Álmatlan éjszakák

293 18 1
                                    

Álmatlanul telt el az a két hónap.

Nem tudom, pontosan, hogyan történhetett meg. Minden, olyan gyors volt. Túl gyors, és én nem állíthattam meg. Mama szerint rám is ez a sors vár. Hát várjon is, mert szörnyen nehéz nélküle az élet. Pont akkor tűnt el, amikor már elég közel kerültünk egymáshoz. Pont akkor amikor...

Hirtelen kopogást hallottam az ablakom felől. Mély levegőt vettem, s megéreztem az erdő illatát, s benne az ibolya illatát. Ő az, ehhez, semmi kétség. Hirtelen ültem fel, az ágyamon, talán túl hirtelen is, mert megfordult velem együtt a szoba. Az ablakom irányába fordultam, ami közvetlenül az ágyam fölött helyezkedik el, a bal oldalamon. S akkor megpillantottam őt, a szemei vörösen izzottak, a szobámból kiszűrődő gyertyafényben.

Amikor belenéztem szemei egy pillanatig eszembe jutottak a szülei, akik azóta is engem hibáztatnak, a történtek miatt. De egy másik pillanattal később már nem tudtam másra gondolni, szemeim előtt az a lány állt, akit néhány hónappal ezelőtt elveszítettem. Felhúztam az ablakomat, s ezzel eltűnt a maradék távolság is közöttünk, homlokomat odanyomtam az övéhez, s elképzeltem milyen is lenne, ha a farkasbunda helyett, az ő bőrét érezném....


FarkasbőrbenWhere stories live. Discover now