Bad reputashawn

02 | A paradicsomorrú

Egyre kétségbeesettebben lépcsőzök lefelé. Kellett nekem egy olyan munkára jelentkeznem, amiben az ideiglenes főnököm kommandósat játszik!
Mivel Derek nem vette a fáradtságot, hogy elárulja, pontosan melyik is az ítélőszoba, meg kell találnom magamtól. A kezem izzad, miközben az adó-vevőt próbálom bekapcsolni, legalábbis kitalálni, hogy melyik gombot kell elcsavarnom, hogy beleszólhassak. A műanyag csúszik a tenyeremben és olyan hangja van, mintha nagyon halkan, de sípolna. Csak reménykedni tudok, hogy nem fog visszaszámlálni és robbanni.

Mire leérek a földszintre, olyan szinten a hatalmába kerít a pánik, hogy sírni tudnék. Nem fogok időben odaérni, ki fognak rúgni, és annyi év után még mindig nem tudom majd megismerni őt.

Ijedt kisgyermek vagyok, aki elveszett. Úgy nézek szét, mint aki képes lenne odamenni bárkihez, akit először meglát.
Elfojtok egy megkönnyebbült sóhajt, amikor megpillantom a producer hátát. Fénysebességgel iszkolok oda hozzá, s úgy helyezkedek, hogy meglásson.
Felcsillan a szeme, én pedig hálát adok, hogy nem kellett utánakiabálnom, vagy megszólítanom. Így sokkal egyszerűbb volt.

- Hát itt vagy? Mi történt, nem veszed fel? - bök a kezemben lévő műszerre.
Beharapom az alsó ajkam. Nem tudom eldönteni, hogy közöljem-e vele, hogy mennyire béna vagyok, vagy próbáljak menőnek tűnni.
Természetesen nem tudok menőnek tűnni, tehát marad a másik opció.

- Nem tudom hogyan kell - motyogom szégyenkezve.
Egy pillanatig azt hiszem, hogy idegességében fejbe csap és ott fogok elvérezni a stúdió padlóján. Felém nyúl, mire becsukom a szemem, ténylegesen várom az ütést, ami aztán elmarad. Kiveszi a kezemből az adó-vevőt.

- Ne haragudj! - mondja. - Meg kellett volna mutatnom.

Babrál valamit a készülék hátán lévő fogantyúval, majd hozzám lép. Olyan gyors mozdulattal erősíti fel a farmerem övtartójára, hogy nincs is időm félreérteni és hátralépni.
Fogja a fülesemet, beledugja a szerkentyűbe, majd átvezeti a kábelt a hátam mögött, az átellenes fülemhez. A kezembe adja, azt mondja, így már mindent hallani fogok. Újra megmutatja, hogy hogyan tudok beszélni velük, ha kell.
Szárnyalok a boldogságtól, miközben a fülembe helyezem a dugót, és utánalépkedek. Nagyon ritka számba megy az, ha valaki normális velem, ezért csodálkozom.

Persze Darla szerint ez miattam van. Azt mondja, olyan törékenynek tűnök, olyan szinten nádszálvirág vagyok, hogy az emberben rossz érzés támad.
Úgy fogalmazott, hogy ha nem ismerne, és csak úgy meglátna az utcán, akkor odamenne hozzám, ellökne, aztán egy kis életet rázna belém.
Márpedig szerintem van bennem élet. Vagy nincs? A biztonság kedvéért kihúzom magam, hogy magabiztosabbnak tűnjek.

Derek arról magyaráz a telefonjába, hogy ha hamarabb elkezdik a válogatót, akkor hosszabbra nyújthatják az ebédszünetet. Felmerül bennem, hogy ha most akarnak kezdeni, akkor bizonyára itt vannak már a bírák is.
Ő is az volt. A legédesebb zsűri-bíró-énekes-akármi a világon.

A stúdió egyik nagyobb termébe megyünk, ami szemetgyönyörködtetően át lett rendezve. A fal elé egy hatalmas plakátot állítottak, amin lila és fekete színekben virít a műsor logója. A padlón egy jelzés van; bizonyára oda kell majd állniuk a versenyzőknek. Az aprócska színpaddal szemben egy hosszú íróasztal terpeszkedik, mögötte három bőrszékkel. Az egyikben maga Avril Lavigne ül.
Érdeklődve figyelem ahogyan a telefonját nyomkodja. Élőben látni egy olyan embert, akit addig csak videoklipekben szemlélhettem meg... nos, azt hittem különleges lesz. Ennek ellenére nem éreztem magam felvilágosultnak, ahogyan megláttam.

Úgy ül ott, mint egy normális nő. A haja szögegyenesre vasalva, füstös smink a szemein, a lába keresztbe téve.
Egy pillanat alatt továbbsiklik a tekintetem, hiszen ha ő itt van, akkor más is itt van. Ekkor lép elő a fal mögül Drake. Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de semmi különlegeset sem láttam benne. Nem is ismertem soha, csak hírmorzsákat hallottam a munkássága felől, ezért a fáradtságot sem vettem, hogy jobban szemügyre vegyem.
A tekintetem éhesen keresi a harmadik zsűritagot.
Derek leteszi a telefonját és az énekesek felé fordul.