You Deserve The World

6.

-Raven! Beszélhetnénk?-lépett hozzá Anya és Luna másnap, pont az utolsó órájuk után.
Raven gyanakodva ugyan, de bólintott és követte a két lányt az iskola könyvtár egy üres részlegébe.
Miután leültek, mindhárman kényelmetlenül ültek egy ideig és várták hogy valaki belekezdjen. Végül Luna törte meg a csendet.
-Szóval te vagy Clarke legjobb barátnője, igaz?-kérdezett rá a nyílvánvalóra.
Raven összehúzott szemmel bólintott.
-Akkor azt is látod hogy milyen furcsa az elmúlt másfél hónapban, ugye?-csatlakozott be Anya, de Raven felhorkant.
-Inkább másfél évben. De igen, látom hogy mióta Lexával beszél, eléggé sok a hangulatingadozása.-válaszolta szemforgatva.
Anya és Luna összenéztek, majd egy halvány mosollyal néztek vissza az értetlen Ravenre.
-Lexával ugyanez a helyzet.
-És én ezzel mit kezdjek?-kérdezte mostmár türelmetlenül.
-Arra gondoltunk hogy beszélhetnél Clarkeal, mi pedig beszélünk Lexával.
Raven az orrnyergét szorítva lenézett az asztalra és könyökén támaszkodva gondolkodott.
-Ez nem az ő dolguk kéne hogy legyen?-nézett végül vissza rájuk hezitálva.
-De igen, viszont látod milyenek. Akkor se vennék észre hogy a másik mit érez ha az kiírná a pólójára...-forgatta meg Anya a szemét. Raven ezen felnevetett. Igazat adott nekik, de nem tűnt jó ötletnek hogy belefollyanak. De talán egy beszélgetés még nem tesz tönkre semmit.
-Rendben. Beszélek vele.-mondta végül, egy széles mosolyt elnyerve a két lánytól.-De ne várjátok hogy egymás karjaiba lökjem őket! Őszintén, eléggé féltem Clarkeot Lexától. Egy évig nem érdekelte senkinek az érzése, miért lenne most hirtelen tökéletes barátnő?-tette hozzá, kiadva az aggodalmait, mire Anya visszaült a székébe ahonnan épp menni készült és Ravent kezdte vizslatni.
-Jó barát vagy hogy vigyázol rá.-kezdett bele végül.-És tudom hogy Lexa milyennek tűnik, de hidd el, sokkal több van mögötte. Nem véletlen hogy ezt az arcát mutatja a világnak, de Clarke olyan gyorsan döntötte le a falait ahogy nekünk sose ment. Egy évbe telt mire egyáltalán azt megtudtuk hogy hol lakik. Soha nem engedte hogy segítsünk, és ehhez képest Clarke már egy hét után ott volt vele és majdnem hogy felvitte a lépcsőn. Amit mondani akarok ezzel, az az hogy Lexa nem játszik. Igen, néha kegyetlen, de akkor is őszinte. Nem tenné meg senkivel, főleg nem magával, hogy hamis érzéseket mutat.-fejezte be és Raven gondolkodó fejét látva hátradőlt a székben.
Raven lassan felállt és sóhajtott egyet.
-Remélem igazad van. Szeretném hogy Clarke megkapja azt ami mellett már több mint egy éve kitart. Ma beszélek vele.-mondta és bólintva a két lánynak kiment a könyvtárból.
Eldöntötte hogy egyenesen a lányhoz megy. Ha túl kell esnie egy ilyen beszélgetésen, az legyen minél előbb.

Odaérve bekopogott, majd mikor meghallotta Clarke kiáltását hogy menjen be, úgy is tett.
A lány szobájából nevetés hallatszódott, és csak remélni tudta hogy egyedül van, és talán telefonon beszélget valakivel.
Nem volt ilyen szerencséje, ugyanis Finnt találta Clarke ágyán feküdni és mindketten nagyon nevettek valamin.
-Szia Reyes!-köszöntötte Clarke, felülve az ágyon és intett neki hogy jöjjön beljebb.-Ma van a buli Finnél, úgyhogy átjött kicsit előtte.
Raven próbált nem bosszúsnak tűnni ahogy a fiúra nézett. Ha nem is miatta, de Finn felállt és Ravent kikerülve az ajtóhoz sétált.
-Én már úgyis menni készültem. Ott találkozunk lányok.-köszönt el, és Raven nem tudta nem észrevenni a kacsintást amit Clarke felé küldött.

Megvárták hogy bezáródjon a főbejárat ajtaja, majd Raven a barátnője felé fordult.
-Mi van köztetek?-kérdezte aggódva hogy Finn sikerrel járt nála.
Clarke hezitált de aztán a száját beharapva szólalt meg.
-Nem tudom Raven. Finn annyira más mint Lexa. Már egy éve hogy tetszik és nézd mit értem el...Finn viszont kiáll értem, nem kell hogy utána fussak.-mondta egy zavarodott pillantással. Raven látta rajta hogy fogalma sincs mit tegyen, és ez érthető volt.
-Figyelj...Tudom hogy most nehéz helyzetben vagy, de talán segíthetek. Te lehet nem látod, de Lexa tényleg törődik veled. Az utóbbi egy évben, senkire nem hallgatott, rád viszont igen. És nem látod hogy néz rád.-Itt Raven felnevetett a gondolaton ahogy Lexa mintha elolvadna Clarke jelenlététől. Minden alkalommal amikor dühös, Anya vagy Luna Clarke közelébe hurcolja hogy lenyugodjon, anélkül hogy Clarke vagy Lexa észrevenné.
Clarke összehúzott szemöldökkel nézett fel rá, mint akinek ötlete sincs arról hogy miről beszél.
-Ne add az ártatlant! Te is tudod hogy van valami, ne menekülj már Finnhez!
-Raven ez az én életem! Majd én eldöntöm hogy mi a jó nekem!-csattant fel és felugrott az ágyáról hogy átöltözhessen.
-Rendben, Clarke, legyen.-tette fel a kezeit védekezően.-De most egy olyan dolgot készülsz elszalasztani amit már egy éve próbálsz elérni. És most van is esélyed.-fejezte be, majd meg se várva a lány válaszát, kisietett az ajtón és Octaviához vette az irányt.