Még sötétedés előtt mindenképpen ki szerettem volna jutni a viskóhoz, tekintettel arra, hogy a Napforduló több különlegest is idevonzhatott. Hiszen, ha Rina itt van, ráadásul az elmondása szerint egyenesen Japánból, akkor ebből kiindulva úgy gondolom, jobb ha elővigyázatos az ember. Már ha én egyáltalán ember vagyok, apámból kiindulva. Aki, hát... nos, az előző nemzedék felvigyázója volt, és ha ő nincs, akkor akkor Rosat megölte volna az előző farkastotem. A legfönségesebb farkas. Amennyit ki tudtunk még együtt deríteni...
-Markus, ígérd meg, hogy vigyázol magadra! - sietett elém mama, még mielőtt kinyithattam volna bejárati ajtót.
-Ajj, mama. Apám fia vagyok, tudok vigyázni magamra. - feleltem neki, de szemeiben még nem enyhült az aggodalom, s ezért hozzátettem. - Nálam van. - mondtam, s ezzel kihúztam a tokjából a kést, amit mindig magamnál hordok, ha az erdőbe indulok.
-Jól van.
-Na, de mentem mama, amíg világos van. - kifele biccentemet a fejemmel, hogy vegye a célzásomat, hogy lassan itt a szürkület, majd nyomtam egy puszit a feje búbjára és elindultam a fenyves felé.
-Siess haza. - kiáltotta még utána, de én már nem köszöntem vissza csak integettem, hogy elmentem. S hagytam, hogy gondolataim ismét a múltban tekeregjenek.
Nos, ott tartottam, hogy... ja igen megvan, de nem akarok belecsapni a közepébe. Jobb, ha az ember tisztában van némi információval. Rosanak, megvolt az a különleges, úgymond "képessége", hogy... öhm látomásai voltak, s ezeket rendszerint le is rajzolta. Így bukkantunk rá a viskóra is, amit azóta már rendesen kicsinosítottam, na de ez már egy másik történet.
A rajzok voltak úgymond az első jel, amit észre kellett volna vennünk, de sajnos ez nem jött össze, eleinte úgy gondoltam, hogy szimplán csak nagyon kreatív és még a fantáziája is gazdag. Viszont később egyre többször ábrázolták a rajzai a jövőt, legyen az néhány nap múlva megtörtént esemény, vagy esetleg néhány héttel későbbi. A napforduló előtti pár hétben pedig már rendkívül sok rajz gyűlt össze, s mindegyiken ott szerepeltek a totemek. Az farkas, a medve és a szarvas.
A rajzokon túl pedig, Rosa elég furcsán kezdett el viselkedni, gondolok én arra, hogy el-el tűnt napokra, azután az erdőben bukkantam rá. Azt a képet úgy érzem sosem fogom elfelejteni. Az egész testét karcolások borították és a véres sebeit, pedig sár lepte be. Körmei leszakadtak, a szemei vérben izzottak és , amikor megpróbáltam utána nyúlni egyszerűen rám morgott. Ami talán elég röhejesnek tűnhet, de igen ez történt.
Azon az éjszakán aludtunk először egymás mellett. A viskóban, egy rozoga ágyon, a karjaimban aludt el.
Elővettem a nehéz vaskulcsot a zsebemből, s elfordítottam a zárat, majd belöktem a viskó ajtaját.
-Már vártalak.
ESTÁS LEYENDO
Farkasbőrben
Hombres Lobo"Ismét hallom, azt a rekedtes keserű hangot suttogni a fülembe. Először nem tudom kivenni a szavakat, nem tudok koncentrálni: fázom. A hang lassan erősödik és egyre hangosabban hallom, majd végül sikerül megértenem, azt az egyetlen szót, melyet mind...
