Not Today [BTS ff]

Negyedik rész

Amikor Jimin kiment az ajtón egyből a konyhába mentem, ahol készítettem maguknak zöld teát hátha lenyugszik egy kicsit a vörös hajú fiú. Megvártam amíg megitta majd elkezdtem kérdezősködni.

-Mégis mi történt, ami miatt ennyire kiborultál?- szerintem látta az aggódást a szememben, de ezzel nincs mit tenni. Igaz néhány napja ismerem csak, viszont olyan mintha a bátyám lenne.

-Tudod, elég rég voltam otthon és ma felhívott anyu. Beszélgettünk a munkáról meg az ottaniak hogy vannak és ekkor közölte, a kutyánk Mona, aki már 12 éves szörnyű betegségben szenved. Nekem nagyon sokat jelent a kutyám,-ekkor újra könnyezni kezdett-és nem akarom elveszíteni. Anya azt mondta holnap érte mehetek és elhozhatom ide, de aggódom amiatt hogy Rosie-t bántaná.

-E miatt ne idegeskedj. Az én kis ebemet be tudom zárni és Mona nyugodtan lehet az udvaron. Holnap elmegyünk érte. Rendben?- szerettem volna ha megint egy boldog, hiperaktív Hobit látok.

-Oké.-válaszolt majd megölelt. Valami viszont nem volt rendben. A szívem hevesebben vert, izzadni kezdtem és szédültem. Fekete pontokat láttam és elindultam a mosdó felé. Hirtelen elsötétedett minden.

Az ágyamban ébredtem. Nem sok idő telt el. Hoseok úgy nézett rám, mint egy törött porcelán babára.

-Nora, jól vagy?

-Igen. Mi történt?

-Elájultál. Ettél te ma eleget?- nézett rám rosszallóan.

-Hááát...Tudod az úgy volt...-próbáltam kimagyarázni magam, de félbe szakított.

-Nora, most szépen kimegyünk a konyhába és csinálok neked valami ehetőt.

Kimentünk és Ő igazi terülj-terülj asztalkámat csinált. Nem tudtam mi lehet az a halas cucc a tányéromon ezért rá néztem, Ő pedig biztatóan mosolygott.

-Sushi. Nagy amerikai lány vagy és még nem ettél sushit?

-Mindig mondták, hogy kóstoljam meg de nem.

-Amíg eszünk, szépen elmeséled mi bajod van.

-Nincs semmi. Csak anyu felhívott és közölte vagy most hazamegyek vagy itt maradok.

-És?-kíváncsian várta a válaszom.

-Úgy döntöttem itt maradok, de mivel emésztett a bűntudat ezért nem ettem.

-Jól döntöttél.-mondta biztatóan.

-Hobi te olyan vagy nekem mint egy nagy tesó.- felálltam a székről és odamentem hozzá és megöleltem. Közben már szememből csak úgy hullottak a krokodil könnyek.

-Nora te vagy a legaranyosabb lány a világon. Ha te nem lennél szerintem az egész csapat bent ülne a dormban és nem csinálnánk semmi értelmeset. Holnap akkor elmegyünk a szüleimhez, elhozzuk Mona-t és az órák után elmegyünk kutyát sétáltatni a fiúkkal. Rendben? És ne sírj.- nyomott egy puszit a homlokomra.

-Igen.- válaszoltam nagy vigyorral az arcomon.

-Baj ha itt alszok?

-Nem. Én alszok a plusz matracon, te pedig az ágyon. Nincs ellenkezés.

Rosie odabújt mellém, és elnyomott az álom.

-----------------------------------------------------------------------------

Sziasztok. Elnézést, hogy ilyen későn kerül fel a rész de nem voltam gép közelben. Nagyon remélem,hogy tetszik a rész.

Holnap jön a folytatás. Addig is jó olvasást és kellemes időtöltést.