A Karib-tenger kalózai 💀

💀1/15.💀

Mióta hazajöttem erről a nem túl átlagos kirándulásról, egész unalmasan teltek a dolgok. Most például nagyban magolom a fizikát, na de ne ugorjunk ennyire előre!

Lássuk csak, miután Jack hajóját megtámadták, engem eltalált egy nyílvessző. Mivel az ellenség sokszoros túlerőben volt, apu megszöktetett engem egy mentőcsónakban. Ő nem jöhetett, így Mr. Gibbs-et küldte velem, hogy vigyázzon rám. Mivel kómában voltam, nem emlékeztem semmire, ezeket is csak elmondás alapján tudom.

Szóval ezután Mr. Gibbs meglátott egy hajót, ahol "befogadtak" minket. Mrs. Flora, a hajó kapitányának felesége gondoskodott rólunk. Nagyon kedves asszony volt! Sőt! El is hoztak minket Kubába! Nem tudtam elégszer megköszönni nekik ezt a szívességet!

Ők amint kiraktak minket, tovább is mentek, de ekkor jött a nagy kérdés:
MI LESZ MR. GIBBS-EL???

Ugye, én itt lakom, Kubában, itt a családom, a lakásom, stb. Viszont Mr. Gibbs egyáltalán nem idevalósi, sőt, nem volt pénze, a teste pedig tele volt sebhellyel.

Gondolkodtunk, hogy mi legyen, eszünkbe jutottak a szállodák, hotelek, de ezeket majdnem rögtön ki is zártuk. Miért? Mert Mr. Gibbs nem tudta volna ezeket kifizetni, sőt, ő egyáltalán nincs hozzászokva a szállodákhoz, lehet, hogy nem is érezte volna jól magát!

Így hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk hazafelé. Igen, mind a ketten.

Némán ballagtunk az utcákon, és nem érdekelt minket, hogy megbámultak.

Hamarosan hazaértünk. Vadul kalapáló szívvel kopogtam be. Pontosan 6 napja jöttem el itthonról, és most kezdett csak feltűnni, hogy azért eléggé hiányoztak. Anyu, Peter, és Cia. A családom.

Nem elmélkedhettem tovább, ugyanis anyu kinyitotta az ajtót, és amikor meglátott, kiejtett a kezéből egy poharat. Asszem kávé volt benne, bár nem volt túl sok időm ezen gondolkodni, mert a  pohár hangos koppanással földet ért, és ezer darabjára hullott, miközben anyu szorosan magához ölelt, és vagy 5 percig nem is engedett el. Nem bántam. Hiányzott. És úgy tűnt, ez kölcsönös.

Az ajtóban megjelent Peter és Cia is, akik szintén jól megölelgettek. Már akartak volna betolni a házba, amikor megtorpantam. Mr. Gibbs!

-Anyu... Lenne itt valami... Úgy értem, valaki...-kezdtem félve. Ugyanis elég szemétség lenne, ha anyu nem engedné, hogy nálunk lakjon egy ideig  az, aki nem is kis ideig vigyázott rám. Ennyivel tartozom neki.

Anyu aggódva pillantott rám, majd a hátam mögé lesett.

-Ő meg ki?-kérdezte elképedve.

Megértettem a meglepődöttségét, és elhadartam neki, hogy mi történt. Töviről-hegyire. A találkozást apuval, az életet egy hajón, a támadást, és persze azt, hogy Mr. Gibbs vigyázott rám, de nincs hol laknia, ráadásul nagyon sok sérülése van.

Anyu láthatólag megenyhült, főleg, amikor a "Mr. Gibbs megmentett"-részt meséltem.

-Jól van, ideiglenesen megkapja a vendégszobánkat. Hálásan köszönöm, hogy vigyázott a lányomra!-mondta Mr. Gibbs-nek, én pedig anyu nyakába borultam.

-Köszönöm!-suttogtam neki.

-Én köszönöm a kedvességet!-szólalt meg Mr. Gibbs, majd mind az öten visszamentünk a házba.

Későre járt, így Cia elment fürdeni, Mr. Gibbs bevonult ideiglenes lakhelyére, Peter pedig bekapcsolta a tv-t, és halkan nézte a híradót.

Anyuval leültünk az étkezőbe, és faggatni kezdett:

-Mesélj már! Milyen volt? Megérte ennyi kimaradás a suliból? Be fogod majd tudni pótolni? Szereztél új barátokat? Mióta nem fürödtél? És... Lucy! Mi ez a sérülés a karodon??? Ha valami komoly, én komolyan megölöm apádat! Mikori ez a seb? Ugye már nem fáj? Elmenjünk az ügyeletre? Ki kötözte be neked?-zúdult rám anyu kérdés-áradata.

Én pedig türelmesen válaszoltam minden kérdésére.

-Na, jó, indulj aludni! Kimerítő út lehetett, de holnap akkor is megnézetem a sebed! És Mr. Gibbs-ét is!-mondta szigorúan anyu, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.-Ja, es a leckéket pedig bepótolni!-parancsolt rám.

-Persze, jó éjt!-mondtam, és felmentem a szobámba.

Igazából alig tűnt fel, hogy majdnem egy hétig voltam Wifi nélkül. Szóval most bekapcsoltam a laptopom, és felmentem a Facebookra. Jó sok értesítést jelzett. Taggelések, jelölések, üzenetek. Gyorsan megnéztem őket, majd visszaírtam a barátnőmnek, Katy-nek. Pont elérhető volt, így videóhívást indítottam, majd részletesen beszámoltam neki a történtekről, ő pedig megadta a tengernyi tananyagot.

Éjfél körül megszakítottam a hívást, majd el is mentem tusolni. Jól esett, hogy végre újra tisztának érezhettem magam. Igaz, a meleg víz nagyon csípte a sebem, de azért kibírtam. Gyorsan felvettem a pizsamámat, és bedőltem az ágyamba. Szinte rögtön elaludtam.

Szóval, ez történt, amikor hazaértem. Három nap telt el azóta, és én szorgalmasan pótoltam a tananyagot. Most például a fizikát magoltam.

A suliban nem annyira tudódott ki, hogy mi volt velem, csak az osztályból tudják páran.

Katy segít a leckékben, elmagyarázza, ha valamit nem értek, szóval olyan, mint egy igazi barát: ott segít, ahol tud.

Mr. Gibbs sem érzi magát rosszul nálunk. Munkanélküli lévén lelkesen segít a takarításban, ha már jobb dolga úgy sincs.

Szóval átlagosan telnek a hétköznapok. Bár, hogy őszinte legyek, elég sokszor eszembe jut:

Mi van apuval?

Sziasztok!
Huhh... Hát itt is van ez a rész, remélem hogy tetszett! Bocsánat a sok kimaradásért! Ha szeretnél folytit, akkor nyomd meg a csillagot! Köszi, puszi!❤