Lucky One [Chanyeol FF]

✨🗼 11. 🗼✨

Sikerült megegyeznünk abban hogy meglátogatjuk a Diadalívet, miután hiába kopogtattunk Tae Hwan ajtaján, csak hangos horkolást kaptunk válaszként. Becsúsztattunk az ajtó alatt egy kis cédulát, hogy elmegyünk megszervezni a saját nyaralásunkat, majd beszálltunk a buszba, és elindultunk. A reggelinket is út közben ettük meg, túróval töltött palacsintát, ami Chanyeol kedvenc kajájának bizonyult.
A Diadalív megtekintése először csak nézelődésnek tűnt, ameddig rá nem jöttünk, hogy fel is lehet menni. Habár az emlékezetemben még élénken élt a Notre Dame megmászása, ezúttal mérsékelt lelkesedéssel, de belevetettem magam a dologba. Habár már meg is bántam az egészet, amikor megláttam a felfelé futó csigalépcsőket, nem volt olyan borzalmas, mint legutóbb. Ki tudja, talán mostantól így fogok edzeni. A panoráma a tetejéről pedig abszolút megérte a fáradozást. Az már más kérdés, hogy lefelé megint Chanyeol-ba kapaszkodtam, és amikor szilárd talajt éreztem a lábam alatt, legszívesebben megcsókoltam volna.
- Ez eszméletlen volt. - mondtam szintén. - Főleg azok a szobrok, gyönyörűek.
- Igen. De nincs több lépcsőzés.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani. - tettem a vállára a kezem, aztán valahogy ott maradt, egy kicsivel tovább, mint kellett volna.
Végül idegesen húztam el, pedig mindennél jobban szerettem volna még egyszer megérinteni.
A hajamba túrtam, mert még csak egy óra volt, és előttünk állt az egész nap.
- És most?
- Most visszamegyünk a hotelba, és medencézünk. Minden napra egy kirándulás.
Sosem örültem még ennyire semminek.
Átvettem a fekete fürdőruhát, és beültünk a kihalt medencébe. Minden turista várost nézett ekkortájt, vagy egy étteremben ült, vagy esetlegbort kóstolt, de mi tökéletesen megelégedtünk a koktéljainkkal. Közben Tae Hwan is felébredt, és felhívott minket, mi pedig leirányítottuk a medencéhez.
- Ez egy remek ötlet, srácok. - csatlakozott hozzánk, és magának is rendelt egy kék koktélt, majd nagyot kortyolt bele, de elfintorodott. - Ez viszont nem ízlik.
- Nagy szavak valakitől, aki megszerette a csigát. - húzta el a száját Chanyeol.
- Ez a legfinomabb ital a világon. - szálltam vitába én is.
Tae Hwan felém nyújtotta a koktélját.
- Akkor egészségetekre. Én maradok a málnásnál.
Azzal hozatott magának egy pohárral a piros italból, és elterült a medencében, velünk szemben. Nekem viszont nem kerülte el a figyelmemet, hogy a tekintetét végigfuttatta rajtunk. Biztosan nem tudta hova tenni, hogy miért egymás mellé csúsztunk egy ekkora medencében, de az igazat megvallva mi ebbe bele sem gondoltunk. nekünk természetesnek hatott, hogy mindig egymás mellett kötünk ki.
Hát még ha tudta volna, miről maradt le előző este. Hirtelen a tudatomba vágott, hogy mit ígértem Olivia-nak, úgyhogy letettem a koktélomat a kis asztalra, és kikászálódtam a vízből.
- Mindjárt itt vagyok. - mondtam, majd magamhoz ragadtam egy törölközőt és a telefonomat, és besétáltam a hallba.
Olivia azonnal felvette.
- Na, milyen az élet Párizsban, kalandor? - kérdezte francia akcentussal.
- Nagyon vicces vagy.
- Te jó ég, történt valami!
- Nos, akár így is fogalmazhatunk...
- SAMANTHA, MINDENT TUDNI AKAROK!
- Az elejétől?
- Az elejétől.
Leitattam a vizet magamról, majd körbetekertem magam a törölközővel és leültem az egyik elegáns fotelba, abban reménykedve, hogy a személyzet nem fog rám szólni.
- Tegnap este a kísérőnk kinyúlt, miután megmásztuk a Notre Dame-t.
- Ti aztán szeretitek kínozni magatokat...
- De mi Chanyeollal még mászkálni akartunk. Éjszaka.
Szinte láttam, ahogy felcsillan a szeme.
- Éjszaka?
- Igen. Ezért elmentünk a Moulin...
- A MOULI ROUGE-BA TE JÓSÁGOS ÉG, SAMANTHA, ODA CSAK PÁROK JÁRNAK!
- Igen, tudom, vagyis most már tudom...
- És milyen volt? Tényleg olyan drága és csillogó, mint ahogy mondják?
- Hatalmas nagy. És nagyon elegáns.
- Akkor meg mit kerestetek ott?
- Utállak!
- Én is szeretlek. - vigyorgott.
