You Deserve The World

5.

Clarke már kiabált a csapattal idegességében. Kezdte megbánni hogy egy időpontra tette a lányok edzését a fiúkéval.
Még Octavia is hátranézett időnként, amint észrevette hogy Lincoln levette a pólóját. Amikor viszont ez Bellamynak is feltűnt, gyorsan visszaerőltette rá a ruhadarabot.
Bár messziről nem lehetett jól látni, Lincoln mintha küldött volna egy kacsintást Octavia irányába mikor a bátyja nem figyelt.
Finn is próbálkozott a póló levevős trükkel, de eléggé leszerepelt, mikor Clarke orra előtt esett el, próbálva magára hívni a lány figyelmét. Ezzel valóban elérte, de nem egészen így tervezte.

Mikor Clarke végre megkapta a csapata koncentrációját, lefuttatta velük a bemelegítő köröket, és ekkor oldalra nézve meglátta Lexát. Gondolta hogy a lány valahol arrafelé lehet, hiszen hozzájuk mentek az edzés után, de nem számított rá hogy végig majdnem mellette fog ülni.

Ahelyett hogy ezen gondolkodott volna, inkább beállt a csapattal futni, majd bemelegíteni.

Lexa nem tudta nem észrevenni hogy a lányon nagyonis meglátszódott a sok edzés. Már az alakja is egy sportolójé, és a gondolattól hogy egy órán belül kettesben ülnek majd a szobájában, furcsán kényelmetlenné vált Lexának már az ülés is. Clarke rápillantott az egyik alkalommal mikor elfutott előtte, és Lexa agyában olyan zűrzavar támadt mint még soha. Nem engedte hogy sokáig hatással legyen rá, inkább elővette a mobilját és a barátaival kezdett beszélgetni.

Az edzés végénél Lexa még mindig a padon ült és fel se nézett, így mikor Clarke leült mellé, majdnem hátraesett. Clarke persze nevetni kezdett, de Lexa nem tartotta annyira humorosnak.
-Nyugi, nem mondom el senkinek hogy a nagy Lexa megijjedt tőlem. A végén még lekerülnél a trónodról és csak napi 20-an állnának eléd házassági ajánlattal.-húzta félmosolyra a száját és ezzel együtt felállt a padról.-Csak szólni akartam hogy átöltözök és indulhatunk.
Lexa bólintott és visszamélyedt a telefonjába. Viszont ahogy Clarke elment, letette és hagyta hogy a bűntudat feleméssze. Tényleg ennyire borzalmas ember lenne, vagy Clarke csak túlzott? Abban igaza van hogy kegyetlenül küldött el eddig mindenkit aki megközelítette. És csak Clarkeon nem használt. Talán pont ezért kedvelte meg ennyire és ilyen gyorsan. A lány mögé látott, és ahogy ő is mondta, tudta hogy van valami amögött amit mutat.

-Ez még mindig rohadtul fáj.-mondta összeszorított fogakkal Lexa amikor már vagy 20 perce kínozta őt az előtte ülő Clarke, akin az empátianak nyoma se látszódott.-Legalább úgy tehetnél mintha sajnálnál.-vágott szenvedő fejet, amit nem is nagyon kellett megjátszania.
Clarke halványan elmosolyodott, de folytatta a mozdulatsorokat.
-Te se nagyon foglalkozol azoknak az érzéseivel akik elég bátrak ahhoz hogy eléd álljanak és megalázzák magukat például egy verssel vagy énekléssel.-morogta és erre Lexa lerázta a lány kezét a lábáról.
-Szóval erről van szó.-húzta fel a szemöldökét, de inkább kijelentésnek hangzott mint kérdésnek.
Clarke megadóan felnézett a plafonra és bólintott.
-Igen, erről. Legalább úgy tehetnél néha velük mintha becsülnéd hogy kiállnak eléd. Nem is tudod milyen nehéz beszélni valakinek az ilyen érzelmekről. Nekem sose volt bátorságom hozzá, és talán nem is lesz.-mondta a végét halkabban.
Lexa egy percig elgondolkodott hogy vajon kinek akar szerelmet vallani, de lemondott arról hogy rákérdezzen, és inkább azon kezdett agyalni hogy megfogadja-e a tanácsot. Ha megteszi, talán eltűnik a kegyetlen hírneve, de lehet hogy ettől csak még többen jönnének hozzá, amihez már eleve semmi kedve. De plusz az, hogy talán Clarke jobban kedvelné ha látná hogy hallgatott rá. Inkább úgy döntött hogy nem ad választ, így lehetőséget hagyva magának, bárhogy is dönt.
-Folytathatjuk?-törte meg a csendet a válasz helyett, Clarke pedig bólintva újra a kezébe vette Lexa sérült végtagját.