Not Today [BTS ff]

Tizedik rész

A kanapén aludtam el, de most egy furgon hátsó ülésén keltem. Megijedtem. Elraboltak?

-Jó reggelt!-vigyorgott Hoseok.

-Minek vagyok a kocsiban?-kérdeztem.

-Emlékszel te egyáltalán valamire, ami reggel történt?

-Nem.-jelentettem ki.

-Hoseok menj innen. Szóval akkor had meséljem el a korábban történteket.-mászott hátra Jungkook.-Reggel átmentünk hozzád, felkeltettünk, megkérdeztük jössz-e velünk kirándulni, majd összepakoltad a dolgaidat és elindultunk. Utána visszaaludtál. Nagy vonalakban ennyi történt.

-Aha. És hová megyünk?-tettem fel a kérdést.

-Az állatkertbe.-szólt hátra Jin.

Amikor megérkeztünk Nam, Jin és én próbáltunk rendet teremteni, csak sajnos nem sikerült. Mindenki mást akart megnézni.

-ÁLLJ!-kiáltottam a díszes társaságra.-Elindulunk egy irányba és végig nézünk mindent. Értve vagyok?-a fiúk szalutáltak, amit nem tudtam mosoly nélkül hagyni. Soha nem gondoltam azt, hogy valaha lesznek olyan barátaim mint ők. Amióta itt vagyok, boldogabbnak érzem magam. Senki nem szól bele mit hogyan csinálok. A szüleim hetente hívnak. Anya még egy kicsit ki van akadva, amiért nem megyek haza, de lassan megbékél. A döntésem viszont végleges itt maradok. Nincs kedvem tovább az amerikai levegőt szívni. Elég volt abból, hogy ott mindet megmondanak hogyan csináld. Itt csak segítenek. A professzor annyit mondott, hogy a témában készüljenek a képek. A kompozíciót és a szereplőket ránk bízza. Itt nincs kötöttség.

Amíg ezen gondolkoztam, a fiúk megálltak a pandáknál. Mindig szerettem volna magamnak egyet, de ez lehetetlen. A kis bocsok hasonlítottak Sugára.

-Suga itt vannak a testvéreid.-szólalt meg Tae, aki ugyan már jobban volt, de még hallatszott a hangján, hogy nem gyógyult meg teljesen.

-Hallod,szerintem indulj meg futni kicsi Tae.-javasolta Jin.

-Na, még az hiányzik. Így is elég nem elhagyni őket.-szólaltam meg.-Ez így nem oké. Most van 10 óra. Délben itt találkozunk. Senki nem mehet magába. Alakítsatok csoportokat vagy menjetek kettesével, nekem mindegy, de délben itt legyen mindenki.

Namjoon és én elindultunk a ragadozók felé. A bejáratnál olvastam, hogy van egy különleges fehér tigrisük. Mindenképp látni akartam, mert eddig még nem volt lehetőségem élőben megtekinteni egyet. Lassan sétáltunk, amikor Nam összefűzte ujjainkat. Felnéztem rá és elmosolyodott. Olyan aranyos volt. Felnőtt,de szíve mélyén mégis gyermek. Amikor odaértünk csak ámultam,milyen csodálatos egy teremtmény. A többi tigrissel volt együtt. Éppen játszottak, amikor megálltunk. Odajöttek a kerítéshez, én pedig a korlát mögül figyeltem. Elkezdtem beszélni neki, amit Namjoon felvett videóra.

-Olyan aranyos vagy mikor ilyeneket csinálsz.-mondta mosolyogva,majd közelebb lépett és megölelt. A tigrisek erre otthagytak minket.

-Na,tessék. Most elijesztetted őket.-biggyesztettem le ajkaim.

-Szerintem csak féltékenyek.-mosolygott majd magához húzott egy csókra. Ekkor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Jimin neve jelent meg.

-Mi baj Jimin?-szóltam bele a készülékbe.

-Ide tudtok jönni a lámákhoz? Tae és Yoongi nincs jól.

-Ott vagyunk, egy perc.

Letettem, majd rohanni kezdtem a lámák irányába. Nam futott utánam.

A két fiú a padon ült. Suga pulcsija véres volt. Jimin elmondta, hogy Suga előbb fejfájásra panaszkodott, majd elindult az orra. Tae-nak megint láza volt.