Lucky One [Chanyeol FF]

✨🗼 1. 🗼✨

Ehhez a fanfictionhoz Spotify lejátszási listát is készítettem, amit megtalálhattok a Spotify profilomon, ukwonkook néven.  

- Küldd el!
- Felesleges.
- Küldd már el, Sam!
Leütöttem az entert, és a kitöltött jelentkezési lap eltűnt a képernyőről.
- Ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha csináltunk. - nevettem fel.
- Na és? Ha nem jön össze, nem jön össze, ha mégis, akkor meg örülünk. - tárta szét a karjait Olivia. - Csak szórakozunk.
- Igazad van. De még ha össze is jönne, anyám sose engedne.
Olivia legyintett.
- Nyugi, valószínűleg úgysem téged választanak. De nem az lenne a legkirályabb dolog a világon, ha az egyik EXO taggal lóghatnál? Ráadásul Párizsban! A szerelem városában! Talán még történhet is valami. - rángatta a szemöldökét, mire hozzávágtam egy párnát.
- Elég ebből a baromságból, ideje hazamennem. - pattantam fel az ágyáról. - Holnap reggel 7:45?
- Mint mindig.
Lassan csuktam be az ajtót magam mögött, nehogy felébresszem a legjobb barátnőm kishúgát, és elindultam az eső áztatta utcán hazafelé, a kapucnimat a fejemre csapva.
Szétszedtem az összegubancolódott fülhallgatóimat, és elindítottam az El Dorado-t.
Alig öt perc alatt hazaértem (ez a rossz idő csodákra képes), és beköszöntem anyáéknak a konyhába, ahol éppen a kisöcsémet etették, de több étel volt a földön, mint amennyit valószínűleg megevett.
Tanulásra hivatkozva a szobámba mentem, majd belemélyedtem az órarendembe. Semmi érdekes nem készülődött másnap, úgyhogy gyorsan lófarokba kötöttem a sötétvörös, nedves hajamat. Behúztam a sötétítőfüggönyöket, és már éppen zuhanyozni készültem, amikor megláttam, hogy a lenémított telefonom világít.
- Csak nem megzavartam valamit, kicsim?
Mosolyogva megráztam a fejem. Ryan pontosan tudta, hogy mindig későn veszem fel, csak nem volt hozzászokva, hogy neki is. De mégis mit várhatna a suli leghelyesebb pasija?
- Alig értem haza.
- Jól szórakoztatok?
- Ja. Beküldtünk egy jelentkezést a nevemben a SM Ent.-hez.
- Nocsak, végre valóra válik az álmod, és Koreába mész?
- Hülye. Párizsba.
- Én kérek elnézést. És mikor indulsz?
- Nagyon valószínű, hogy soha. Lehetetlen, hogy engem választanak. Csak gondoltuk, jó buli lenne kipróbálni.
- Akkor beugorhatok?
Az órámra pillantottam, ami este fél nyolcat mutatott.
- Nem kéne. Anya még Aaron-nal foglalkozik.
- Annál jobb. Nyisd ki az erkélyajtót.
Meg sem várta a válaszomat, letette. Tudtam, hogy kocsival jön, de még úgy is tíz perc, mire ideér, úgyhogy elfordítottam a kulcsot az erkélyajtómban, hogy Rómeót tudjon játszani, és felkapva a törölközőmet elmentem zuhanyozni.
Mivel suli után azonnal Olivia-hoz mentünk, kész megkönnyebbülés volt levetni az egész nap rám izzadt ruhákat, még akkor is, ha a póló a kedvenc EXO-s pólóm volt. A hátulján Kris 00 felirattal. Lemostam a sminkem is, mindig jó érzés megszabadulni tőle, főleg egy hosszú nap után, amikor a fele már le is folyt.
Beálltam a forró víz alá, ami különösen jól esett a hideg eső után, de nem élvezhettem sokáig. Hamar elzártam a zuhanyrózsát, és visszamentem a szobámba. Előkotortam a pizsamának használt bő, fekete pólómat, majd egy testnadrágot, és bekapcsoltam a zenét a hangszórómon. A lejátszási lista ott folytatódott, ahol abbahagytam, éppen a Playboy ment.
Épphogy magamra tudtam rángatni a pizsamámat, már nyomódott is le a kilincs az erkélyem ajtaján.
- Mi az isten? - akadt bele a sötétítőfüggönybe Ryan.
- Gondoltam, megnehezítem a dolgodat. - vigyorogtam, miközben kivártam, hogy kigabalyodjon belőle.
- Nagyon vicces, de semmi sem tarthat vissza, ha rólad van szó. - mondta, majd fél kézzel a háta mögé küldte a nehéz függönyt, aztán visszahúzta, így majdnem teljes sötétség lett a szobában, és csak a kis éjjeli lámpám adott némi fényt. - A zeneválasztás nagyon ott van.
- Örülök, hogy tetszik.
- Te tetszel. - mért végig, majd idehajolt egy csókra. - Itt aludhatok?
- Persze, miért ne? Csak ne késsünk el, mint legutóbb. Olivia-nak megígértem, hogy 7:45-kor találkozunk a suli előtt.
- Szóval csak a szokásos.
- Igen.
- De azért még egy film belefér, nem igaz? - kapcsolta be a tévémet.
- Ha valami rövidet nézünk.
- Igenis. - indított el valami random módon kiválasztott horrort, majd mellém vágódott az ágyba, és átölelte a vállamat.
Hátra dőltünk, és egy órán keresztül néztük, ahogy a szellem egy baltával üldözi a főszereplő lányt, de a végére már nem tudtam kitartani, és elaludtam.

