You Deserve The World

4.

-Oké, akkor most furcsa lesz, de leveszem. Szólj ha valami fáj!-mondta Abby és lassan elkezdte leszedni Lexa lábáról a gipszet. A lány csak ült a székben és várta hogy egy hónap után végre szabad legyen a lába, és azzal együtt ő is. Így már nem kell majd attól félnie hogy Clarke, vagy bárki segíteni akar neki. Legalábbis azt hitte.
-Lenne egy furcsa javaslatom. Remélem nem zavar.-nézett fel Abby a gipsz felett és kérdőn várta a lány reakcióját. Lexa bólintott hogy folytassa.-Szóval mostanában elég sok a munkám. Én csinálnám veled a gyógytornát is, de nem igazán férsz bele a naptáramba.-Lexa félve nézett vissza, nem tudva hogy merre halad a beszélgetés.-Így arra gondoltam, hogy mivel Clarke már rengetegszer látta ahogy csinálom, és már segített is ilyennel...Ha nem zavarna téged, akkor megcsinálhatná veled a két hetet.
Lexa lecsukta a szemét és lassan kifújta a levegőt. Már két hete kerülte a lánynak még a tekintetét is, nemhogy hetekig együtt legyen vele, ráadásul gyógytornán. Ez csak kínos lehetne.
Viszont nem nagyon volt más lehetősége. Nem kereshet új orvost, senkit nem tud aki a Griffineknél jobb.
Lassan és bizonytalanul kinyitotta a szemét és rábólintott.
Abby megkönnyebbülten tette félre a gipsz maradékát és egy szappanos, vizes rongyot adott Lexa kezébe hogy letörölhesse a lábát.

Egy kopogás jött az ajtó másik oldaláról, majd Abby behívta a várakozót.
-Oh, Clarke, pont rólad beszéltünk.-hívta közelebb a lányát, aki döbbenten és gyanakvóan vizslatta Lexát.
-Miért is?-állt meg viszonylag távol tőlük.
-Lexa ma kezdené a gyógytornát. 2 hétig. De te is tudod hogy nincs sok időm, így jó lenne ha elvállalnád őt. Csak a szokásos, pont mint amit egy hónapja csináltunk, emlékszel?-kérdezte Abby, és nem hagyott valódi választási lehetőséget a lánynak.
Ezt Clarke is tudta, így nem is próbált ellenkezni.
-Persze, emlékszem. Akkor most vigyem el, vagy mi?-kérdezte kissé élesen.
Abby küldött felé egy olyan pillantást ami azt jelenthette hogy 'légy kedves, vagy nagy bajban leszel' így Clarke egy fokkal kedvesebb arckifejezéssel mérte végig a még mindig ülő Lexát.
-Igen, megvárjuk amíg Lexa elkészül, aztán lekísérheted és meg is tarthatnátok az első alkalmat. Jó lenne hamar elkezdeni.-Lexa elfojtott egy dühödt sóhajtást, és inkább hagyta hogy Clarke felhúzza a székről és kivezesse a szobából egy utolsó köszönés után.

-Biztos hogy tudod mit csinálsz?-nézett oldalra Lexa mikor beértek a Griffinek házába, majd felmentek az emeleten, be Clarke szobájába.
-Igen. Már vagy 4 betegnek csináltam.-válaszolta magabiztosan, miközben elővett néhány eszközt.

Utasításokat kiadva leültette a lányt és elkezdte lassan behajlítani Lexa lábát. Mikor már nem bírta tovább, Lexa egy apró fájdalmas nyögéssel elrúgta Clarke kezét, majd dörzsölgetni kezdte a sérült végtagját.
-Bocs, csak eléggé fájt.-nézett fel, tőle szokatlanul gyengéden.
Clarkenak feltűnt a lány furcsa pillantása de nem foglalkozott vele.
-Az első alkalom a legrosszabb.-mondta Clarke és újra megfogta a lány lábát.
Lexa arcára kiült egy perverz mosoly és felhúzta a fél szemöldökét.
-Szóval az első alkalom, mi?
Clarke úgy nézett fel rá mintha nem is ismerné fel. Hitetlenül megrázta a fejét és vigyázva hogy ne okozzon neki fájdalmat, enyhén rácsapott a karjára.
-Tudod hogy értettem! Amúgy is, mit szívtál hogy ilyen...normális vagy? Csak mert gyakrabban kéne.-húzta félmosolyra a száját, Lexa viszont csak megforgatta a szemét.
-Csak csináld amit kell, doki.
Clarkeon volt a sor hogy megforgassa a szemét, aztán úgy tett ahogy a lány mondta.
-Csinálom, Parancsnok.

Fél órával később Lexa sajgó végtaggal feküdt ki Clarke padlóján, és igyekezett nem káromkodni a fájdalomtól.
-Élvezted hogy kínozhatsz?-nyögte ki amint felnézett Clarke gonosz vigyorára.
-Őszintén? Nagyonis. Azok után ahogy viselkedtél mindenkivel az elmúlt egy évben, örülj neki hogy csak ennyit kaptál.
Lexa arcáról lefagyott a mosoly és fürkészni kezdte a lány arcát. Már Clarke is komolyan nézett le rá, Lexa pedig furcsa módon bűntudatot érzett.
Egy ideig csendben ült a földön, Clarke pedig felült az ágya szélére.