Lucky One [Chanyeol FF]

✨🗼 4. 🗼✨

Tae Hwan pont akkor nyitott be a szobába, amikor az erkélyről szemléltük a kilátást, ami egyébként elképesztő volt, mert pont ráláttunk az Eiffel toronyra.
- Minden rendben megy? - kérdezte.
- Remekül. - kiabált vissza Chanyeol.
- Egy fél óra múlva visszajövök, és teszünk egy sétát a környéken. Öltözzetek át!
Ezzel már be is zárta maga mögött az ajtót, én pedig a szekrényben kezdtem turkálni, majd kiemeltem belőle egy piros szoknyát és egy fehér felsőt.
- Szerintem ez sokkal jobb választás lenne. - mutatott fel egy sötétkék szoknyát, és egy vállra engedhető fehér pólót Chanyeol, amitől eléggé megijedtem, mivel fogalmam sem volt, hogyan került mellém.
Főleg ilyen közel.
Ősidők óta vagyok EXO rajongó. Mindent tudok a tagokról. Pontosan tudtam, hogy Chanyeol alapvetően úgy néz az emberekre, mint egy játékos kisgyerek. De az a nézés, amivel engem méregetett abban a pillanatban, nem az volt.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd visszaakasztottam az előző outfitemet, és elvettem tőle azt, amit ő választott.
Talán véletlen volt, talán az agyam direkt parancsolt így a kezemnek, de ahogy a vállfába akasztottam az ujjam, alig érezhetően hozzáértem a kezéhez. Úgy csináltam, mintha észre sem vettem volna, de azonnal elvörösödtem, szóval gyorsan bezárkóztam a fürdőbe, és átvettem a ruhámat.
Amikor kijöttem, már Chanyeol is át volt öltözve.
Fehér vászon rövidnadrágot viselt, világoskék inggel.
- Gondoltam, öltözzünk össze. - mondta tök természetesen, bennem mégis megállt az ütő.
Végignéztem magamon, és megállapítottam, hogy úgy fogunk kinézni, mint a megtestesült álompár. Hálát adtam magamnak, hogy elmentem festetni még az út előtt, így nyugodtan kiengedhettem a sötétvörös fürtjeimet. 
A nyitott fürdőszobaajtóból még visszahajoltam, hogy megigazítsam a loboncom, majd nekiláttam felvenni a kedvenc nyakláncom, ami ráadásul tökéletesen illett ehhez az öltözékhez. Magát a láncot csak úgy vettem, de a medált apától kaptam még a tizenkettedik születésnapomra, és azóta is töretlenül hordtam. Egy ezüstszínű angyalszárny volt, amit időnként megtisztítottam, hogy fényesebb legyen. Ezúttal is így tettem, majd bajlódni kezdtem a kapoccsal.
Hirtelen azonban mögém lépett valaki, és két hatalmas kéz fogta össze a nyakláncot a nyakamban, majd játszi könnyedséggel bekapcsolta az ékszert. Chanyeol visszasimította a hajam, ami addig útban volt, ezért előre söpörtem.
- Köszönöm.
- Szívesen.
- Készen álltok? - nyitott be újra Tae Hwan, aki szintén átöltözött, és szájmaszkokat is hozott magával, ha esetleg szükségünk lenne rá. 
De iskolaidőben nem túl sok rajongó mászkál az utcán.
És így is lett, összesen hárman állítottak meg minket képet kérni. Az Eiffel tornyot az utolsó napunkra időzítettük, és aznap inkább csak sétálgattunk, céltalanul. Tae Hwan mindig lemaradt tőlünk egy kicsit, hiszen ez a mi nyaralásunk volt, de mindig szemmel tartott minket.
- Azta. - fékezett le Chanyeol egy üzlet előtt, amire hatalmas betűkkel a Baguette felirat volt kiírva. - Mondd, hogy bemegyünk.
- Imádom a baguettet. - bólintottam rá.
Két frissen sütött, gőzölgő baguette-tel léptünk ki, és elvegyültünk a tömegben.
Lassan sétálgattunk a macskaköves utakon, felfedeztük az éttermeket, és megkóstoltunk néhány francia kaját, a mindenhol megtalálható palacsintát, aztán a csokis krémmel töltött croissantot is. Chanyeol igen gyanúsan méregetett, ahogy a pincérhez beszéltem, aki egy tipikus francia srác volt, fehér ingben, kis fekete csokornyakkendővel, és a fekete haját kis lófarokba kötötte össze. A rendelésem rekordidő alatt érkezett meg, mire mosolyogva megköszöntem, és elővettem a villámat. Chanyeol hatalmas szemeket meresztett rám.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy ezt meg fogod enni?
- Miért ne? - kérdeztem vissza, majd középre toltam a tányért. - Tessék.
- Én nem...
- Ugyan már, kísérletezzünk!
Sosem ettem még csigát, de a kezdeti lelkesedésem egy pillanat alatt elszállt, ahogy megkóstoltam az elsőt. Chanyeol megvárta, ameddig én eszem először, látszólag nem bízott a megérzésemben, és nem tudtam hibáztatni. Még én is megbántam a dolgot.
- Nos. Ez nem annyira rossz. - bólogattam, miközben legszívesebben kiköptem volna.
- Aha. Látom. - mondta visszafojtott nevetéssel.
A pincér egy pillanatra felénk fordult, és sikerült elkapnom a pillantását, majd a szememmel azt üzentem, hogy minden oké, és tényleg nagyon finom. De amint elfordult, rögtön eltűnt az arcomról a mosoly.
