A Karib-tenger kalózai 💀

💀1/13.💀

Egy kis szobában feküdtem... Fehér falak, fából készült bútorok vettek körül. Hol vagyok? Biztos, hogy nem otthon. És nem is apu hajóján. Akkor hol? Éreztem a tenger kellemes ringatózását, szóval hajón voltam. Megpróbáltam felülni. A fejem csak úgy lüktetett. Ráadásul szédültem is. Pár perc múlva végre kimásztam az ágyból. Lassan lépkedtem a kis kabin fából készült ajtaja felé. Lenyomtam a kilincset, ám éles fájdalom hasított a karomba. Odanéztem. Eddig észre sem vettem, hogy van rajta egy nagy kötés... És ekkor beugrott minden! Ahogy egy másik hajó közeledik a miénkhez... Ahogy idegen matrózok ugranak át a mi hajónkra... Ahogy egy nyílvessző eltalál, és ahogy a földre esem...
Ezek szerint megtámadták a hajónkat...

Kiléptem az ajtón, és abban reménykedtem, hogy végre megtudom, hol vagyok. Egész kicsi hajónak tűnt...
Elkezdtem lépdelni a folyosón. Hamarosan egy kövérkés asszonnyal találtam szemben magam. Kötény volt rajta, egyáltalán nem tűnt gonosznak.
-Jaj, csillagom! Végre felébredtél! Fáj a karod? Kérsz valamit enni-inni?-hadarta egyszuszra.
-Fáj a karom... De pontosan hol vagyok?-kérdeztem tőle.
-Apád hajóját megtámadták! Téged is találat ért! Nagyon úgy tűnt, hogy többszörös a túlerő... Ezért apád Mr. Gibbs-el útra indított egy mentőcsónakban. Mi voltunk az első hajó, akit meglátott, így hát felvettünk titeket. Most pedig Kubába tartunk, hogy hazavigyünk!
-Értem...-gondolkodtam el.-Apunak ugye nem lett baja?
-Sajnos Mr. Gibbs is csak most ébredt föl, ezért még nem tudunk információval szolgálni...-mondta.-Kicserélem a kötésed, jó?
-Rendben...

Egy kis helyiségbe mentünk, ahol a nő levette a kötésem... Elég csúnyán nézett ki a karom, inkább nem is részletezem. Az asszony egy mentolos kenőcsöt kent rá, ami nagyon csípett.
Felszisszentem.
-Tudom, hogy csíp,-mondta felém fordulva-de holnapra szinte eltűnik!-fejezte be titokzatosan, majd elkezdte rámkötözni a gézt.
Amikor kész lett, a fejéhez kapott:
-Ne haragudj, még be sem mutatkoztam! Mrs. Flora vagyok!
Gyengéden felé nyújtottam az ép karom:
-Lucy Gilbert.-és egy minimális mosolyt is megkockáztattam.-Köszönöm, hogy gondoskodik rólam!
-Ugyan, semmiség! Ezen a hajón én vagyok az úgymond "mindenes". A kapitány felesége révén mindig itt vagyok a hajón. Főzök, takarítok, és ha olyan helyzet adódik, gondoskodok a betegekről!-mosolygott rám.
-Senki nem segít önnek?-kérdeztem félénken.
-Nem, de nem bánom. Szeretek szorgoskodni!-kacsintott.
Nagyon aranyos ez a Mrs. Flora-gondoltam magamban, amikor kopogtattak.
Pár pillanat múlva Mr. Gibbs sántikált be.
Úgy megörültem. Végre egy ismerős arc!
-Mr. Gibbs! Kérem üljön le! A sétálás megterhelő lehet a lábának!-aggodalmaskodott Mrs. Flora.
Gibbs hallgatott rá, és leült. Ahogy elnéztem, neki is egy jókora kötés volt a lábán. És a szemén. És a karján. És a másik karján is...
Úgy érzem, jó nagy csata volt...

Sziasztook!
Remélem, hogy tetszett a rész!
Ha igen, kövess be, és vote-olj!
Előre is köszönöm!😘

Puszi😘