében nem evett még ilyen finom reggelit. Mintha még a nap is jobban sütött volna, minden egyes szelet elfogyasztott pite után, így azon volt, hogy az utolsó morzsáig eltüntessen mindent.

- Bőven éjfél után, gondoltam megnézem mi tart neked ennyi ideig, így lementem. És tudod, hogy mit találtam? - úgy tűnt az angyalt jobban érdekli Sam története, mint a másik Winchestert. - Téged és a hibrid vámpír Niklaus Mikaelsont holtrészegen egy csapat prosti társaságában! - emelte fel a hangját.

- Akkor biztos jól elvoltunk - kotyogott közbe Dean.

- Igen, elvoltatok - masszírozta a halántékát a fiatalabb Winchester. - És arra emlékszel, hogy utána mi történt?

- Nem nagyon.

- Akkor had világosítsalak fel - csapta össze a kezét Sam - Miután közöltem, hogy jobb lesz ha megyünk, te és az új barátod egyszerűen kinevettetek és rendeltetek még egy kört. - ez nem nagyon hatotta meg a testvérét, ezért folytatta - Majd, amikor a csapos is közölte, hogy záróra van a vampírpajtásod majdnem kitörte a nyakát, te pedig őt éljenezted. Ha nem vagyok ott, akkor komolyabb baj is történhetett volna!