Önmagunk árnyékai [Szünetel]

OFF - Vajon mit hoz a jövő?

Kedves Olvasók, akik ennyi idő elteltével is erre járnak, és esetleg még várják is a következő fejezetet! 

Láthatjátok, hogy már nagyon régóta nem frissült a történet új fejezettel, és már a cím is mutatja, hogy sajnos most sem résszel érkeztem. Annak ellenére sem, hogy már javában tombol nyár (sőt, én már nagyon a végét érzem), és az általatok itt hagyott kommentekre válaszolva én bizony azt ígértem, hogy amint szünet lesz, és leérettségiztem, hozom a folytatást.

Én valóban így szerettem volna tenni, és sokáig fejlesztgettem mind magam, mind pedig a történetet, de az Élet - vagyis inkább az Ihlet - közbeszólt. Ugyanis időközben elkezdett érni bennem egy új ötlet. Egy saját történet csírája. És bármennyire is szeretem az Önmagunk árnyékait, ez a saját kreálmány hónapok óta, és jelenleg is elveszi minden írásra szánható időmet. Egy, a 19. században, a cári Oroszországban (avagy egy tök idegen kultúrában) játszódó krimiről van szó - tehát nem kis falat, az biztos. Nagyon szeretném ezt megírni, a tőlem telhető legtökéletesebben, rengeteg kutatást és egyebet végzek hozzá, ráadásul hogy viszonylag korhű maradjak, az eddigihez képest más stílusban kezdtem el írni.

Mindezek mellett egyszerűen lehetetlen, hogy az Önmagunk árnyékaihoz is minőségi részeket tudjak írni. Fanfiction létére utóbbi is egészen összetett, mind az elkövetkezendő fejezetek cselekményét, mind a sztori által feldolgozott, még csak csírájában felbukkanó lélektani problémá(ka)t tekintve, ezért összecsapni semmiképp nem akarom, szeretném, ha egyszer ebből is egy kerek, egész, tisztességesen megírt történet lenne. És ha rajtam múlik, lesz is valamikor - csak nem most. Szeretem az Önmagunk árnyékait, még ha az eddigi részekkel nem is voltam/vagyok megelégedve, így nem fogom örökre elengedni Danáékat, viszont megadom nekik azt a tiszteletet, hogy nekik is teljes, osztatlan figyelmemet szentelem. Ezért arra kérlek Titeket is, akik talán még kíváncsiak vagytok a továbbiakra, hogy velem együtt várjátok ki azt az időt, amikor ezt meg tudom tenni.

Én őszintén remélem, hogy egyszer, ha újra visszatalálok az Önmagunk árnyékaihoz, és tényleg minden írásra szánt percemet ez a történet fogja kitölteni, ti is újra idetaláltok, és adtok még egy esélyt nekem, és Danának :)

Köszönöm szépen mindazoknak, akik valaha olvasták, vagy olvasni fogják a történetet! :)