- Szóval, mindenki elkezdett táncolni, ezért elkezdtünk mi is... - körülnéztem, nem mintha lett volna bárki is körülöttem. - És megcsókolt.
- NA, PONTOSAN ERRŐL BESZÉLTEM!
- Olivia, könyörgöm, ne kiabálj...
- ÖSSZEJÖTTETEK.
- Nem, dehogy! Megbeszéltük a dolgot, és... és csak azért csinálta, mert mindenki erre biztatott minket, semmi több. Nincs köztünk semmi. Vagyis ő nem akar tőlem semmit. Asszem.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Most nem tudlak pofán vágni a tényekkel, mert nem vagyok ott, így nem tudom, hogy néz rád, de látatlanban is megmondom, hogy van köztetek valami. Csak gondolj vissza minden kis mozzanatra...
Belegondoltam a dologba, és hirtelen az agyamba áramlott minden egyes alkalom, amikor mellém ült, pedig bárhová ülhetett volna, amikor közelebb csúszott hozzám, és azt hitte, nem veszem észre, amikor megölelt, mikor dobtam Ryant, vagy átkarolta a vállam, amikor fáztam.
- A rohadt életbe, Olivia. Olyan jól megvoltam eddig, most miért kellett ezt?
- Mert ez már a harmadik nap. Majdnem túl vagy a felén. És addig kell lépned, ameddig megteheted.
- Igazad van.
- Sosem ment ez még ilyen könnyen.
Letettem, és visszamentem a fiúkhoz, akik még mindig a medencében nyújtóztak, és csukott szemmel fordultak a nap felé. Tae Hwan minden bizonnyal el is aludt. Gondoltam, bemászok a vízbe én is, de előtte a kis asztalra tettem a telefonom, és Chanyeol mögé léptem. Minkét kezemmel eltakartam a szemét, mire egy kicsit felemelte a fejét. Ő is álmos lehetett, mert a reflexei nem működtek valami jól.
- Samantha.
A lábaim megremegtek, ahogy kimondta a nevem a mély, reszelős hangján, és lassan elvettem a kezem az arcáról, ő pedig megfordult a medencében, és egyenesen a szemembe nézett, alig pár centi távolságról az arcomtól.
- Honnan tudtad? - kérdeztem, mikor pontosan tudtam, hogy más nem is lehetett volna.
- Éreztem a parfümöd.
A lélegzetem is elakadt, ahogy kimondta ezt.
- Tényleg? Azt hittem, a tieden kívül mást nem is lehet érezni. - mondtam meglepve.
- A te illatodat felismerem.
Még órákat állhattam volna ott, de úgy döntöttem, taktikát váltok. Ledobtam a törölközőt az egyik napágyra, és bemásztam a vízbe, majd gondolkodás nélkül elfoglaltam a bal oldalán lévő helyet. Úgy csináltam, mintha észre sem vettem volna, hogy a karját pont kinyújtotta a medence szélén.
- Na, és ki a titkos udvarlód, akivel csak akkor beszélsz, ha senki nincs a közeledben?
- A legjobb barátnőm. - oltottam el azonnal, mire kínosan felnevetett.
Tae Hwan ébredezni kezdett a medence másik oldalán, ezzel egy időben pedig süllyedni, végül teljesen felébredt, és megrázta a fejét. Pontosan úgy nézett ki, mint egy kutya.
- Srácok, nekem fárasztóbb ez a nyaralás, mint hinnétek. - mondta.
- Nos, erre magunktól is rájöttünk. Miért nem mész fel a szobádba? - tanácsolta Chanyeol.
- Igazad van ez nem is olyan rossz ötlet. - felhörpintette a maradék koktélját. - Úgy látom elboldogultok nélkülem is. Ha gondoljátok, szervezzetek még valamit. Tökmindegy. Ez a ti nyaralásotok. Csináljatok, amit akartok. Normális keretek között. És hívjatok, ha bármi baj történik.
Azzal otthagyott minket, de nekünk eszünk ágában sem volt bármi mást is csinálni a nap további részébe. A medencében napoztunk, egymás után rendeltük a koktélokat, én pedig elkezdtem kitörölgetni egy pár képet a telefonomról.
- Mit csinálsz? Az teljesen jó. - mutatott az egyik már kijelöltre Chanyeol.
- Szerintem nem annyira. Jóformán egy normális képet sem tudtam még csinálni magamról, mióta itt vagyok. - vallottam be.
Hirtelen kikapta a telefonomat a kezemből és elénk emelte.
- Mit művelsz? - takartam el az arcom a kezemmel.
- Orvosolom a problémát. De ahhoz nem ártana az együttműködésed.
- Borzalmasan nézek ki. - utaltam a felkötött hajamra és a smink nélküli arcomra.
- Gyönyörű vagy.
Hirtelen vitatkozni is elfelejtettem, úgy megilletődtem, de a következő meglepetés akkor ért, amikor lazán átdobta a karját a vállamon, és belemosolygott a kamerába. Én is így tettem, de valljuk be, közel sem néztem ki olyan jól, mint ő. 
Kivéve az utolsón. Azon pont úgy néztünk ki, mint egy pár.