5 Év ◇ChanBaek◇ ●BEFEJEZETT●

Tíz

Két hete történt, hogy ott, a folyosón Baekhyun megcsókolta Chanyeolt.

Jongin és Kyungsoo is vallott egymásnak, így most lászatra mindenki boldog volt.

Délelőtt, 10 óra körül járhatott az idő. Kyungsoo az ebédnek akart nekiállni, Jongdae mosogatott és Jongin pakolgatta a megtisztított edényeket a helyére.

Minseok a kanapén heverészett a gerlepárral, Chanyeollal és Baekhyunnal.

Egyedül a leader és a maknae hiányzott a tásaságból.

Ők ketten ültek az idősebb szobájában. Ma van az a nap. Ma jön haza, majd hagyja el őket.

Próbált rá lelkileg felkészülni. De hogy is lehetne! Arra, hogy a szerelmed éppen végleg elköltözik tőled nem lehet felkészülni.

Inkább akarta azt, mint Sehun. Nem felkészülni. Hiszen így jobban fáj. Luhan Junmyeonnak elmondta, már hónapokkal előbb, de párjanak csak azon a héten.

Úgyis marasztalta volna, és lelkiismeretfurdalása lenne azóta. Nem mintha nem lenne, de Sehun elfogadta. Luhannak így volt jobb.

- Mikor érkezik? - törte meg a kialakult csendet a maknae pösze beszéde.

- Nem sokára. Percek kérdése - motyogott - Sehun, én ezt nem akarom. Tudod mennyire megviselt a többiek kilépése is te Yixing. Én ezt nem bírom - engedte szabadjára feltörni készülő könnyeit.

A kisebb esetlenül ölelte át zokogó hyungját.

Tudja, min megy keresztül. Ő tudja a legjobban. És ez csak a kezdet. Ennél csak rosszabb lesz.

Csengettek.

Yixing itt van.

Junmyeon gyorsan letörölte könnyeit, majd lefutott, hogy ennyi idő utan újra láthassa párját.

Azonnal az ajtóhoz rohant, ahol bőröndjével a kezében ácsorgott az utolsó kínai tag.

Nem érdekelte, bárki megláthatja őket, a fiatalabbik karjaiba vetette magát, majd megcsókolta.

Nem tudja, mikor teheti ezt meg újra.

Kaisoo és Sulay is hm 😏 :3

Remélem tetszett ^-^ ha igen kommentben jelezd és csillagozz *v*

Anci