Not Today [BTS ff]

Kilencedik rész

Köpni-nyelni nem tudtam. De válaszolnom kellett.

Amikor megérkeztem nagyon szimpatikus volt. Kedves és aranyos. Már akkor éreztem iránta valamit. Viszont ott volt Jimin. Ő is helyes, de semmi mást nem éreztem barátságon kívűl.

-Namjoon. Szeretlek.-kimondtam. Nem tudtam, hogy mi fog kisülni belőle. Bíztam abban, hogy nem fog velem játszani, mint egy rongy babával.

-Tudod, amikor megláttalak egyből beléd szerettem. Nyálasnak fog hangzani de ez életem egyik legszebb szülinapi ajándéka.-mondta, majd közelebb húzott és megcsókolt.

-Menj vissza. A többiek már biztos aggódnak.-utasítottam.

-Szerinted ők most aggódnak? Már a fele rég berúgott és azt sem tudja hol van.-jelentette ki. Majd mindkettőnkből kitört a röhögés.-Itt maradok veled. Ez a szülinapi kívánságom tőled.-nyomott egy puszit a homlokomra.

Ott ültünk a kanapén. Átölelte a vállamat,én pedig vállára hajtottam a fejem. Ez előtt még soha nem voltam szerelmes. Mindig vártam az igazira, a szőke hercegre. Igaz, hogy a hercegem rózsaszín hajú, de erre csak annyit mondok: NEM ÉRDEKEL. Boldog vagyok. Ahányszor megláttam, úgy éreztem mintha pillangók lennének a gyomromban.

Amíg ezen gondolkoztam, arra lettem figyelmes, hogy két cukiság is van mellettem. Az egyik Nam, aki aranyosan szuszogott, a másik pedig Rosie, aki gőzöm nincs mikor de befurakodott közénk. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Szeretem megörökíteni a pillanatot de ezt most meg akartam élni. A pilláim egyre nehezedtek, majd lecsukódtak.

Reggel mocorgásra keltem.Nem tudtam hirtelen ki az. Namjoon még aludt,ezért arra következtettem, hogy a kutyám mászott le mellőlem. Ám amikor szembesültem azzal, hogy Hoseok és Jungkook van a házban megijedtem. A két bolond bennünket fényképezett. Nem akartam felkelteni egyiket sem.

-Mit csináltok?-suttogtam.

-JÓÓÓÓÓ REGGELT VIETNÁM!- ordították teli torokból. Természetesen felkelt mind a két álomszuszék.

-Ti mi a halálért ordítoztok?-dörzsölte meg a szemét a barátom. Olyan fura ezt kimondani.

-Csak mint szövetségeseid, meg akartuk nézni, hogy sült el.-mondta aranyosan Kookie. Kérdőn néztem a mellettem ülőre.

-Miről nem tudok?

-Tudod mi segítettünk ennek a szerencsétlennek.-röhögött Hobi, Nam pedig mellettem integetett neki, hogy fejezze be.-Az pusztán véletlen volt, hogy egy ékszerészhez mentetek. Viszont ha nem keltek fel gyorsan, akkor lekésitek másnaposaink felkelését.

Ezen már mindannyian mosolyogtunk. Gyorsan kipattantunk az ágyból. Még a tegnapi ruháink voltak rajtunk,de most még ez sem érdekelt bennünket. Felmentünk Rap Monék lakásába. Amikor beléptem, olyan röhögő görcs kapott el, hogy az már hihetetlen. Yoongi, Jimin, Jin és Tae úgy ültek a kanapén, mint valami zombik.

-Hangoos.-nyöszörgött Jimin.-Csinál valaki nekünk kaját.

-Tudjátok erre egy dolgot szoktam mondani. Aki éjjel legény, az legyen nappal is.- vigyorogtam.

-Hehe.Nagyon vicces volt. Ha megkérlek szépen, csinálsz nekem egy zöld teát?-tette fel kérdését a másnapos Yoongi.

-Persze. A másik két gráciának mit csináljak?- kérdeztem.

-Nekem fürdő vizet.- szólalt meg Jimin.

-Moziba véletlen ne vigyelek? Kajára vagy innivalóra gondoltam.-válaszoltam. Látszott rajta, hogy ő bírja legkevésbé az alkoholt.

-Ha fürödni akarsz, megfogod magad és szépen haza mész. Engedsz magadnak a kádba vizet. És kész. Ilyen egyszerű az egész.-szólalt meg mellettem Hoseok.

-Na jó vita befejezve. Csinálok nektek enni, inni. Azt viszont ne várjátok, hogy meg is etetlek titeket.

Tae maradt egyedül csöndben, de ő nem volt jól.Látszott rajta, hogy neki valami más baja is van.

-TaeTae jól vagy?-mentem oda hozzá. Amikor megnéztem a homlokát, már tudtam, itt nem másnaposságról van szó.

-Jungkook azt mondtad mind a négy másnapos. Tae mondhatni inkább beteg.-aggódóra vettem a figurát.

-Azt hittem az.-láttam az aggódást az arcán. De nem csak neki. Namjoon is megijedt.

-Nem azt mondtam, hogy haldoklik. Csak torok gyulladás. Mivel neki pihenni kell a két fiú segít átvinni. Otthon főzök levest.-mondtam. Ti addig,-vettem szigorúbbra a figurát- mondjuk lezuhanyozhatnátok vagy valami, ahhoz hasonlót csinálnotok.

-Jungkook, te ott maradsz Tae- val amíg meg nem csináltam a kaját. Hoseok te meg ezzel a három iszákossal. Nam te pedig segítesz nekem a főzésben. Rendben?

-Főzésben. Mi?-mondta Hoseok egy perverz mosoly kíséretében.

Ekkor történt, hogy Hoseok arca és a fal kapcsolatot építettek ki egymás közt. Nem, nem vertem a falba a fejét. A kezét a hátához szorítottam és egy kicsit befenyítettem.

-Nora kezdek félni tőled.-szólalt meg Nam.

-Jobb is ha félsz.-szólalt meg Hoseok.

Gyorsan csináltunk kaját. A három jó gyereket hamar sikerült "kigyógyítani", viszont Tae még három óra múlva se lett jobban. Na jó egy kicsit túlzok. Láza már nem volt, de nagyon köhögött szegény. Este már Jin átvette a helyem és ápolta a kis beteget.

Nam megint átjött. Sokat beszélgettünk. Megígérte, hogy holnap elvisz egy olyan helyre, ahol nagyon szép fotókat lehet csinálni. Megint ott ültünk a kanapén, mint tegnap éjjel. Most először úgy éreztem valaki szeret, nem úgy mint egy szülő, hanem úgy igazából.

Kevés barátom volt egész életemben, mivel féltek tőlem. Na nem azért mert én voltam a baltás gyilkos, hanem mert küzdő sportoltam. Senki nem mert velem kötekedni.

-Nora gyönyörű vagy.-törte meg a csendet majd megcsókolt, úgy, mint tegnap.

-Szeretlek Kim Namjoon.- mondtam.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok. Az előző rész végén hagytam, hogy egy kicsit idegeskedjetek. Ugye a történet elején először Jimint vette észre. Sajnos vagy nem úgy döntöttem jobb lesz neki Nam mellett. Köszönöm, hogy elolvastad a részt. A következő részt egyelőre nem tudom mikor publikálom. Addig viszont jó olvasást és kellemes időtöltést.