A Karib-tenger kalózai 💀

💀1/5.💀

Sms:
L=Lucy A=anya

L: Szia Anya! Ez most lehet, hogy furcsa lesz, de itt vagyok a tengerparton...
...az apámmal! 😱
Szeretnénk elmenni a hétvégén hajózni!
A: Micsoda?? Ott az apád?
L: Igen, jól láttad.
A: Ne szemtelenkedj, Lucy!
L: Bocsi. De tudod, hogy vigyáznék magamra! És a papa is vigyázna rám!
A: Na, jó, de nagyon óvatos légy! 😭🙏
L: Az leszek! Köszi anyu! Köszii! Puszii!

Huh. Ez szerencsére könnyen ment.
-Papa! Elengedett!
-Reméltem is, de a hajón ne szólíts papának!
-Hát letagadsz?-kérdeztem tettetett sértődéssel.
-Dehogy. Csak kalózok között ez nem szokás. A hajón majd adok ruhát. Igazi kalózoknak valót. És oda megyünk, ahova csak akarod!-mondta, majd széttárt ujjakkal jellegzetesen végighúzta a kezét a levegőben. Szemével követte kézfejét. Legszívesebben megöleltem volna! Bár szerintem az kalózok között nem szokás. Na várjunk csak... Mii? Az nem lehet, hogy... És hirtelen megvilágosodtam! Ezelőtt sosem tudtam, hogy miért vannak a nappalinkban kalózokról szóló könyvek. Nem tudtam, hogy miért vannak kalózhajót ábrázoló képek a falon. Nem tudtam, hogy miért van egy óriási világtérkép a hálószobában. Most azonban rájöttem: mind a papa miatt van! Ez akaratom nélkül is boldogsággal töltött el. De...hol a papa? Körbenéztem, de nem láttam. Már kezdtem volna kiborulni, amikor megláttam, hogy térdig gázol a tengerben. Odafutottam, és kiabálni kezdtem.
-Papaa! Váárj meg!
-Akkor gyere!-hangzott a felelet.
Levettem a szandálomat, és elindultam a vízben. Nem volt túl kellemes, sőt, mondhatni, hogy a víz hűvös volt! Én meg csak futottam a 10 perce megismert kalóz-apám után bármilyen lábbeli nélkül a tengerben. Vicces jelenet lehetett. Sőt, biztos vicces is volt, csakhogy elkezdett mélyülni a víz. Először csak térdig, később már derékig (!) ért! Shortban voltam, ami teljesen elázott, a pólóm alsó részével egyetemben. Amikor megláttam, hogy odaértünk a hajóhoz, nagyon megörültem. Ám ez hamar elszállt. Ugyanis megláttam a papát, ahogy egy kötélen mászik fel a fedélzetre. Azt tudni kell rólam, hogy világ-életemben utáltam kötelet mászni. Ám ami most jött, annál nem sok rosszabb van... Tehát, elindultam felfelé a kötélen. Csakhogy, mivel a papa már előttem felmászott, a kötél csurom víz volt. (Az előzőleges tengerben caplatásnak köszönhetően) Így alig másztam két fogást, visszacsúsztam a vízbe. De mivel nagy lendülettel csúsztam vissza, teljesen elmerültem a tengerben. Már nem csak derékig, hanem fejtetőig voltam vizes. Szuper. Mégegyszer nekifogtam a mászásnak. Sokkal jobban szorítottam a kötelet, mint az előbb. Egész jól haladtam. Nem voltam gyors, de legalább haladtam. Ezzel nyugtattam magam. Ám amikor a kötél 3/4-énél jártam, a papa visszamaszott a kötélre, és megpróbált felhúzni. Gondolom beleunt, hogy a lánya csiga lassúsággal mászik. Megpróbáltam elkapni, de sajnos mindkettőnk keze vizes volt. Így, amikor elkaptam, kicsúszott a kezem az övéből, és visszacsúsztam a kötél feléhez. Mindez nem lett volna olyan rémes, ha a kezemmel is kapaszkodok... Csakhogy én csak a lábammal tartottam magam, és fejjel lefelé lógtam!! Azt hittem, hogy itt a vég... Ám hirtelen valaki elkezdett lemászni felém a kötélen, megragadott, és felhúzott a fedélzetre.
-----------------------------------------------------------
Remélem tetszett ez az jó hosszú rész! 🌟🌟🌟↙😏