- Ez nem azt jelenti, hogy neked se fog ízleni. - próbáltam biztatni Chanyeol-t, aki továbbra is csak engem figyelt, és eszében sem volt belekóstolni.
- Köszi, de azt hiszem, ezt most kihagyom. - utasított vissza, és inkább a tányér másik felére helyezett krumplipürét kezdte enni. - Ez viszont tényleg finom.
- Na, mi újság? - telepedett mellénk Tae Hwan, aki alig tíz percre hagyott minket teljesen magunkra, hogy valami édesség után nézzen. - Ez csiga?
Nagy nehezen lenyeltem a falatot.
- Igen.
- Megkóstolhatom?
- Hát persze.
Az arcát fürkésztem, hogy mikor kezd el fintorogni, de nem történt semmi.
- Ez finom.
- Hála az égnek, így legalább nem nekünk kell megenni. - sóhajtott fel Chanyeol.
- Úgy érted, nem nekem kell megennem.
- Így is mondhatjuk.
A furcsa ebéd után visszamentünk a hotelba, hogy leadjuk a drótot a családtagoknak, vagy Chanyeol esetében a csapattársaknak. Miután felhívtam anyát, gyorsan beszámoltam Olivia-nak a történtekről.
- Ó. TE. JÓ. ÉG. És segített feltenni igaz? Mondd, hogy segített.
- Igen, segített.
- TE JÓ ÉG.
A folyosón sétáltam, nehogy valaki kihallgassa a beszélgetésünket.
- Szóval megnyerted a fogadást. Ilyen érzés fogadást veszteni? Sosem éreztem még.
- Ideje volt megtapasztalnod.
- És egyébként milyen? Olyan, mint amilyennek gondoltad?
Megráztam a fejem.
- Még csak reggel óta ismerjük egymást. Alig tudok róla valamit.
- Ó, te jó ég, biztosan hihetetlenül aranyos.
- Hát, ezt meg tudom erősíteni.
- Jó neked. Mi meg itt rohadunk egész nap a suliban.
Akaratlanul is felnevettem, mert eszembe jutott, hogy a követező órám tesi lenne, amit mindketten ki nem állhatunk. Csak nekem nem is kell elviselnem ezúttal.
- Mindjárt csengetnek. Le kell tennem. De muszáj megígérned, hogy felhívsz, ha történik valami!
- Mégis mi történne?
- Akármi. Ígéred?
- Ígérem.
Halkan nyitottam be a szobába, ahol Chanyeol az erkélyen ült, és napfürdőzött, miközben nagy koncentrálással nyomkodta a telefonját.
- Na, végre. - pattant fel, ahogy meglátott. - A fiúk kíváncsiak rád.
- Hogy mi? - dermedtem le azonnal.
- Gyere, nem lesz semmi baj.
- Oké... - bólintottam bizonytalanul.
Megfogta a karom és maga mellé húzott, majd elénk emelte a telefonját, és máris felugrott rajta a videóhívás, amit a másik fél pár másodpercen belül elfogadott.
Nyolc fiú préselte magát a kamera elé, és mind egyszerre kezdtek integetni, amikor megláttak, egymást kilökdösve a képből, hogy jobban meg tudjanak nézni.
- Sokat hallottunk rólad. - mondta Kai, miután Chanyeol "bemutatott" nekik.
- Nos, én is sokat hallottam rólatok. - mondtam, mire mind nevetni kezdtek.
- És mit terveztek csinálni? - kérdezte Baekhyun.
- Várost nézünk, gondolom. - vontam meg a vállam.
- Igazából, Tae Hwan bérelt egy buszt, és elmegyünk a Louvre-ba. - pontosított Chanyeol mire még én is döbbentem néztem rá.
Eddig úgy tudtam, nem tervezünk semmi nagyot az első napra.
- Mindig is el akartam jutni oda! - örült meg Chen. - Ugye küldtök képeket?
- Hát persze. - bólogattam.
Miután elköszöntünk tőlük, én pedig rávettem magam, hogy realizáljam, tényleg az EXO-val beszéltem, észrevettem, hogy Chanyeol még mindig olyan közel van hozzám, mint a híváskor. csakhogy ez akkor azért kellett, hogy mindketten jól látszódjunk.
Óvatosan arrébb csúsztam, mire felnézett a mobiljából egy másodpercre.
Rámosolyogtam, aztán bezárkóztam a fürdőszobába, hogy megigazítsam a sminkem.
Amikor kiléptem, megakadt a szemem a konyhán, és arra gondoltam, mégis mikor fogjuk ezt használni. Úgy döntöttem, felderítem a terepet. Benéztem a szekrényekbe, és megállapítottam, hogy teljesen felszerelt, még a kamra is tele volt. Eldöntöttem, hogy estére összeütök valamit.
Lendületesen megfordultam, hogy elhagyjam a helyiséget, de kis híján beleütköztem Chanyeol-ba, aki az ajtófélfát támasztotta.
Felnéztem rá, alig egy pár centire volt tőlem, aztán meghallottuk Tae Hwan hangját az ajtó felől, aki tájékoztatott, hogy megjött a busz, és indulhatunk.
A hajamba túrtam, és kikerültem Chanyeolt, majd a kísérőnket kezdtem követni, anélkül, hogy megfordultam volna, nehogy szemkontaktust teremtsek vele.