Bad reputashawn

25 | Shawn Mendes

- Biztos vagy benne?

Nem merek sóhajtani, hátha Ms. Dwayne úgy döntene, hogy mégsem bízik meg bennem és egy pörgőrúgással leterítene itt, a női mosdó ajtaja előtt. Mindenesetre közölnöm kellene vele, hogy nem vagyok annyira idióta, hogy nem ismerek fel egy arcot egy fényképről, és anélkül biztosítom arról, hogy minden rendben lesz, hogy én magam bíznék magamban.
Bár abban igaza van, hogy általában nem vagyok biztos a dolgomban, de ez csak azért van, mert mindent, amit tenni készülök, többszörösen megkérdőjelezek, elemzek és eltervezek.
Mindezek után arra jutottam, hogy ez a helyes megoldás.

- Csak legyen türelmes, kérem - bólintok. A hangom nem túl biztató, ám ez most nem sokat számít. Ms. Dwayne meglepő módon annyira idegesnek tűnik, hogy kétlem, hogy bármily jelentőséget tulajdonítana annak, hogyan beszélek hozzá. A kezét tördeli, arcán enyhe fintor ül, de azért leutánozza a mozdulatomat, s mintha magát akarná megnyugtatni, azt mondja:

- Minden rendben lesz.

Kezdek ideges lenni.
Gyorsan lenézek a cipőim orrára, szinte ösztönös mozdulattal. Hagyom, hogy a hajam keretbe olvadjon az arcom körül. Oké, mondom magamnak. Egyáltalán nem rossz az, amit teszek. Mindig is tudtam, hogy ez így nem helyes, és most, hogy lehetőségem van jóra fordítani a dolgokat, nem hátrálhatok meg. A baj csak az, hogy még sosem avatkoztam be szándékosan mások életébe.
Belépek a helyiségbe, körrülleng a tisztítószer illata és a csempe gyenge csillogása. Becsukódik mögöttem az ajtó, és tudom, hogy Ms. Dwayne most kezdi a visszaszámlálást. Ki tudja meddig bámulja majd az óráját és csikorgatja majd a fogát odakint...
Elsétálok a mosdókagylók, a falra erősített széles tükör előtt, és minden, amit magamból látok csak egy barna-fehér-fekete villanás, amit orrom szokatlan pirossága egészít ki. Az utolsó fülkébe megyek. Óvatosan felkapaszkodom a vécéfedélre. Kinyújtózom. Öklöm kétszer halkan koppan a mennyezeten, aztán még egyszer erősebben.
Tompán hallom, hogy odakint Ms. Dwayne elhajt valakit.
Darla arca jelenik meg a félrecsúszó plafon mögött. Alig kell neki néhány másodperc, hogy leugorjon és a nyakamba boruljon.

- Jaiden, Jaiden, el sem hiszem, hogy itt vagy! Ó, istenem, egy ideig tényleg azt hittem, hogy meghaltál! - motyogja a vállamba, miközben egyre erősebben szorít.

- Au - nyögöm, mire hátraugrik, s én úgy lélegzem fel, mintha egy satutól szabadultam volna meg, amely szétnyomta a tüdőmet.

- Jaj, te jó ég, úgy sajnálom! - Darla a szája elé kapja a kezét, aztán végignéz rajtam. Tetőtől talpig. Úgy elemez, mintha szkenner lenne, ami testem minden egyes szokatlanságát elraktározza magának. - A ke...

- Minden oké velem, ne aggódj - szakítom gyorsan félbe, védekezőn magam elé emelve a bal tenyerem.

- Kérlek, mesélj el mindent. Csak apró részleteket hallottam, amik az őrületbe kergettek. Mindenki, akit kihallgattam csak valami nyomorult maffiafőnökről, meg fegyverekről, meg balesetről beszélt, én meg már a hajamat téptem, mert azt hittem, egyszerre két barátomat fogom eltemetni, és... - Hirtelen elhallgat. Lindy említésére egy hideg tenyér kúszik a mellkasomra, ami ötven ember súlyával nehezedik rám.
Darla kézfejével eltünteti a szeme sarkában megjelenő könnyeket.

- Csak mondd el, mi történt.

Úgyhogy elmesélem neki. Nem mondok el minden egyes részletet és a gondolataimba sem avatom be, de kihangsúlyozom a részt, amikor bátornak éreztem magam, és örömmel figyelem az arcán felcsillanó büszkeséget. Mire végzek már újra rajtam csüng, de sokkal óvatosabban ölel, vigyázva, hogy ne érjen az oldalamhoz, és a zúzódásokhoz, amiket megmutattam neki a hátamon, a vállamon, a felkaromon és az oldalamon.