Másnap reggel sikerült időben felkelnem, így volt majdnem egy fél órám összekészülni. És nekem ennyi bőven elég is volt. A tévé nem szólt, és a lámpa is le volt kapcsolva, ami azt jelentette, hogy Ryan nem velem egyszerre aludt el.
Otthagytam Ryan-t, aki még aludt, és beköltöztem a fürdőszobába, ahol nekiláttam megcsinálni a sminkem. Tökéletes tusvonalat húztam, hiszen a kezemben úgy benne van már ez a mozdulat, mint a leszokott dohányosokéban, majd feltettem egy kis spirált. Aztán hozzáláttam a hajamhoz, ami őszintén szólva borzalmasan nézett ki. Emlékeztettem magam, hogy délután időpontom van a fodrászomhoz, hogy orvosoljuk a lenövést, majd hátulról beletúrtam a vörös loboncomba. Kivételesen úgy döntöttem, hogy a suliba is összefogom, úgyhogy egy fekete hajgumit tekertem bele, és lábujjhegyen osontam vissza a szobámba.
Kikaptam a szekrényemből a fekete conversem, és a szintén fekete bőrdzsekim. Végül még egyszer utoljára csekkoltam magam a tükörben, és nekiláttam felébreszteni a pasimat, aki úgy tűnt, igazán ki akarja élvezni, hogy elmarad az első órája. Az ágy fölé hajoltam, és odébb söpörtem egy szőke tincset a szeméből, hogy meg tudjam csókolni. Csakhogy a telefonja, ami közvetlenül mellette hevert, hirtelen csipogott egyet, én pedig összesen egy másodpercre pillantottam rá, de már az is elég volt ahhoz, hogy összeszaladjon a szemöldököm.
Mert jó reggelt üzenetet kapott valakitől, aki Szívem-ként volt elmentve, két szivecskével.
Az eredetileg kedves ébresztést azonnal félretettem, és lekevertem neki egy pofont. De hát persze, én voltam a hülye. Ha egyszer megtette, ki mondta, hogy másodszor nem fogja? Szó szerint minden csaj hajt rá, miért érné be eggyel?
- Mi a franc, Sam?
Felmutattam a telefont.
- Kelj fel, szedd össze magad, aztán tűnés.
- Kicsim...
- Felkelsz, összeszeded magad, majd eltűnsz. - jelentettem ki ellenkezést nem tűrő hangon, majd kisétáltam a szobából, de az ajtóból még visszaszóltam. - Jobban teszed, ha sietsz. Apám nemsokára felkel.
Meglobogtattam előtte az erkélyajtó kulcsát, jelezve, hogy ott nem jut ki ahol bejött. Apám iszonyatosan utálta Ryan-t, és nem tűrte meg a házban. Ez elég motiváció volt.
A fülemben a fülesemmel, amiből üvöltött a Baby, elindultam a suli felé, de mivel volt egy olyan érzésem, hogy Ryan akkor is utánam jön, ha neki nincs első órája, megszaporáztam a lépteimet.
Rekordidő alatt értem be, de Olivia-nak még így is sikerült megelőznie.
- Mit művelt már megint az a rohadék? - kérdezte totál semleges arccal, amikor megálltam előtte.
A legjobb barátnőm szó szerint az arcom rezdüléséből tudta, ha valami baj van.
- Azt hiszem, megint...
- Csak azt ne mondd, hogy megcsalt! Annyira tudtam, Samantha, hogy lehetsz ennyire naiv?
- Megtanultam a leckét.
- És hogy vagy?
- Most még jól. - gondolkodtam el. - Majd idővel rosszabb lesz. Aztán elmúlik.
- Helyes. Még van tizenöt percünk. Veszünk egy fagyit.
- Nagyon hideg van, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. - próbáltam ellenkezni, de már el is indultunk a suli melletti fagyizóba.
Csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem késtünk el, mert egy perccel becsengetés előtt estünk be a terembe. Túlságosan belemerültem az előző éjszaka, és az azt megelőző egy év mesélésébe. Senki sem mondta, hogy tegnap kezdődött a probléma. Olivia pedig folyamatosan szidta Ryan-t, olyankor leállíthatatlan.
Még csak a hét felénél jártunk, és aznap nyolc órám volt, utána pedig kosáredzés, úgyhogy leborultam a padra, kitéptem a fülemből a benne felejtett fél fülest, és imádkoztam, hogy valahogy átvészeljem ezt az időt.