Farkasbőrben

Levelek tőled

Már lassan órák óta lapozgatom a nagy dohos könyvet, viszont nem jutottam annál többre, hogy rohadtul büdös. Jó oké, annyi kiderült az elmúlt órák alatt, amiket már eddig is tudtam. Szó esett az első átváltozás körülményeiről, arról, hogy mennyire kiszámíthatatlanok a farkasok olyankor. A hűségről, s arról, amiről Rina is beszélt. Tehát rólam és apámról, amikor egy ízig vérig farkas (vérfarkas) egy ember mellett fogad hűséget, s az utódokról, akik a képességeik töredékeit örökölhetik csupán, bár vannak kivételesen erős utódok is. Valahogy így maradhatott rám a farkasok szaglása és szerintem ennek köszönhetem, a belső hangjaimat is.  Volt szó még a Napfordulók gyakoriságáról is, de ezt szerintem mindenki tudja, mármint, hogy évente négy van, évszakonként egy, és azok is általában az azokat megkezdő hónapok 21-22 esetleg 23. napján.  Viszont ezután következett egy olyan rész, amit még álmaimban sem gondoltam volna.

"...Igaz, hogy minden Napfordulón átvedlünk emberbőrünkből az totemeinkébe, viszont ettől függetlenül még mi magunk nem vagyunk totemek, ugyanis az erdő totemállatai rendkívül különlegesnek számítanak. Ezért is van az, hogy nincs minden egyes átváltozást követően Tróncsere. Tehát ahhoz, hogy Tróncsere következzen be, a Totemállatokból legalább egynek át kell adnia a helyét egy fiatalabb nemzedéknek, hogy mindig erős maradjon a hármuk hatalma. Bár valójában, hogy ténylegesen megszilárduljon ez a hatalom szükség van mindezen túl egy felvigyázóra is! Nélküle az erdő nyugalma minden bizonnyal felbolydulna..."

Éreztem, hogy valami nagy vastag papírköteg van az oldal túloldalán,  s legyen akármennyire is új információ is, képtelen voltam tovább várni, hogy megtudjam, mit rejteget a következő oldal. Erről beszélt Rina is, túl nagy a kíváncsiságom.  Amikor áthajtottam a következő oldalra, egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ. Egy borítékot pillantottam meg, az én nevemmel a közepén. De nem ez volt, az ami miatt úgy éreztem, mintha elfogyna körülöttem a levegő, mintha a szoba falai közelegtek, s nem ez volt, az oka, ami miatt a nevem visszhangzott a fejemben. Hanem az, hogy a nevem apám kézírásával szerepel a borítékon.

-Markus? Jól vagy? 

Hirtelen éreztem meg Rina karjaid a mellkasom körül, ami iszonyat nagy erővel rántott vissza a valóságba. A szoba ismét visszakapta eredeti méretét, s a tüdőm is csordultig telt levegővel.

-Markus... édesem. - bújt közelebb hozzám Rina, éreztem rajta, hogy rendesen ráijesztettem. Durva bevallanom magamnak, de mintha érezném a rezgésein, hogy mennyire is félt. Még akkor is ha ez röhejesen hangzik, hiszen két nappal ezelőttig még csak Rosan járt az eszem.

-Jól vagyok...jól vagyok.Nyugodj meg. - feleltem neki, s felemeltem a fejemet, hogy rá nézhessek. Egy rövid időre találkozott a tekintetünk, de éppen elégre, hogy lássam megnyugodott, amint belenézhetett az enyémbe. Majd, lassan továbbsiklott a tekintette, hogy láthassa, hogy mitől akadtam ki annyira.

-Megtaláltad a leveleket? - kérdezte, s egy apró mosoly jelent meg az arcán.

-Tudtál róla? - néztem meglepetten. Úgy érzem én itt kimaradtam valamiből.

-Igen. Viszont, nem ez az egyetlen levél, apád egy tucatnyit elrejtett számodra ebben a könyvben. Ne nézz így rám, minden kérdésedre megvannak a válaszok. 

-Ezt, hogy érted?

-Apád kiváló felügyelő volt. Engem is hamar kiszúrt az erdőtökben. Tudod már mondtam korábban is neked, hogy elég régóta itt vagyok...

-Igen ezt már mondtad, de honnan tudtál a levelekről?

-Apád iszonyat sokat mesélt rólad, és arról, hogy mennyire bánja, azt, hogy nem lehetett ott veled, amíg felnősz. S ezért hagyta hátra maga után a leveleket, hogy segítsen megérteni, azt, hogy mi is folyik itt Napfordulókon. Elvileg rólam is írt egy levelet. Meg arról a lányról, aki most az új Totemfarkasunk, és még sok minden másról is.

Egyszerűen nem tudtam mit mondani az előbb elhangzottak után. Tehát ismerte apámat, ez azért egy kicsit sokként ért, hiszen elmondhatta volna. Viszont nem érzem, hogy lenne bármi okom is a kiborulásra hiszen még mi is alig ismerjük egymást, viszont már csókolóztunk, meg a testem is felbolydul tőle... huuuh  csak egy kicsit vagyok összezavarodva. Neem olyan gáz a helyzet. Visszavezettem a tekintetemet a dohos könyvhöz és továbblapoztam, igaza volt Rinanak, nem ez volt az egyetlen boríték. 

-Hát úgy érzem egy ideig még itt maradok. - mondtam neki, majd felmarkoltam az asztalról a borítékköteget, s visszasétáltam az ágyhoz, amin végighasaltam, ügyelve arra, hogy maradjon hely Rinának is. Aki mellém is telepedet. - ha ezt a levelet elolvastam  - mutattam az elsőre - hazajössz velem a mamához, és bemutatlak neki. Mit szólsz hozzá?

-Rendben van. Egyébként is van egy levele a számára, apádtól.  - mondta miközben féloldalasan mosolyra húzta a száját.

-Ohh, tehát postásat játszol?  - néztem rá felhúzott szemöldökkel, de már az én ajkam is mosolyra csábult.

-Úgy néz ki.- mondta, majd hozzám bújt és adott egy puszit a vállamba.

Sziasztok:) Itt is van egy újabb rész. Most úgy néz kis sikerült összehoznom egy hosszabbat. Remélem tetszett nektek. S lenne egy kérdésem hozzátok :) Ti mit gondoltok, mi áll a levélben, amit majd az elkövetkező részekben kap meg Markus mamája!? - @Kingu88 el ne mond :D 

A.